Feed aggregator

K.A. e.a.
Justice et Affaires intérieures
Les demandes de regroupement familial doivent être prises en compte même si le ressortissant d’un pays non-UE, membre de la famille d’un citoyen de l’UE n’ayant jamais exercé sa liberté de circulation, est frappé par une interdiction d’entrée sur le territoire

Čepelnik
Letelepedés szabadsága
Wahl főtanácsnok annak megállapítását javasolja a Bíróságnak, hogy az uniós joggal ellentétes az a nemzeti jogszabály, amely a szolgáltatások igénybevevője számára előírja, hogy nyújtson biztosítékot azon bírság fedezete céljából, amely valamely nemzeti munkajogi jogszabályi rendelkezésnek egy másik tagállamban székhellyel rendelkező szolgáltató általi megsértése miatt szabható ki

Čepelnik
Freedom of establishment
Advocate General Wahl proposes that the Court holds that national legislation requiring a recipient of services to provide security in order to secure a fine that might be imposed on a service provider established in another Member State for breach of a provision of national labour legislation is contrary to EU law

Čepelnik
Liberté d'établissement
L’avocat général Wahl propose à la Cour de juger qu’une législation nationale imposant au destinataire d’un service de constituer une caution afin de garantir une amende qui pourrait être infligée au prestataire du service établi dans un autre État membre pour violation de la réglementation nationale du travail est contraire au droit de l’Union

Ende April verstarb Wolfgang Zapf kurz nach seinem 81. Geburtstag. Die Längsschnittstudie SOEP verliert einen langjährigen Förderer und stets verlässlicher Unterstützer.

Wolfgang Zapf hat das SOEP in den frühen 80er Jahren gemeinsam mit seinen Kolleginnen und Kollegen aus der Soziologie und Ökonomie aus der Taufe gehoben und auf dessen Messkonzepte nachhaltig eingewirkt. Wolfgang Zapf prägte mit dem von ihm propagierten Lebensqualitätskonzept ganz wesentlich die Inhalte der Langzeitstudie SOEP. Nach dem Weggang von Hans-Jürgen Krupp im Jahr 1988 aus dem DIW Berlin stand Wolfgang Zapf wie selbstverständlich für rund ein Jahr -  trotz seiner vielfältigen Verpflichtungen als Präsident des WZB - als wissenschaftlicher Interimsleiter solidarisch hinter der am DIW angesiedelten damaligen SOEP-Projektgruppe. Als langjähriges SOEP-Beiratsmitglied konnten wir stets auf seinen Rat und Expertise zählen.

In dieser Ausgabe von The Brief from Brussels: eine Bestandsaufnahme von Emmanuel Macrons Europapolitik anlässlich seines einjährigen

Stadt Brüssel sagt Community-Marktplatz für Kurzzeit-Apartments den Kampf an

Le président américain a décidé le 8 mai de rompre l'accord sur le nucléaire iranien, qui cherche à brider les ambitions nucléaires de la République islamique, mais contre lequel ferraille Donald Trump depuis plusieurs années, assisté de son compère israélien Benyamin Netanyahou. Et tant pis si, à quelques jours d'un sommet avec le Nord-Coréen Kim Jong-un, un désengagement des États-Unis devait plutôt apparaître comme un « mauvais signal »…

- Défense en ligne / États-Unis, Armement nucléaire, Iran, Diplomatie, France, Géopolitique

Trotz einiger Achtungserfolge bleibt der französische Präsident seinem Ruf als Visionär noch einiges schuldig

Quelle : © Europäische Union, 2018 - EP

Zusammenfassung:

Von Renke Schmacker

Hoher Zuckerkonsum wird mit Adipositas, Diabetes Typ II und Herz-Kreislauf-Erkrankungen in Verbindung gebracht. Viele Menschen leiden an diesen Krankheiten, die hohe Kosten für die Gesundheitssysteme verursachen. Daher wird immer häufiger die Forderung nach einer Zuckersteuer laut, auch in Deutschland. Einige Länder haben bereits eine Steuer auf zuckerhaltige Getränke eingeführt und daraus lassen sich einige Lehren ziehen. Der Konsum der besteuerten Getränke ging in den betroffenen Ländern merklich zurück, jedoch wurde teilweise auf andere ungesunde Produkte ausgewichen – sogenannte Substitutionseffekte. Die Tatsache, dass eine solche Steuer niedrige Einkommen proportional stärker belastet als hohe, wiegt weniger schwer, wenn man progressive Gesundheitseffekte berücksichtigt. Insgesamt scheint eine proportionale Steuer auf den Zuckergehalt gut geeignet, da sie den Produzenten Anreize gibt, den Zuckergehalt in ihren Produkten zu reduzieren.

Harmadik alkalommal rendezett egészségnapot a Magyar Afrika Társaság Mentőszolgálata. Ezúttal Pécelen a helyi önkormányzattal együttműködve.

In Tunisia, Morocco and other North African countries, en¬vironmental problems increasingly lead to political protest. Industrial pollution and a lack of clean drinking water adversely impact the living conditions and income op¬portunities of already marginalised groups and trigger unrest. Environmental governance in the region is often highly centralised, and takes no consideration of the needs of the citizens in the use of natural resources. In a political context that remains unstable following the 2011 uprisings, the double challenge of mounting environmental problems and related social unrest calls for new approaches. Reinforcing accountable environmental governance could help, not only by addressing environmental problems and needs, but by contributing to the overall transformation of societal relationships towards more democratic (i.e. transparent, accountable and participative) governance in the longer term.
Access to environmental information plays a crucial role in this regard: only if citizens know about availability, quality and use of natural resources, can they make informed choices and claim their rights. When public institutions address these rights, they can increase sustainable wealth for present and future generations. Institutions charged with strengthening accountability can also include citizens in their monitoring exercises, and help to hold public and private actors legally responsible for their decisions and behaviour. Related international standards can inform such reforms: the Universal Declaration of Human Rights, the Rio Declaration and the Aarhus Convention confirm the importance of access to environmental information. At national levels, environmental charters and Morocco’s and Tunisia’s new constitutions stress the need for participatory and accountable governance.
As recent assessments in Morocco and Tunisia reveal, governments and development partners can support access to environmental information and thereby accountable governance.
First, they can do this by strengthening accountable environmental governance and access to environmental information across sectors. This includes engaging democratic institutions in environmental issues and building up related capacities and know-how, supporting accountability organisations and rules, and improving citizens’ and the administrations’ understanding of new rights. It also entails empowering communities and forging new cross-sectoral coalitions, besides integrating the countries into international initiatives for accountable governance.
Second, governments and development cooperation can support accountability in the environmental sector, including by taking advantage of international initiatives, such as the Sustainable Development Goals (SDGs). Climate mitigation and adaptation policies also provide opportunities for strengthening accountable environmental governance. Moreover, policy-makers need to be more aware of the links between environmental governance and its potential impact on human rights and political stability. Access to environmental information, related legal frameworks and institutional capacities also need further backing, including support to articulate related claims. Finally, comprehensive and transparent environmental and social impact assessments of public and private projects, and engaging protest movements in constructive dialogues with the administration and the private sector can help in preventing and addressing related social unrest.

Migration was an important issue at the November African Union (AU)-European Union (EU) summit. While the tone of discussion was somewhat improved on that of recent years, divisions between the two continents remain great. Europe and Africa still have fundamentally different positions in relation to migration, with the EU and many European member states prioritising prevention and return, while African governments focus more on remittances and legal migration opportunities. However, Europe’s current approach does not acknowledge these differing interests and instead seeks to impose its own agenda in ways that threaten to undermine important African ambitions.
In recent years, the EU has launched initiatives aimed at curbing migration from Africa that have caused significant controversy, notably the EU Emergency Trust Fund for Africa (EUTF) and the Migration Partnership Framework (MPF). These initiatives suffer from a number of weaknesses. The EUTF is based on the flawed premise that development assistance can prevent migration. It diverts aid to migration goals, and its projects often do not comply with development principles such as transparency, ownership and alignment. Meanwhile, the MPF seeks to use positive and negative incentives across a range of external action areas to encourage partners to cooperate with the EU’s migration goals – primarily on prevention and return. So far, results have been limited and it has soured relations with some partner countries.
The case of Ethiopia illustrates the limitations of the EU’s current approach. The country is an important regional player on migration and refugee issues and has been largely constructive in multilateral migration processes, such as Khartoum and Valetta. While Ethiopia is an MPF priority country and a recipient of large amounts of EUTF funding, the goals of the EU and Ethiopia on migration have not been aligned. The EU is frustrated that Ethiopia has not cooperated on returns, while Ethiopia is disappointed that the EU has offered little in terms of legal migration and that EUTF funding has led to multiple, uncoordinated projects that are disconnected from local priorities and are implemented by outsiders.
It is clear that the EU needs to change its approach to migration in Africa, beginning with the recognition that Europe will need African migration in years to come. The EU should explore how Africa and Europe can work together to foster intra-African movement that supports Africa’s economic growth, to ensure protection for refugees and vulnerable migrants, and to allow both continents to benefit from safe and orderly African labour migration to Europe. It should also move from attempting to address “root causes” of migration with short-term development funds, to examining how Europe could readjust its trade and investment policy in Africa to create more decent jobs and opportunities. Importantly, the EU must continue to press African governments to live up to their responsibilities to provide a decent life for citizens so they do not have to migrate in such large numbers and insecure circumstances.
Critically, the EU must be honest about conflicting interests and positions among its own member states and work towards effective common migration and asylum systems. However, such a change in approach requires European leaders to shift the current political discourse around migration to a more constructive one.

Nyilatkozatok innen és onnan. Továbbra is kísérteties hasonlóságot vélek felfedezni a horvát légitársaság és az egykori magyar légitársaság sorsában. Bár ne legyen igazam.

Néhány hete a Croatia Airlines pilótái fordultak nyílt levélben az államfőhöz, és leírták aggodalmukat a társaság jövője miatt. Most a légiutaskísérők szakszervezete is megszólalt, ők még sztrájkot is kilátásba helyeztek.  

„Muszáj a problémákra rámutatni. A legnagyobb gond a szakemberek elvándorlása. Ez leginkább a műszaknál látszik. Kevés a repülőgépszerelő, akik a rendszeres karbantartásokat el tudják végezni.

2012-től 43 pilótával van kevesebb, 2013-tól 93 repülőgépszerelő más műszaki szakember mondott fel. Ez annyira megnehezíti a társaság normál működését, hogy járatot kell törölni személyzethiány miatt.  

Amikor néhány évvel ezelőtt a sztrájkjogért sztrájkoltunk, és emiatt járatokat kellett törölni, a vállalat vezetése mindenütt megjelentette, hogy ez mekkora veszteséget okozott. Ma, amikor a rendszeres karbantartások elmaradása, csúszása miatt kell járatokat törölni, az nem okoz gondot a vállalatnak.”

A szakszervezeti vezető azonban azt mondja, hogy a sztrájk csak a legvégső eszköz lehet. Most elsőként azt kérik, hogy 17 hónap után legyen teljes jogú, kompetens igazgató tanácsa a légitársaságnak.

„Nem tárgyalhatunk olyan menedzsmenttel, akiknek nincs felhatalmazásuk, vagy mandátumuk csak néhány hónapra szól. 17 hónapja nincs kollektív szerződés, még mindig a régi szerint dolgozunk. Természetes, hogy javítani szeretnénk a munkafeltételeinken, de elsősorban a cég túlélése és jövője miatt aggódunk.”

Az igazgató tanács már a pilóták nyílt levelére is kiadott egy nyilatkozatot, melyben azt állítják, hogy Croatia Airlines nincs semmiféle „összeomlás” előtt, és úgy gondolják, jobb lenne, ha a vállalat egyes problémáit és nehézségeit cégen belül vitatnák meg és nem keltenének negatív érzéseket az utasokban és az üzleti partnerekben, ezért megbeszélésre hívják a szakszervezeteket.  

A közleményben emlékeztetnek arra, hogy 2017-et 25 millió kuna nyereséggel zárták és ez a pozitív trend folytatódott 2018 első negyedévében is. A repülőgép karbantartási program tervezetten folyik, a határidő hosszabbításokat előre nem látott további munkák elvégzése teszi szükségessé, vagyis nem igazak azok a vádak, hogy a tervezés hiányosságai és a karbantartó személyzet hiánya miatt csúsznak a munkák.

Repülőgépek bérlése nem kivételes olyan kis légitársaságnál, akinek nincsenek tartalék gépei.A menedzsment szerint az április 22-ig meghirdetett 6459 járat 1,5%-át mondták le.Szerintük nincs szakemberhiány, 2017. október 4., vagyis a jelenlegi igazgató tanács megválasztása óta egyetlen pilóta sem mondott fel, és felvettek három repülőgépszerelőt. 2016-ban három pilóta ment el, közülük egy nyugdíjba, 2017-ben öt, közülük kettő nyugdíjba. 2015-2017 között 25 repülőgépszerelő távozott. Ezek a számok azt mutatják, hogy a társaságnál nincs semmiféle „exodus”.

A Croatianak a nyári menetrendi időszakban négy új járata lesz: Zágráb-Dublin, Zágráb-Mostar, Split-Koppenhága és Dubrovnik-München.

A szakszervezetek és a menedzsment állítása nagyon messze vannak egymástól, a számok nagyságrendekkel térnek el. Hogy hol van az igazság, talán kiderül a keddi egyeztetésen.

Nyilatkozatok innen és onnan. Továbbra is kísérteties hasonlóságot vélek felfedezni a horvát légitársaság és az egykori magyar légitársaság sorsában. Bár ne legyen igazam.

Néhány hete a Croatia Airlines pilótái fordultak nyílt levélben az államfőhöz, és leírták aggodalmukat a társaság jövője miatt. Most a légiutaskísérők szakszervezete is megszólalt, ők még sztrájkot is kilátásba helyeztek.  

„Muszáj a problémákra rámutatni. A legnagyobb gond a szakemberek elvándorlása. Ez leginkább a műszaknál látszik. Kevés a repülőgépszerelő, akik a rendszeres karbantartásokat el tudják végezni.

2012-től 43 pilótával van kevesebb, 2013-tól 93 repülőgépszerelő más műszaki szakember mondott fel. Ez annyira megnehezíti a társaság normál működését, hogy járatot kell törölni személyzethiány miatt.  

Amikor néhány évvel ezelőtt a sztrájkjogért sztrájkoltunk, és emiatt járatokat kellett törölni, a vállalat vezetése mindenütt megjelentette, hogy ez mekkora veszteséget okozott. Ma, amikor a rendszeres karbantartások elmaradása, csúszása miatt kell járatokat törölni, az nem okoz gondot a vállalatnak.”

A szakszervezeti vezető azonban azt mondja, hogy a sztrájk csak a legvégső eszköz lehet. Most elsőként azt kérik, hogy 17 hónap után legyen teljes jogú, kompetens igazgató tanácsa a légitársaságnak.

„Nem tárgyalhatunk olyan menedzsmenttel, akiknek nincs felhatalmazásuk, vagy mandátumuk csak néhány hónapra szól. 17 hónapja nincs kollektív szerződés, még mindig a régi szerint dolgozunk. Természetes, hogy javítani szeretnénk a munkafeltételeinken, de elsősorban a cég túlélése és jövője miatt aggódunk.”

Az igazgató tanács már a pilóták nyílt levelére is kiadott egy nyilatkozatot, melyben azt állítják, hogy Croatia Airlines nincs semmiféle „összeomlás” előtt, és úgy gondolják, jobb lenne, ha a vállalat egyes problémáit és nehézségeit cégen belül vitatnák meg és nem keltenének negatív érzéseket az utasokban és az üzleti partnerekben, ezért megbeszélésre hívják a szakszervezeteket.  

A közleményben emlékeztetnek arra, hogy 2017-et 25 millió kuna nyereséggel zárták és ez a pozitív trend folytatódott 2018 első negyedévében is. A repülőgép karbantartási program tervezetten folyik, a határidő hosszabbításokat előre nem látott további munkák elvégzése teszi szükségessé, vagyis nem igazak azok a vádak, hogy a tervezés hiányosságai és a karbantartó személyzet hiánya miatt csúsznak a munkák.

Repülőgépek bérlése nem kivételes olyan kis légitársaságnál, akinek nincsenek tartalék gépei.A menedzsment szerint az április 22-ig meghirdetett 6459 járat 1,5%-át mondták le.Szerintük nincs szakemberhiány, 2017. október 4., vagyis a jelenlegi igazgató tanács megválasztása óta egyetlen pilóta sem mondott fel, és felvettek három repülőgépszerelőt. 2016-ban három pilóta ment el, közülük egy nyugdíjba, 2017-ben öt, közülük kettő nyugdíjba. 2015-2017 között 25 repülőgépszerelő távozott. Ezek a számok azt mutatják, hogy a társaságnál nincs semmiféle „exodus”.

A Croatianak a nyári menetrendi időszakban négy új járata lesz: Zágráb-Dublin, Zágráb-Mostar, Split-Koppenhága és Dubrovnik-München.

A szakszervezetek és a menedzsment állítása nagyon messze vannak egymástól, a számok nagyságrendekkel térnek el. Hogy hol van az igazság, talán kiderül a keddi egyeztetésen.

1980. május 5-én 18.50-kor Jugoszláviában elsötétültek a tv képernyők 30 másodpercre, majd Miodrag Zdravković tv-bemondó közölte a hírt: Tito elvtárs meghalt.

Az utódállamokban szinte mindenütt jellemző egyfajta „titoista” nosztalgia, ami jól tetten érhető május 5-én, Josip Broz Tito halálának évfordulóján. Idén is buszok tucatjaival jöttek az egykori délszláv ország minden sarkából Belgrádba a Virágok csarnokába leróni tiszteletüket.

Josip Broz Kumrovacban született tizenötgyerekes horvát-szlovén szülők hetedik gyermekeként 1892. május 7-én. A hivatalos önéletrajzokban megjelenő május 25-ét leginkább azzal magyarázzák, hogy az illegális tevékenysége során több hamis iratot is használt, ezt a dátumot jegyezték be a hadseregben is, végül ez maradt. A szocialista Jugoszláviában születésnapja, május 25. az „Ifjúság Napja” volt.

Az Osztrák-Magyar hadsereg katonájaként részt vett az I. világháborúban, Galíciában az orosz fronton megsebesült, fogságba esett. 1920 októberében tért vissza a Szerb-Horvát-Szlovén királyságba, akkor lett a kommunista párt tagja, majd 1937-ben a párt vezetője.  A II. világháborúban a jugoszláv partizánokat vezette és a háborúból legendás hősként került ki.

1948-ban ellenállt az erős sztálini nyomásnak és évekig ügyesen egyensúlyozott a keleti és a nyugati blokk között. A belső nacionalista villongásokat erős kézzel leverte, a különböző nemzetiségeket diktatórikus erővel tartotta össze. A szembeszegülőket könyörtelenül internáltatta. Egy Svájc típusú országot akart építeni. 1974-ben fogadták el azt az alkotmányt, ami az egyes tagköztársaságoknak jóval nagyobb önállóságot biztosított.

Tito halála egybeesik Jugoszlávia gazdasági válságának kezdetével, és a koszovói albánok lázadásával. 88 éves korában betegedett meg, már nem ment el 1979-ben Havannába az elnemkötelezett országok találkozójára. Újév napján, 1980-ban még részt vett Karađorđevoban az ünnepségen, de már nem tudott állni, a jókívánsogokat is ülve fogadta. Három nappal később bevitték Ljubljanaban a Központi Klinikára artéria elzáródás miatt, néhány nap múlva a bal lábát amputálni kellett.  

Doktor Predrag Lalević sebész, aneszteziológus 16 évig volt az orvosa, most így emlékezett az elnök halálát megelőző hetekre:

                                    Dr. Predrag Lalević

„Amikor megérkeztünk Ljubljanaba, azonnal a Klinikára mentünk, felvételeket készítettünk az artériáról a bal lábában, azután Brdo várába vonultunk vissza Kranjban. Állapota súlyossága miatt műtétet javasoltam az elnöknek, amit ő elutasított. Konzíliumot hívtunk össze amerikai és szovjet orvosokkal, akik szintén a műtétet, illetve az amputációt javasolták. Ezen kívül egyetlen lehetőség volt még, érműtét végrehajtása, de ez kevés sikerrel kecsegtetett. Ez a műtét, ahogy várható volt, nem is sikerült, de ő továbbra is elutasította az amputációt. Csak amikor meglátta a már kék, kisebesedett alsó lábszárát, akkor mondta, hogy tegyétek, amit kell - emlékezik doktor Lalevic.

A műtét különösebb esemény nélkül zajlott, és Tito már az intenzív osztályon fogadott látogatókat. Már azt készítettük elő, hogy megyünk Kranjba, amikor elkezdődtek a komplikációk. Először a veséje, aztán a szive és a tüdeje. Az elnök 68 napig lélegeztetőgépen volt. Az esélylatolgatások, hogy az amputáció után meddig tud élni, tiszta spekulációk voltak. A halált soha nem említettük a beszélgetésekben, kivéve őt, aki elutasította az amputálást, mondván: lefelé megyek, és ha már megyek, azt egy darabban tegyem.”  

Az orvoscsoporton kívül mellette volt Jože Oseli, a komornyikja, ismert szlovén szakács, aki hét évet szolgált Tito mellett.   

                                   Jože Oseli

„Bementem a kórházba, hogy lássam, hol tudjuk elkészíteni az ételét,de ott erre nem volt lehetőség, ezért négy hónapig hordtuk az ételt minden nap Kranjból. Mi biztosítottuk az ennivalót az elnöknek és az orvosi teamnek. A feleségem mindent lejegyzett. Ma is megvannak a feljegyzések, azt is leírta, melyik ételből hány kanállal evett. Etettük, amíg lehetett, amikor már nem tudott önállóan enni, akkor a NASA úrhajósoknak készített ételét kapta, amit egyenesen Houstonból hoztak neki.”

A lélegeztetőgépet Lalević doktor kapcsolta ki. „Tíz perccel előtte már halott volt. Ez már megváltás volt neki.”

Évekkel később egy német kórházban azt mondta, hogy egy halottat tartottak napokig légzőkészüléken. „Az agya élt, ezt orvosilag igazoltuk, ez volt az oka, amiért nem kapcsoltam le előbb a készüléket.” De nem ez volt az egyetlen ok. „Az állami vezetőknek nemhogy minden nap, de minden óra is fontos” – mondta az orvosnak Stane Dolenc, a rendőrség mindenható parancsnoka, akit sokan Tito utódjaként is emlegettek. A politikai helyzet akkor nehéz és komplikált volt, éles harc folyt az hatalomért. Dolenc, egyike a legbefolyásosabb személyeknek a jugoszláv politikai életben a ’70-es, ’80-as években, a háttérben félelmet gerjesztett. Tito még életben volt, amikor már olyan pletykák terjedtek el, hogy Bulgáriából három oszlopban orosz tankok jelentek meg a bolgár-jugoszláv határon.

Josip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a jugoszláv Kommunista Párt főtitkára, a Jugoszláv Néphadsereg főparancsnoka 1980. május 5-én 15 óra 5 perckor halt meg.  Korábban minden május 4-én 15 óra 5 perckor szirénák szóltak és 1 percre minden és mindenki megállt. Ez ma már nincs így.  

„Habár fizikailag már nincs jelen közel négy évtizede, az elmúlt évtől a legszebb zágrábi tér sem viseli már a nevét, a szelleme és öröksége még mindig él Horvátországban. Nyugati kutatók, köztük a brémai egyetem is Titót a 20. század legnagyobb tömeggyilkosai közé sorolták. Abszurd, hogy egy demokratikus, független országban egy ilyen totalitárius, tömeggyilkos bűnöző még mindig fontos helyet foglal el” –mondja egy horvát politikai elemző.

Emlékszem, egy boszniai politikus saját országára utalva azt nyilatkozta, hogy újkori történelmében kétszer negyven év volt, ami igazi fejlődést hozott, az Osztrák-Magyar Monarchia évtizedei és Josip Broz Tito elnöksége.  

A Szarajevóban töltött négy év alatt kicsit furcsálltam, hogy a kommunista diktátor Tito nevét viselte a laktanya, az egyik legfontosabb közlekedési út neve is Marsala Tita, de ennél több külsőségekben nem volt. Ez az elmúlt évtizedben annyit változott, hogy maradtak a megnevezések, és a város tele van Tito arcképével díszített ajándéktárgyakkal, naptárakkal, bögrékkel vagy éppen hűtőmágnesekkel.

 

Dragan Lazić 38 éve minden év május 5-én elmegy a Virágok csarnokába Tito iránti tiszteletből és „friss levegőt szívni, beszívni Jugoszlávia levegőjét.”

„Azért jövök, hogy emlékezzek a szabadságra, a biztonságra, a boldogságra. Amikor Tito meghalt minden megváltozott, elkezdődtek a harcok. Harc a hatalomért, türelmetlenség, meg nem értés az emberek között. Sportoló voltam, amikor külföldre mentünk, mindenütt tiszteltek, hogy Jugoszláviából jöttem, ma azt hiszem sokan azt sem tudják, hol van Szerbia.” 

A megemlékezésen ott volt az egykori elnök unokája Josip Joška Broz is, aki a parlamenten kívüli Kommunista Párt elnöke, és azt mondta, ha a nagyapja látná, hogy mi történt Jugoszlávia földjén, azonnal visszaszállna a sírjába.