Biztonságpolitika

Minden haderő és azon belül természetesen a légierő működésében kritikus szerepet játszik a logisztika, a folyamatos utánpótlást biztosító katonai ellátórendszer. Ha nincs üzemanyag, alkatrész, kiszolgáló- és szállítóeszköz, élelmezés, szállás, valamint éles műveletben fegyverzet, a haderő megáll. A görögországi Araxoszban idén tavasszal megrendezett NATO Tiger Meet gyakorlat magyar kontingenséről szóló sorozat második részében a megkerülhetetlenek és nélkülözhetetlenek, vagyis a logisztikusok feladatrendszeréről lesz szó.

Az Araxoszba kitelepülő magyar kontingens logisztikai feladatainak irányítását a jelentős nemzetközi és missziós tapasztalattal rendelkező Fejes Szabolcs őrnagy, a Magyar Honvédség vitéz Szentgyörgyi Dezső 101. Repülődandár (jelenleg MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülődandár) Műveleti Logisztikai Főnökségének főnökhelyettese kapta meg. A repülődandárnál ez a főnökség foglalkozik - a Helyőrségtámogató Parancsnokság szakállományával szoros együttműködésben - az áttelepülések műveleti logisztikájával, illetve a gyakorlatok logisztikai tervezésével és végrehajtásával.

[...] Bővebben!

Újabb lépés a katonai diktatúra felé vezető úton Pakisztánban?

Pakisztán 1947-es függetlenedése óta a fegyveres erők jelentős befolyással bírnak az állam politikai irányítására. Ezt bizonyítja az is, hogy nyolc évtized alatt négy különböző katonai puccsot tartunk számon, melyek eredményeképp több, mint harminc évnyi katonai diktatúrában volt része az országnak. Egy, az elmúlt hetekben elfogadott jogszabály-csomag pedig a fegyveres erők vezetőjének hatalmának további növekedését vetíti előre.

2026. augusztus 20-án került a pakisztáni törvényhozás elé egy törvényjavaslat-csomag (a Defense Forces of Pakistan Act és a National Command Authority Act módosítójavaslata), melyeket rendkívül gyorsan, még aznap el is fogadott a parlament. Ezeknek a jogszabályoknak az eredményeképp rendkívüli hatalom került egyetlen ember kezébe.

Ez az ember pedig a pakisztáni hadsereg vezérkari főnöke, Asim Munir tábornagy, akit 2022-ben egy hároméves ciklusra neveztek ki.  Ezt több törvény átírásával (ezek közül a legfontosabb az alkotmány tavaly novemberi, 27. módosítása) előbb ötévesre hosszabbították, majd lehetővé tették, hogy egy újabb ötéves ciklussal toldja meg, így jelenleg 2030-ig töltheti be a vezérkari főnöki tisztséget.

Munir 2025 novembere óta már nem csak a szárazföldi haderőnem vezérkari főnöke, hanem az ekkor létrehozott védelmi erők vezérkari főnöki (chief of defense forces – CDF) pozíciót is betölti párhuzamosan. A CDF az 1976-ban létrehozott vezérkari főnökök bizottságának elnöke (Chairman of the Joint Chiefs of Staff Committee – CJCSC) pozíciót váltotta fel, mint az ország legmagasabb katonai tisztsége.

A 27. alkotmánymódosítással létrejött pozíciónak az augusztus 20-ai törvények adták meg a pontos jogszabályi kereteit. A CDF gyakorlatilag mindhárom haderőnem (szárazföldi erők, haditengerészet, légierő) és a nukleáris képességekért felelős Nemzeti Stratégiai Parancsnokság fölött is jelentős operatív hatalmat kapott a kezébe azzal, hogy ő, valamint a szintén frissen létrehozott parancsnoksága (CDF HQ) felelős a vezetés-irányítási feladatok ellátásáért a fegyveres erők egészének tekintetében.

Az újonnan elfogadott törvények továbbá jelentős hatalmat biztosítanak Asim Munirnak a különböző személyi döntések (kinevezések, nyugdíjazások) terén is, valamint formálisan is kinevezték a miniszterelnök legfőbb katonai tanácsadójának. A fegyveres erők hierarchiájának mostani teljes újragondolása, illetve a már korábban is megfigyelhető diplomáciai és gazdasági befolyás, amit Munir megszerzett az elmúlt években jogosan vetik fel a kérdést, hogy nem koncentrálódik-e túl nagy hatalom egy olyan ember kezében, akinek semmilyen demokratikus felhatalmazása nincs, és nem egy katonai diktatúra alkotmányos úton való kiépítése zajlik-e éppen.

-Veres Máté

 

Izrael hírfigyelő

Szeptemberben továbbra is a gázai háború és az izraeli belpolitika állt az Izraelről szóló hírek középpontjában.

A Gázai-övezetben szeptemberben is folytatódtak az izraeli légicsapások a tavaly megkötött tűzszünet ellenére. Szeptember 17-én egy, korábbi támadásokban megrongálódott épület omlott össze Gázában, ahol legalább 21 ember, közöttük nyolc gyermek vesztette életét, illetve 45-en kórházba kerültek. A mentés nehézségéhez főleg a megfelelő felszerelés hiánya járult hozzá.

A diplomáciában is történtek fontos események. Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök szeptember 24.-én beszédet mondott az ENSZ Közgyűlésén, ahol beszéde előtt több tucat ország küldöttei hagyták el a termet, amire az izraeli delegáció tapssal reagált.

Szeptember végén Netanjahu Abu-Dzabiba is ellátogatott, ahol Mohamed bin Zájed elnökkel tárgyalt. Az Egyesült Arab Emírségek „nyitott és közvetlen kommunikációs vonalakat” tart fent Izraellel, és ez a jó kapcsolat közvetlen csatornát nyit neki Washingtonba.

-Tekula Dóra

Szerkesztette: Tekula Dóra, műhelyvezető

A Közel-Kelet, 2026. szeptember hírfigyelő bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Szeptember 10-én Algéria megszakította a diplomáciai kapcsolatokat az Egyesült Arab Emírségekkel (United Arab Emirates, a továbbiakban: UAE). A külügyminisztérium által csütörtökön kiadott közleményben bár konkrét indokot nem közöltek, az általuk „provokatív vagy ellenséges” cselekményekre hivatkozva döntött így az algériai kormány. A közleményben szerepel továbbá, hogy az UAE „olyan határokat lépett át, amelyek már nem tekinthetők elfogadhatónak vagy tűrhetőnek”.

Ezen döntésben szerepet játszhatott az UAE egyre növekvő befolyása az észak-afrikai térségben és a Száhel-övezetben, ami miatt a két állam között évek óta feszült a viszony. Algéria számos alkalommal azzal vádolta az Emírségeket, hogy olyan észak-afrikai országok destabilizálásán munkálkodnak, mint pl. Líbia, Mali vagy éppen Szudán. A vádakat, miszerint az UAE a szudáni polgárháborúban az RSF félkatonai szervezetet támogatja, Abu-Dzabi tagadja. Az algériai miniszterelnök, Abdelmajid Tebboune júliusban egy televíziós interjúban azt mondta, hogy „ahová beteszik a lábukat, ott vér folyik”, utalva az UAE más országokra tett negatív hatására.

Algéria továbbá a légterét is lezárta minden olyan polgári és katonai repülőgép előtt, melyek az Emírségekbe vannak bejegyezve, oda tartanak vagy onnan érkeznek.

Egy másik fajsúlyos nézeteltérés a két ország között az Izraelhez való viszonyulás. Míg Algéria erősen ellenzi a kapcsolatok rendezését Izraellel, addig az Emírségek elsők között volt aláírója és szerződő fele 2020-ban az USA által közvetített Ábrahám-megállapodásoknak. Az egyezményhez nem sokkal később csatlakozott Marokkó is, Algéria szomszédja és helyi riválisa. Az évtizedek óta tartó, Nyugat-Szahara feletti területi vitában az UAE Marokkó igényét támogatja (Nyugat-Szahara nagyrészt marokkói ellenőrzés alatt áll), míg Algéria ezzel szemben a független államot létrehozni kívánó fegyveres csoportot, a Polisario Frontot.

-Bánfi Zita

A Vége a diplomáciai kapcsolatoknak Algéria és az Egyesült Arab Emírségek között bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Selma Tiric ist Blick-Fan-Reporterin für den EHC Kloten und nimmt dich mit ans Heimspiel gegen Meister Fribourg.

An Max Verstappen kommt im Qualifying in Malaysia keiner vorbei. Der Holländer schnappt sich seine 49. Pole – vor Lewis Hamilton. Ein Audi startet in den Top 10.

Am Freitagnachmittag entzogen sich zwei Jugendliche einer Kontrolle der Kantonspolizei St. Gallen entzogen. Die beiden flüchteten gemeinsam auf einem E-Scooter. Bei der Verfolgung verletzte sich ein Polizist.

Im Herbst verwandeln sich Bäume in ein farbenfrohes Spektakel. Hinter dieser Farbenpracht verbergen sich faszinierende Merkmale, die jeder Baumliebhaber kennen sollte. Wie gut kennst du die verschiedenen Bäume? Teste dein Wissen im Quiz und gewinne zwei Monate Blick+!

Guy Parmelin tritt aus dem Bundesrat zurück. Seinem Nachfolger oder seiner Nachfolgerin hinterlässt er einiges an Arbeit.

Colette Sénami Agossou Houeto est décédée.

L'ancienne ministre des Enseignements primaire et secondaire est décédée ce vendredi 2 octobre 2026, à l'âge de 87 ans.

Colette Sénami Agossou Houeto a occupé différentes responsabilités dans le domaine de l'éducation, notamment à la tête de l'Institut national pour la formation et la recherche en éducation (INFRE).

Son parcours professionnel s'est également poursuivi à l'international. Elle a travaillé à la Banque africaine de développement (BAD) ainsi qu'au Fonds des Nations unies pour l'enfance (UNICEF), avant de rejoindre l'équipe gouvernementale de Thomas Boni Yayi en avril 2006. Elle y a exercé les fonctions de ministre des Enseignements primaire et secondaire, pendant quelques mois.

À ces responsabilités s'ajoute une activité dans le domaine littéraire. Colette Agossou Houeto était également écrivaine. Elle a notamment publié L'Aube sur les cactus.

Née le 6 mars 1939 à Porto-Novo, elle s'était aussi engagée sur les questions liées à l'éducation et à la promotion des femmes. Cette trajectoire lui a valu plusieurs distinctions, dont le grade de Commandeur de l'Ordre national du Bénin, auquel elle a été élevée en 2014.

M. M.

Member States’ representatives appoint a judge to the Court of Justice and two judges to the General Court.

Council sets its position to simplify and streamline food and feed safety requirements.

Afrikan Ceramics Solutions (ACS), première usine de fabrication de carreaux de céramique et de porcelaine implantée à la Zone industrielle de Glo-Djigbé (GDIZ), a servi de cadre, 1er octobre 2026, au lancement officiel de la 7e édition du mois de « Consommons local ». Shadiya Assouman, ministre du commerce intérieur et de la formalisation de l'économie, a exhorté à cette occasion, les populations à consommer en plus des produits alimentaires souvent mis en avant, les produits locaux non alimentaires comme les carreaux de l'ACS.

Après plusieurs années consacrées à la promotion des produits alimentaires locaux, l'édition 2026 du mois du « Consommons local » entend élargir son champ d'action. Elle a la particularité de promouvoir les produits non alimentaires. Et le secteur du carrelage illustre cette dynamique portée par l'Afrikan Ceramics Solutions, seule unité de transformation des ressources minières telles que le kaolin, l'argile, et le granite, provenant des localités de Djidja, Kétou, Zagnanado, et d'ailleurs au Bénin. Procédant au lancement officiel du mois du « Consommons local » jeudi 1er octobre 2026 à la GDIZ, la ministre du commerce intérieur et de la formalisation de l'économie se dit très fière de la production des carreaux Made in Benin. Ces carreaux selon Shadiya Assouman, ont déjà traversé les frontières nationales, et plusieurs pays de la sous-région et d'Europe les ont déjà adoptés. « Les carrelages sont de très bonne qualité, de meilleure qualité que beaucoup de carrelages qui sont déjà sur le marché. Le best est ici, chez ACS », a-t-elle assuré appelant les Béninois à consommer les carreaux produits dans leur pays.

« Consommer local, c'est aussi soutenir la transformation des matières premières du pays et les compétences développées par les jeunes », a indiqué la ministre du commerce intérieur.

De la matière première à la valeur ajoutée
Derrière un carreau posé sur un sol ou un mur se trouve toute une chaîne de valeur. Extraction des matières premières, transformation, fabrication, contrôle de la qualité, transport et commercialisation : autant d'étapes qui génèrent déjà des emplois et des compétences.
Cette démarche est au cœur du principe défendu par le « Consommons local » : transformer davantage les ressources disponibles au Bénin afin de créer de la valeur sur place. « Consommons ce que nous produisons, mais consommons aussi ce que la nature nous a offert », a poursuivi la ministre du commerce intérieur et de la formalisation de l'économie. A l'en croire, l'enjeu du « Consommons local » dépasse le simple acte d'achat. Il s'agit également de favoriser l'émergence de compétences industrielles, de soutenir l'emploi et de permettre aux ressources naturelles du pays de participer davantage à son développement économique.
Pour Shadiya Assouman, la dynamique du « Consommons local » ne devrait pas se limiter au seul mois d'octobre qui lui est dédié. Elle doit se poursuivre et s'ancrer dans les habitudes.
À travers cette nouvelle orientation, le « Consommons local » ambitionne de faire de l'achat de produits fabriqués au Bénin non pas un geste ponctuel, limité à un mois de campagne, mais une habitude durable. L'objectif affiché étant de créer davantage de valeur à partir des ressources et des compétences du pays, en faisant de la consommation nationale, un levier supplémentaire pour le développement des filières locales.

A propos de l'ACS
Afrikan Ceramics Solutions est la première usine de production de carreaux au Bénin. Créée à la Zone industrielle de Glo-Djigbé en 2021, elle exporte ses produits sous la marque ELANO du Made in Benin. Sa capacité journalière de production est estimée à 10 000 m². Les finitions proposées sont constituées entre autres de Malte, brillante, et satinée (avec des formats populaires comme 60x60 cm et 60x 120 cm).

F. A. A.

2003 márciusában a Magyar Nemzet tudósítójaként úgynevezett embedded reporting keretében öt éjszakát tölthettem el az amerikai haditengerészet Truman repülőgép-hordozóján (CVN-75) a Földközi-tengeren, közvetlenül az Irak elleni "teljes körű invázió" kezdete előtt, melyben ez a hajó is szerepet játszott. Ma, közel két és fél évtizeddel később és mintegy félmillió háborús halottal szegényebben, bejelentették az utolsó amerikai erők kivonását is az országból. (Csendben jegyzem meg: még szerencse, hogy térségi hiányérzetre nem lehet ok, például a szomszédban tavaly "kezdettetett" és idén "folytattatott" új háborúnak köszönhetően.)

Egyszóval időszerűnek látom feleleveníteni ezt a múltbéli "nagy utazást" egy szubjektív fotóválogatás segítségével. A digitális fotózás (számomra) hajnalába megyünk vissza, a képeket vegyesen, Minolta DiMAGE 7i géppel CF kártáya jpeg és tiff formátumban, illetve Nikon F50 géppel negatív filmre készítettem.

Kezdetnek, engedve a ma oly népszerű populizmus :-) kísértésének, jöjjön egy kis Kandúr-pornó:

A fedélzeti repülőezred parancsnokának dedikált ún. CAG bird, azaz a VF-32 század 100-as oldalszámú F-14B-je az egyik orrkatapulton kuporog, kilövésre várva.

Itt a törzsről történt catshot-ot követően küzd a levegőben maradásért a Gypsy 110-es. A jobb hónalj pilonján jól látszik a LANTIRN célzókonténer, a típus 90-es években megváltozott feladatrendszerének jele.

Egy újabb orrkatapultos kilövés hátulról, jól látszik, hogy a dekk nívója alá merül a 104-es repülőgép. Az is, hogy az F110-es hajtóművel szerelt Tomcatok normál katapultos indulási eljárása tiltotta az utánégető használatát. Az egyik hajtómű esetleges leállása, vagy akárcsak a forszázs kiesése esetén, ilyen alacsony sebességnél nem volt elégséges legyezőirányú (oldal)kormányozhatóság az aszimmetrikus tolóerő ellensúlyozására, törvényszerű lett volna a leborulás.

A kép készültekor (március 15.) igen friss STS-107 Columbia űrsikló katasztrófa (február 1.) áldozatai előtt tisztelgő, egyező számú gép.

Tomcat hegyek a repülőfedélzeten. A felvételen hét F-14-es látszik részben vagy egészben, a 2002-03-as úton a Swordsman század által használt gépek fele. Bár akkoriban a VF századok normál gépállománya 12 darab volt, ide jobbnak láttak 14-et biztosítani. Biztosra mentek.

Ahogy a nagy könyvben meg van írva. A hármas számú fékezőkötél előtt pár méterrel látszik a felverődés, ahol a Tomcat fékhorga fedélzetet ért.

A orr- és a szögfedélzet közti (VIP)szögletből figyeljük, ahogy ennek a "pulykának" a horga és bal főfutója már "lent van".

A hangárfedélzeten dolgoznak a 101-esen. Nem lacafacáztak a bal szívócsatorna alatti póttartállyal. A bal hónalj pilon oldalán a Sidewinder sín BOL-os.

Éjszakai csendélet a hangárfedélzetről, a "félbehagyott" 110-essel, aminek kiszerelt AWG-9-es radarantennáját - korrektül, ilyen esetekre kitalált védőburkolattal - egyszerűen otthagyták a gép mellett. Mondjuk innen így is nehéz lenne ellopni a néhányszáz kilométeres úszási vagy csónakázási kényszer miatt :-) A gondosan letakart szívócsatorna is mutatja a komolyan vett FOD-veszélyt.

Karbantartás után hajtóművezik Gypsy 103-at. A bal beömlőnyíláson ott a hajtóművező kosár, az emberre és gépre egyaránt kellemetlen, akár végzetes balesetek elkerülésének biztosítéka.

Zord

Ui: Ezúton is köszönöm Zoltán "Manó" Gyula barátomnak a filmre készült felvételek (papírképről történő) szkennelését, amire a kollekciótól számított egy hónapon belül sor került.

The following paper has received a distinction in the policy paper competition organized by ELIAMEP’s Turkey Programme, focusing on Turkey’s domestic developments, foreign relations, and socio-political dynamics.

Turkey has long sought to position itself as a regional energy hub through gas infrastructure, exploiting its geographical position between eastern supply and western demand. As decarbonisation and electrification accelerate, this hub agenda is expanding beyond hydrocarbons. This paper assesses Turkey’s emerging ambition to become an “electricity hub” by analysing two relevant projects, asking whether Ankara is extending its corridor-to-hub approach to cross-border electricity corridors, and what this implies for EU-backed corridor priorities. Empirically, it traces two strands of policy: “hub-building” measures that deepen Turkey-centred connectivity and market interfaces, and “hub-defending” measures that challenge bypass routes and political and regulatory risk. It argues that Turkey is seeking to shape the region’s evolving electricity map through a mix of selective cooperation and competitive obstruction, bolstering its strategic relevance while complicating EU efforts to diversify routes and de-risk priority interconnections.

Read here in pdf the Policy Paper by Ioannis Voskidis, Master’s student, Sciences Po (Paris School of International Affairs), Paris.

Ioannis Voskidis is a Master’s student at Sciences Po (PSIA), focusing on energy geopolitics. He holds an MA in European studies from the College of Europe (Tirana campus), and a BA in international Affairs from Panteion University.

Introduction

The energy transition is changing the landscape of energy geopolitics. As electrification accelerates, cross-border electricity infrastructure such as HVDC links, interconnector corridors, converter stations and market interfaces are becoming a central variable rather than a set of purely technical assets, rivalling the importance of hydrocarbon infrastructure.[1] For the EU, this also means that strategic autonomy is no longer only about fuel suppliers, but it increasingly involves critical raw materials, clean-tech supply chains, and the digital infrastructures that operate modern grids. In Europe’s neighbourhood, this shift is already producing corridor competition, with rival routes for exporting “green” power, politically contested maritime spaces, and EU-backed projects whose success depends as much on bankability and geopolitics as on engineering. Interconnectors are increasingly the “arteries” of an electrifying region, and the actor that shapes their interfaces determines which corridors become the default. This makes them a growing focus of attention and contestation between geopolitical actors.[2]

Ankara’s long-standing ambition to be an “energy hub” has traditionally been pursued through natural gas and pipeline corridors connecting producers in the Caspian, Russia and the Middle East to European demand.

Turkey occupies a central position in this emerging regional geography. Ankara’s long-standing ambition to be an “energy hub” has traditionally been pursued through natural gas and pipeline corridors connecting producers in the Caspian, Russia and the Middle East to European demand.[3] This paper asks whether Turkey is now adapting that corridor-to-hub playbook to electricity, and what this means for the EU’s external electricity corridor strategy. It argues that electricity cannot replicate the classic gas-hub model of storage-enabled arbitrage and benchmark price formation, but it can reproduce the core geopolitical logic of routed energy through corridor power: shaping where interconnections are built, under what operational and market rules trade becomes routine, and which gateways become structurally central. Two short case studies highlight why the EU must treat Ankara’s external interconnections as geopolitical corridor choices and design response options accordingly.

Redefining hub leverage

Energy geopolitics is often less about who owns molecules and more about who shapes the routes and interfaces through which energy moves. In hydrocarbons, this logic is amplified by capital-intensive networks with high fixed costs and sunk investments.[4] Once infrastructure is built, pipelines and terminals lock in corridors, create dependence, and can confer bargaining power on states that host or control key infrastructure. As Europe’s energy transition accelerates electrification, a similar question arises for the emerging geography of cross-border electricity: what does it mean to be “central” in this new context.

…it conveys “corridor power”, meaning the ability to influence where interconnection is built, how cross-border capacity is governed, and under which market and regulatory arrangements trade becomes investable, reliable, and routinely usable.

In this paper, an “electricity hub” is defined in an operational, political-economy sense. It does not denote a single benchmark pricing point akin to TTF, nor does it imply control over point-to-point flows comparable to pipeline operations. Rather, it conveys “corridor power”, meaning the ability to influence where interconnection is built, how cross-border capacity is governed, and under which market and regulatory arrangements trade becomes investable, reliable, and routinely usable.[5] In electricity, centrality is therefore less about “owning” electrons than about shaping the geography and functioning of interconnector routes and landing points, as well as the rules that monetise and allocate access, including capacity allocation, congestion management and balancing arrangements.

Electricity interconnections differ fundamentally from hydrocarbon transport, so pipeline-style “corridor” analogies can only go so far.

Electricity interconnections differ fundamentally from hydrocarbon transport, so pipeline-style “corridor” analogies can only go so far. Power flows follow the physics of the grid (loop flows), meaning a transaction on one interconnector can load multiple lines across domestic and third-country networks.[6] As a result, congestion and access are system-wide and state-dependent, and cross-border trades can be curtailed on security grounds even under open access. Moreover, electricity lacks gas-style buy–store–resell dynamics at scale: with storage still limited and costly, trade is constrained by continuous real-time balancing and typically requires deeper operational integration and compatible market rules.[7] Gains from cross-border exchange often accrue primarily to a low-cost origin rather than the “corridor”, and value capture stems less from transit-style fees than from regulated access and scarcity pricing of constrained capacity (e.g., congestion rents). These distinctions are summarised in the table below:

Table 1. Why hydrocarbon hub logic doesn’t map onto electricity interconnections.

 

Dimension Electricity interconnection  

Implication Flow structure Loop flows: transactions spread across parallel lines Effects spill into internal/third-country grids Access under stress System-wide, state-dependent congestion “Open access” is bounded by reliability Intertemporal economics No large-scale buy–store–resell, storage limited/costly Arbitrage logic is weak compared to hydrocarbons Operational discipline Real-time balancing: supply = demand continuously Usable trade needs tight operational coordination Monetisation No transit fee by default, value via regulated access + congestion rents Rents come from scarcity, not per-unit tolls

Compiled by author. Source: Subhes C. Bhattacharyya, Energy Economics: Concepts, Issues, Markets and Governance

Yet the strategic logic of corridors still travels. Interconnectors are high-value, long-lived assets whose location reshapes regional dependence patterns as institutional and infrastructural leverage.[8] They can generate material gains such as cost savings, and renewable integration by expanding balancing options, as well as strategic gains by making a state a necessary partner for trade and long-term planning. These effects are magnified in contested environments where cable landing points, converter stations, and operational interfaces intersect with sovereignty claims and jurisdictional boundaries. In this adapted sense, transit and especially corridor remain analytically useful categories for electricity, while hub should be understood cautiously as shorthand for corridor power rather than as a claim to benchmark price-setting.

Applied to Turkey, the lens translates into two observable policy modes:

• Hub-building: promoting corridor architectures that route new cross-border power exchange through Turkey and embedding them in workable interfaces (interconnection choices, plus governance that makes exchange usable).
• Hub-defending: resisting bypass corridors that would consolidate alternative routes and reduce Turkey’s relevance in the emerging regional electricity map—especially where permitting, survey stages, landing points, and operational interfaces intersect with sovereignty claims.

The next section applies this diagnostic to two cases in order to test whether Turkey’s actions amount to corridor power in practice.

Turkey’s electricity hub strategy: a two-track approach

This section examines how effectively Turkey is translating its long-standing “corridor-to-hub” playbook from hydrocarbons into electricity through the two-track framework of hub-building and hub-defending.

This section examines how effectively Turkey is translating its long-standing “corridor-to-hub” playbook from hydrocarbons into electricity through the two-track framework of hub-building and hub-defending. Two cases operationalise the framework: the Great Sea Interconnector (Greece-Cyprus-Israel), which is the clearest illustration of (mainly) hub-defending dynamics, and the competing “green electricity corridor” agenda in the South Caucasus–Black Sea space, which illustrates hub-building dynamics. Both logics can coexist in practice, but each case foregrounds one mechanism more clearly than the other.

Great Sea Interconnector

The Great Sea Interconnector (GSI) is a planned HVDC submarine interconnector linking Greece (and thus the European grid) to Cyprus and Israel.[9] It has been framed at EU level as a Project of Common Interest (PCI) under the TEN-E framework, reflecting its role in a core EU objective: ending Cyprus’ electricity isolation and enabling the island’s fuller participation in the internal electricity market.[10] From a decarbonisation perspective, interconnection expands the menu of flexibility options for an island system, supporting renewable integration, adequacy and (in principle) lower system costs through trade and diversification. The EU has backed up this prioritisation with substantial support, including a reported €657 million CEF grant for construction and additional EU-backed financing instruments associated with project development.[11] Despite its advantages, the project faces significant domestic resistance in Cyprus. Beyond formal concerns over cost and viability,[12] parts of the electricity-sector debate have reflected opposition from actors worried about the impact of interconnection on the existing market structure, electricity prices and incumbent positions. Incumbents in an oligopolistic electricity market can have incentives to resist reforms that would come with deeper interconnection and competition, which would put downward pressure on prices over time.[13]

Figure 1. The Great Sea Interconnector

 

Source: https://tyndp2024.entsoe.eu/projects-map/transmission/219

From Turkey’s perspective, GSI is not merely an infrastructure project; it is a corridor choice that reconfigures an Eastern Mediterranean electricity route outside Turkish territory and provides no role for the Turkish Cypriot entity. In corridor terms, it reduces Turkey’s prospective centrality as a gateway between the Eastern Mediterranean and the European system by establishing a direct EU-backed route that shifts incentives of connectivity southwards.

From Turkey’s perspective, GSI is not merely an infrastructure project; it is a corridor choice that reconfigures an Eastern Mediterranean electricity route outside Turkish territory and provides no role for the Turkish Cypriot entity.[14] In corridor terms, it reduces Turkey’s prospective centrality as a gateway between the Eastern Mediterranean and the European system by establishing a direct EU-backed route that shifts incentives of connectivity southwards. Turkey’s hub-defending behaviour in the case of GSI is expressed through two mutually reinforcing mechanisms: First, Ankara is advancing a jurisdiction/consent argument, whereby the project cannot lawfully proceed without Turkish approval at those points where the route intersects maritime areas Turkey claims as part of its continental shelf or jurisdictional entitlement.[15] This is embedded in the wider Eastern Mediterranean delimitation dispute and is presented politically as a rejection of regional infrastructure planning that “excludes” Turkey and Turkish Cypriots. Second, Turkey’s posture generates a credible operational disruption risk during some of the most vulnerable phases of project execution (route surveying, permitting, and seabed works), where delays and uncertainty can rapidly translate into higher costs and contract instability. The 2024 Kasos incident in which Turkish naval assets reportedly moved to impede survey activity illustrates this point.[16] Even limited coercive signalling can interrupt technical work and increase the perceived probability of repetition.

Even in this primarily defensive case, a hub-building element is also visible. Turkey has promoted alternative interconnection concepts oriented toward Turkey-centred connectivity for Cyprus (or the island’s northern part).

The key effect is not necessarily permanent prevention but bankability erosion. Where investors, contractors and insurers anticipate recurring contestation, they account for political risk through higher contingencies, tighter contractual protections and longer implementation timelines. This can delay procurement, postpone construction milestones and, in practice, produce a gap between EU “priority” designation and deliverability. Reporting around GSI has linked geopolitical uncertainty to stoppages in surveying and to interruptions in project momentum, including pauses affecting key contractors and payment flows. From an EU perspective, this is a material risk because the Union’s objective depends on a corridor being buildable and operable under stress. Even in this primarily defensive case, a hub-building element is also visible. Turkey has promoted alternative interconnection concepts oriented toward Turkey-centred connectivity for Cyprus (or the island’s northern part).[17] The strategic logic is consistent: delay or complicate a bypass route, while keeping open (or advertising) an alternative architecture that would preserve Turkey’s corridor relevance.

The GSI shows what “hub-defending” looks like in an electricity context. No toll is extracted or price set, but corridor outcomes are shaped by raising execution risk and thereby influencing the feasibility, timing and bankability of a competing interconnection map.

Black Sea interconnector

The Black Sea Connectivity project (often referred to as the Black Sea Submarine Cable) is a proposed HVDC interconnector intended to link Georgia and Romania (Anaklia-Constanța) across the Black Sea.[18] For the participating and associated states (most prominently Azerbaijan, Georgia, Romania and Hungary) the initiative is framed as a platform for exporting renewable electricity from the South Caucasus/Caspian basin, strengthening regional energy security, diversifying supply options, and anchoring a broader package of infrastructure investment and regulatory coordination around the corridor. Institutionally, the project has been formalised through intergovernmental arrangements and the creation of a dedicated project company to advance development. However, the initiative remains less mature than GSI, with delivery horizons commonly placed in the early 2030s; this matters, because projects with long lead times are particularly exposed to substitution by faster or more controllable alternatives.

Figure 2. The Black Sea Interconnector

Source: https://big-europe.eu/publications/2024-10-30-corridors-of-power-the-black-sea-cable-between-azerbaijan-and-europe/

For the EU, the project is a strategic connectivity route serving two primary goals: decarbonisation and—in a post-2022 context—energy security, as future plans would incorporate Moldova and Ukraine. It creates a direct channel for renewable electricity into the Union via Romania and onward toward Central and Eastern Europe.[19] The Commission has embedded the project within the Global Gateway narrative and linked it to regulatory approximation with EU electricity market rules—an explicit attempt to ensure that physical connectivity is paired with market governance compatible with the internal energy market.[20] In EU procedural terms, the project’s promoters have sought Project of Mutual Interest (PMI) status under TEN-E, which would facilitate cross-border governance and prioritisation for corridors that connect the EU with neighbouring regions.[21]

…the Black Sea cable would cement a Romania–Black Sea gateway for South Caucasus electricity into the EU, thereby reducing the strategic logic of routing those same flows through a Turkey-centred corridor.

Turkey has been less publicly confrontational on this file than on GSI, largely because it does not intersect directly with the Eastern Mediterranean sovereignty dispute. Yet the corridor implications are structurally similar: if implemented, the Black Sea cable would cement a Romania–Black Sea gateway for South Caucasus electricity into the EU, thereby reducing the strategic logic of routing those same flows through a Turkey-centred corridor. In corridor terms, the project would “set the map” around a direct maritime interface between the South Caucasus and the EU, rather than a land-based corridor in which Turkey acts as the main operational and political gateway.

Ankara is advancing a competing corridor architecture that seeks to make Turkey the preferred transit interface for South Caucasus electricity into Europe. 

Ankara’s response in this case is therefore best understood as hub-building rather than hub-defending. Instead of relying on legal contestation or operational disruption to block a bypass route, Ankara is advancing a competing corridor architecture that seeks to make Turkey the preferred transit interface for South Caucasus electricity into Europe. Concretely, Turkey has promoted a framework with Azerbaijan, Georgia and Bulgaria which is oriented toward upgrading interconnections and developing the operational/trading arrangements needed to move electricity into the Turkish system and onward through Turkey–Bulgaria—and potentially extending across the Balkans and toward other EU markets.[22] The strategic value of this approach is twofold: it expands Turkey’s role as a regional gateway in a decarbonising neighbourhood, and it embeds prospective export flows within the Turkish network and its associated governance interface.

The competition between these routes is commercial and institutional. A credible Turkey-mediated corridor can weaken the Commission-backed Black Sea gateway by

• offering investors and offtakers a substitute route that reduces expected utilisation and revenue certainty for the submarine-cable project, and
• shifting planning momentum and regulatory cooperation toward a Turkey-facing interface. In this sense, Turkey’s hub-building strategy can indirectly shift the region’s centre of gravity and increase EU exposure to a corridor whose operability and access conditions are shaped by a non-EU actor.

The Black Sea case highlights a distinct mechanism of outcompeting by advancing a corridor that appears more implementable, more politically controllable, or faster to deliver, thereby influencing which corridor becomes the default route for South Caucasus–EU electricity exchange.

Putting the cases together

The broader implication of these two case studies is that several core logics associated with hydrocarbon route geopolitics are already visible in electricity. What changes in electricity is the leverage mechanism. Thus, influence is exercised less through controllable, point-to-point shipment and the collection of transit tariffs and more through the ability to shape the feasibility and bankability of projects (by affecting political and economic risk), their timing (by accelerating preferred routes or delaying rivals), and the governance conditions under which interconnection becomes routinised (operational interfaces, security rules, access under scarcity, and the market arrangements that convert a cable into a functioning corridor). This also determines the ways through which contestation is achieved:

Increase of perceived disruption risk → higher contingencies → delayed surveys/procurement → weaker bankability.

In a system of capital-intensive, path-dependent interconnectors, these mechanisms matter because they determine which corridors become “default” and which are crowded out before they ever materialise.

In a system of capital-intensive, path-dependent interconnectors, these mechanisms matter because they determine which corridors become “default” and which are crowded out before they ever materialise. In this context the EU must assess its external electricity corridors and design response options.

EU implications & policy recommendations

The preceding analysis implies that the EU should treat cross-border electricity interconnectors not only as decarbonisation infrastructure, but also as geopolitical corridor choices that shape the region’s long-run connectivity map. In this setting, the key vulnerability is not simply “dependence on imports”; it is dependence on the political, legal and institutional conditions that make a corridor bankable, buildable and operable. This also fits the EU’s broader resilience agenda, which is shifting from managing single-supplier fuel dependence to monitoring and mitigating strategic dependencies across the technologies and infrastructures of electrification.[23] Given interconnectors’ technical and financial traits, even modest increases in perceived uncertainty can harden financing terms, slow procurement, disrupt construction schedules and redirect system planning towards alternative routes. Where routes are politically contested or where there is a credible risk of disruption, contractors, lenders and insurers price in geopolitical risk through higher contingencies and longer timelines. The EU therefore faces a recurring gap between formal priority designations and practical deliverability. This matters because EU-backed interconnectors involve sunk costs well before any power flows (as the GSI makes clear). Repeated pauses, rerouting or rescoping can strand preparatory expenditure and consume time in a decade where grid bottlenecks are already a binding constraint on decarbonisation.[24] In parallel, corridor competition can reallocate regional centrality away from EU-preferred gateways, pushing Brussels away from designing connectivity on its own terms towards having to adapt to corridors whose operational interface and political conditions are shaped by non-EU actors.

Brussels is already building an industrial and screening toolkit relevant to this corridor challenge, with instruments ranging from the Net-Zero Industry Act and Critical Raw Materials Act to FDI screening and the Foreign Subsidies Regulation aimed at limiting strategic vulnerabilities in the electrified economy. However, measures specifically targeting the project-level risks that determine whether priority corridors are delivered, seem to be missing. In fact, recent disputes over other energy projects in sensitive areas, including the buffer zone in Cyprus,[25] illustrate that geopolitical implementation bottlenecks are not taken into sufficient consideration and often hinder project deliverability.

Against this backdrop, the EU’s response should be framed less as a binary choice between “confronting” or “accommodating” Turkey (and other actors) and more as corridor governance under contestation, which could be useful in other areas as well. Key policy recommendations include:

1. a) Financially de-risking the delivery of EU-priority corridors (making “bankability” a funded deliverable). Where the EU has already designated projects as strategic (TEN-E/PCI) and committed grant money (CEF/RRF), it should establish concrete disbursement milestones. By employing stage-gated sequencing (survey → permitting → procurement → construction) with milestone-based disbursement and procurement terms that explicitly price disruption, the EU can ensure that disruption does not automatically fatally undermine bankability. This approach would provide EU instruments with the confidence required to sustain financial support through extended development cycles.
2. b) Coalition-building around shared corridor benefits. To reduce corridor vulnerability, the Commission should widen the set of actors who pay a reputational and financial cost if implementation stalls. Operationalise this through implementation compacts that bind third beneficiary states, TSOs, regulators and financiers to a shared timetable, defined escalation channels, and pre-agreed responses to permitting or maritime disruption.
3. c) Pursuing managed interoperability with Turkey on EU terms. Given the geography and existing links, Turkey will remain relevant for regional flows. The question is whether that relevance is predictable or discretionary. The EU should focus cooperation on a narrow set of operational rules that make cross-border exchange routine and contestation-resistant. Concretely, this means working through TSOs/regulators so that day-to-day operability cannot be turned into political leverage. A separate EU–Turkey technical dialogue on Eastern Mediterranean electricity connectivity could also help reduce escalation risks. Such a channel could focus on practical issues without giving Ankara a veto over the GSI route or reopening the discussion on the project’s legal basis, while keeping the Crete–Cyprus section as an EU-backed priority and avoiding any implication of recognition of Cyprus’s occupied north.
4. e) Providing maritime assurance for lawful survey and maintenance (reducing the security premium). For (mainly) offshore corridors, bankability hinges on whether surveys, cable-laying and maintenance can proceed predictably. The EU and participating member states should therefore complement efforts with maritime security measures. A coordinated presence to ensure the safety of civilian vessels conducting lawful works is necessary.

In sum, the EU’s best defence is to convert emerging corridor politics into a rules-based connectivity strategy: de-risk delivery, broaden coalitions, engage Turkey pragmatically on operability, and preserve route optionality so that interconnection remains feasible, bankable and governable even in contested geopolitical environments.

Conclusion

For the EU, the implication is that “priority” labels and funding are necessary but insufficient. External interconnectors should be treated as geopolitical corridor choices whose deliverability depends on geopolitical conditions, too. EU strategy therefore needs to develop a corridor governance that is reliable under contestation.

As electrification becomes central to the EU’s strategic energy autonomy, the politics of interconnection will increasingly determine whether decarbonisation reduces vulnerability or simply shifts it to new chokepoints and dependencies. Where interconnectors are built, how quickly they become deliverable, and under what governance arrangements cross-border exchange is organised will increasingly shape the region’s strategic landscape and become a focal point of geopolitical competition.[26] Accordingly, Turkey’s long-standing effort to translate geography into energy centrality is already extending beyond hydrocarbons, with electricity corridors now being incorporated into Ankara’s strategic calculus. The two cases show how Turkey is adapting a familiar corridor-to-hub goal to electricity. In the Eastern Mediterranean, GSI illustrates corridor-defending via jurisdictional contestation and credible disruption risk, while in the Black Sea, the competition is more about corridor-building and outcompeting. For the EU, the implication is that “priority” labels and funding are necessary but insufficient. External interconnectors should be treated as geopolitical corridor choices whose deliverability depends on geopolitical conditions, too. EU strategy therefore needs to develop a corridor governance that is reliable under contestation.

The geopolitical implications of electricity-corridor politics remain largely underexplored. Future research should therefore examine the concrete forms of leverage that attach to controlling interconnection infrastructure, identify which market-design instruments most effectively “operationalise” corridors in practice, and assess how expanding storage and hybrid system assets could reshape corridor competition as the next decades unfold.

Bibliography

Cleaver, Tom. “Buffer zone solar farm plans hit buffers, both sides silent as to why”. Cyprus Mail. April 3, 2025. https://cyprus-mail.com/2025/04/03/buffer-zone-solar-farm-plans-hit-buffers-both-sides-silent-as-to-why

EnergyPress. “Καλώδιο Ελλάδας-Κύπρου: Τα συμφέροντα που δεν θέλουν το έργο”. October 13, 2025. https://energypress.gr/news/kalodio-elladas-kyproy-ta-symferonta-poy-den-theloyn-ergo

European Commission, Commission Staff Working Document, Strategic Dependencies and Capacities, SWD(2021) 352 final (Brussels, May 5, 2021), PDF.

European Commission, Directorate-General for International Partnerships, “Black Sea Connectivity Submarine Electricity Cable”, International Partnerships (Global Gateway), accessed January 25, 2026, https://international-partnerships.ec.europa.eu/policies/global-gateway/black-sea-connectivity-submarine-electricity-cable_en

Harry Aposporis, “Uncertain Future of Greece-Cyprus Great Sea Interconnector Project”, Balkan Green Energy News, September 9, 2025, https://balkangreenenergynews.com/uncertain-future-of-greece-cyprus-great-sea-interconnector-project/

IEA, Grid congestion is posing challenges for energy security and transitions, IEA, Paris https://www.iea.org/commentaries/grid-congestion-is-posing-challenges-for-energy-security-and-transitions  Licence: CC BY 4.0

IEA, World Energy Outlook 2025. Paris: International Energy Agency, 2025, 19. https://www.iea.org/reports/world-energy-outlook-2025.  License: CC BY 4.0 (report); CC BY-NC-SA 4.0 (Annex A).

Igor Todorović, “Turkey promoting its alternative to Greece-Cyprus power cable”, Balkan Green Energy News, August 12, 2024, https://balkangreenenergynews.com/turkey-promoting-its-alternative-to-greece-cyprus-power-cable/

Igor Todorović, “Turkey Pushing against Rivals for Transmission of Green Electricity to EU”, Balkan Green Energy News, April 7, 2025, https://balkangreenenergynews.com/turkey-pushing-against-rivals-for-transmission-of-green-electricity-to-eu/

Jermalavičius, Tomas, ed. The Ties That Bind: Energy Connectivity in the Age of Geopolitical Turbulence. Tallinn: International Centre for Defence and Security, April 2026. https://icds.ee/en/the-ties-that-bind-energy-connectivity-in-the-age-of-geopolitical-turbulence/

Keep Talking Greece, “Ankara Threatens the Electricity Interconnection Greece-Cyprus Project (GSI)”, April 10, 2025, https://www.keeptalkinggreece.com/2025/04/10/turkey-gsi-interconnection-greece-cyprus-threats/

Kirsten Westphal, Maria Pastukhova, and Jacopo Maria Pepe, Geopolitics of Electricity: Grids, Space and (Political) Power, SWP Research Paper 2022/RP 06 (Berlin: Stiftung Wissenschaft und Politik, March 15, 2022), https://www.swp-berlin.org/10.18449/2022RP06/,  https://doi.org/10.18449/2022RP06

Mahmoud A., Hammad, Sara Elgazzar, Matevž Obrecht, and Marjan Sternad. “Compatibility about the Concept of Energy Hub: A Strict and Visual Review”. International Journal of Energy Sector Management 16, no. 1 (2022): 4. https://doi.org/10.1108/IJESM-06-2020-0022

Menelaos Hadjicostis, “EU Irked by Turkish Warnings against Greece-Cyprus-Israel Electricity Cable Link, Cyprus Says”, AP News (Associated Press), April 11, 2025, https://apnews.com/article/cyprus-turkey-greece-undersea-electricity-cable-interconnector-ccce85737cbf99cddd7cf1fa72678771

Subhes C. Bhattacharyya, Energy Economics: Concepts, Issues, Markets and Governance (London: Springer, 2011), 237. https://doi.org/10.1007/978-0-85729-268-1

Vladimir Spasić, “Azerbaijan, Georgia, Hungary, Romania Establish Firm for Black Sea Interconnector”, Balkan Green Energy News, September 5, 2024, https://balkangreenenergynews.com/azerbaijan-georgia-hungary-romania-establish-firm-for-black-sea-interconnector/

Βασίλης Νάνης, “Great Sea Interconnector: Η σημασία και η δύσκολη συγκυρία του εμβληματικού έργου”, Το Βήμα, 4 Σεπτεμβρίου 2025, https://www.tovima.gr/2025/09/04/explainers/kalodio-elladas-kyprou-i-simasia-kai-i-dyskoli-sygkyria-tou-emvlimatikou-ergou/

Λυσάνδρου Μιράντα. “Ευλογία ή κατάρα ο GSI για την Κύπρο; Ιστορία, παρασκήνιο, αβεβαιότητες και αναπάντητα ερωτήματα για το μεγαλόπνοο έργο”. Politis. n.d. https://www.politis.com.cy/politis-news/oikonomia/964727/efloghia-i-katara-o-gsi-ghia-tin-kypro-istoria-paraskinio-avevaiotites-kai-anapantita-erotimata-ghia-to-meghalepivolo-ergho

[1] IEA. World Energy Outlook 2025. Paris: International Energy Agency, 2025, 19. https://www.iea.org/reports/world-energy-outlook-2025  License: CC BY 4.0 (report); CC BY-NC-SA 4.0 (Annex A).

[2] Tomas Jermalavičius, ed., The Ties That Bind: Energy Connectivity in the Age of Geopolitical Turbulence (Tallinn: International Centre for Defence and Security, April 2026), https://icds.ee/en/the-ties-that-bind-energy-connectivity-in-the-age-of-geopolitical-turbulence/

[3]Mahmoud A. Hammad, Sara Elgazzar, Matevž Obrecht, and Marjan Sternad. “Compatibility about the Concept of Energy Hub: A Strict and Visual Review”. International Journal of Energy Sector Management 16, no. 1 (2022): 4. https://doi.org/10.1108/IJESM-06-2020-0022

[4] Subhes C. Bhattacharyya, Energy Economics: Concepts, Issues, Markets and Governance (London: Springer, 2011), 237. https://doi.org/10.1007/978-0-85729-268-1

[5]Mahmoud A. Hammad, Sara Elgazzar, Matevž Obrecht, and Marjan Sternad. “Compatibility about the Concept of Energy Hub: A Strict and Visual Review”. International Journal of Energy Sector Management 16, no. 1 (2022): 5. https://doi.org/10.1108/IJESM-06-2020-0022

[6] Subhes C. Bhattacharyya, Energy Economics: Concepts, Issues, Markets and Governance (London: Springer, 2011), 409. https://doi.org/10.1007/978-0-85729-268-1

[7] Ibid. 228

[8] Mia Beams, “The U.S. Interconnection Challenge: Why Renewables Are Stuck in Line”, Council on Foreign Relations, October 2, 2025, https://www.cfr.org/articles/us-interconnection-challenge-why-renewables-are-stuck-line

[9] Βασίλης Νάνης, “Great Sea Interconnector: Η σημασία και η δύσκολη συγκυρία του εμβληματικού έργου”, Το Βήμα, 4 Σεπτεμβρίου 2025, https://www.tovima.gr/2025/09/04/explainers/kalodio-elladas-kyprou-i-simasia-kai-i-dyskoli-sygkyria-tou-emvlimatikou-ergou/

[10] Ιbid. 

[11] Ιbid.

[12] Lysandrou Miranda, “Ευλογία ή κατάρα ο GSI για την Κύπρο; Ιστορία, παρασκήνιο, αβεβαιότητες και αναπάντητα ερωτήματα για το μεγαλόπνοο έργο”, Politis, n.d., https://www.politis.com.cy/politis-news/oikonomia/964727/efloghia-i-katara-o-gsi-ghia-tin-kypro-istoria-paraskinio-avevaiotites-kai-anapantita-erotimata-ghia-to-meghalepivolo-ergho

[13] EnergyPress, “Καλώδιο Ελλάδας-Κύπρου: Τα συμφέροντα που δεν θέλουν το έργο”, October 13, 2025, https://energypress.gr/news/kalodio-elladas-kyproy-ta-symferonta-poy-den-theloyn-ergo

[14] Keep Talking Greece, “Ankara Threatens the Electricity Interconnection Greece-Cyprus Project (GSI)”, April 10, 2025, https://www.keeptalkinggreece.com/2025/04/10/turkey-gsi-interconnection-greece-cyprus-threats/

[15] Menelaos Hadjicostis, “EU Irked by Turkish Warnings against Greece-Cyprus-Israel Electricity Cable Link, Cyprus Says”, AP News (Associated Press), April 11, 2025, https://apnews.com/article/cyprus-turkey-greece-undersea-electricity-cable-interconnector-ccce85737cbf99cddd7cf1fa72678771

[16] Harry Aposporis, “Uncertain Future of Greece-Cyprus Great Sea Interconnector Project”, Balkan Green Energy News, September 9, 2025, https://balkangreenenergynews.com/uncertain-future-of-greece-cyprus-great-sea-interconnector-project/

[17] Igor Todorović, “Turkey promoting its alternative to Greece-Cyprus power cable”, Balkan Green Energy News, August 12, 2024, https://balkangreenenergynews.com/turkey-promoting-its-alternative-to-greece-cyprus-power-cable/

[18] Vladimir Spasić, “Azerbaijan, Georgia, Hungary, Romania Establish Firm for Black Sea Interconnector”, Balkan Green Energy News, September 5, 2024, https://balkangreenenergynews.com/azerbaijan-georgia-hungary-romania-establish-firm-for-black-sea-interconnector/

[19] Ibid.

[20] Thijs Van de Graaf, “Corridors of Power: the Black Sea Cable between Azerbaijan and Europe”, Brussels Institute for Geopolitics, October 30, 2024, https://big-europe.eu/publications/2024-10-30-corridors-of-power-the-black-sea-cable-between-azerbaijan-and-europe/

[21] European Commission, Directorate-General for International Partnerships, “Black Sea Connectivity Submarine Electricity Cable”, International Partnerships (Global Gateway), accessed January 25, 2026, https://international-partnerships.ec.europa.eu/policies/global-gateway/black-sea-connectivity-submarine-electricity-cable_en

[22] Igor Todorović, “Turkey Pushing against Rivals for Transmission of Green Electricity to EU”, Balkan Green Energy News, April 7, 2025, https://balkangreenenergynews.com/turkey-pushing-against-rivals-for-transmission-of-green-electricity-to-eu/

[23] European Commission, Commission Staff Working Document, Strategic Dependencies and Capacities, SWD(2021) 352 final (Brussels, May 5, 2021), 35, PDF.

[24] IEA (2025), Grid congestion is posing challenges for energy security and transitions, IEA, Paris https://www.iea.org/commentaries/grid-congestion-is-posing-challenges-for-energy-security-and-transitions  Licence: CC BY 4.0

[25] Cleaver Tom, “Buffer zone solar farm plans hit buffers, both sides silent as to why”, Cyprus Mail, April 3, 2025, https://cyprus-mail.com/2025/04/03/buffer-zone-solar-farm-plans-hit-buffers-both-sides-silent-as-to-why

[26] Kirsten Westphal, Maria Pastukhova, and Jacopo Maria Pepe, Geopolitics of Electricity: Grids, Space and (Political) Power, SWP Research Paper 2022/RP 06 (Berlin: Stiftung Wissenschaft und Politik, March 15, 2022), https://www.swp-berlin.org/10.18449/2022RP06/ ; https://doi.org/10.18449/2022RP06

 

 

 

A 2026. szeptember 21–27. közötti héten több érdekellentétnek is a tanúi lehettünk. Míg New Yorkban a nemzetközi multilateralizmus intézményi reformja és a nagyhatalmi polarizáció állt a viták középpontjában, addig a latin-amerikai térségben az autoriter hatalomkoncentráció és a külső hatalmi befolyás mélyülése jelent újabb kihívást. Ezzel párhuzamosan az európai ellátási láncok és az energiabiztonság védelme közvetlen katonai szerepvállalást követelt meg a Közel-Keleten. Az alábbiakban a BSZK Euramerika Műhely heti stratégiai összefoglalója olvasható.

 

1. Törésvonalak és reformkövetelések az ENSZ Közgyűlésének vitáján

Az ENSZ Közgyűlésének 81. ülésszaka 2026. szeptember 8-án nyílt meg New Yorkban, a magas szintű általános vita pedig szeptember 22-én, kedden kezdődött. Habár a fórum elsődleges célja az államok közötti konstruktív párbeszéd, a vezető államok felszólalásai ismét a nemzeti érdekek és a polarizáció mentén alakultak.. Jó példa erre az amerikai adminisztráció, Donald Trump elnök saját eredményeinek hangsúlyozására fókuszált. Irán Donald Trump korábbi fenyegetéseire válaszolva kijelentette, hogy nem hagyja magát és kész tárgyalni, azonban a Hormuzi-szoros kapcsán kijelentette, nem engedi, hogy elvitassák hajózási jogát. A szolidaritás jegyében több ország küldöttei is elhagyták a termet Netanjahu beszéde előtt, bár ez cseppet sem hatotta meg az izraeli kormányfőt. Az Európai Unió részéről António Costa hangsúlyozta, hogy az ENSZ-nek továbbra is központi szerepet kell betöltenie a multilaterális rendszerben, ehhez azonban egy hatékonyabb és eredményesebb ENSZ-re van szükség.

 

(Forrás: ENSZ, Európai Külügyi Szolgálat)

 

2. GHREN-jelentés: Rendszerszintű jogsértések és orosz közeledés Nicaraguában

Szeptemberben megjelent jelentésében az ENSZ nicaraguai emberi jogi szakértői csoportja (GHREN) megállapította, hogy Daniel Ortega és a felesége, Rosario Murillo (társelnök), által vezetett kormány rendszerszintű emberiesség elleni bűncselekményeket követett el állampolgáraival szemben. A jelentés többek között kényszereltűnésekkel és a politikai indíttatású megtorlásokkal állapított meg. Nem segíti a helyzetet, hogy Ortega elnök az idén novemberre kitűzött választásokat először be akarta tiltatni, végül 2028-ra tolta ki a dátumot. További aggodalmakra ad okot, hogy az ENSZ közgyűlési felszólalásában a nicaraguai külügyminiszter megerősítette, hogy országa szövetségre lép Oroszországgal a „fasizmus elleni harcban” és méltatta a BRICS-országok növekvő erejét a nyugati befolyással szemben.

 

(Forrás: BBC News)

 

3. Francia haderő Szaúd-Arábiában

Az elmúlt időszakban a jemeni húszi lázadók sorozatos rakéta- és dróntámadásokat intéztek a szaúdi olajterminálok ellen. Mivel a Vörös-tenger partján fekvő janbui létesítmény közvetlenül felelős Európa energiabiztonságát és a dízelolaj-ellátást Emmanuel Macron bejelentette, hogy Franciaország katonai erőket telepít Szaúd-Arábiába, hogy ezt az olajkikötőt és annak energetikai infrastruktúráját. Jean-Noël Barrot francia külügyminiszter a France 2 csatornának adott nyilatkozatában nyomatékosította, hogy a katonai támogatás kizárólag védelmi feladatokat lát el. Franciaország nem válik hadviselő féllé a húszik elleni konfliktusban, a cél csupán a globálisan is kritikus fontosságú janbui finomítók és csővezetékek biztosítása, ezt Macron elnök is később megerősítette.

 

(Forrás: Le Monde)

 

Összeállította: Rohoska Réka (Euramerika Műhely)

Rovat: Hírfigyelő / Euramerika

 

A Heti Gyorsjelentés: Törésvonalak az ENSZ-ben, nicaraguai válság és francia védelmi jelenlét a Vörös-tengernél (2026.09.21–27.) bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Kína

Szeptemberben számos esemény történt a Távol-Kelet térségében, ezek közül ebben a hírfigyelőben a Kínával kapcsolatos hírek fognak a középpontba kerülni. A Reuters nemzetközi hírügynökség 2026. szeptember 3.-ai beszámolója szerint a kínai Természeti Erőforrások Minisztériuma a múlt hónapban felmérést végzett Tajvantól keletre fekvő vizekről, amely állításuk szerint segít majd „egyetlen térkép” létrehozásában a területi tervezéshez és az erőforrás-gazdálkodáshoz. Tajvan folyamatos tengeri provokációnak tekinti a hajókkal elvégzett méréseket és figyelemmel kíséri a további, valamint az ehhez hasonló műveleteket.

Szeptember közepén került megrendezésre az éves védelmi fórum a pekingi Hsziangsanban. A kínai katonai vezetés várhatóan felvázolja globális biztonsági céljait, amelyen új felhívást fog intézni a többpólusú világon belüli szorosabb nemzetközi együttműködésre, de valószínűleg burkolt támadásokat is fog intézni az Egyesült Államok és szövetségesei ellen.

2026. szeptember 21-én, hétfőn Kína kizárta a Kommunista Pártból és a hadseregből két magas rangú katonai vezetőt, Zhang Youxia-t és Liu Zhenlit. Az esetről egy hivatalos közleményt is kiadtak, amelyben hűtlenségre, korrupcióra és más súlyos fegyelmi vétségekre hivatkoztak.

Donald Trump amerikai elnök és Hszi Csin-ping kínai elnök 2026. szeptember 24-én találkozott Washingtonban, a kínai államfő szeptember 23–25. közötti hivatalos állami látogatásának keretében. Ez volt a két vezető második csúcstalálkozója 2026-ban, a májusi pekingi találkozójuk után. A felek többek között egyeztettek a korábbi kereskedelmi megállapodások végrehajtásáról és a kereskedelmi fegyverszünet fenntartásáról, Tajvanról, a mesterséges intelligenciáról és más további technológiai mechanizmusokról, ritkaföldfémek és egyéb meghatározó kritikus nyersanyagokról és nem utolsó sorban a nemzetközi helyzetről, középpontban Iránnal.

A CBS News beszámolója szerint a csúcstalálkozó nem hozott jelentős áttörést, de az elemzők szerint a szorosabb együttműködés felé tett lépések fontosak voltak. Kína és az Egyesült Államok megállapodott egy mesterséges intelligenciával kapcsolatos incidensek kezelésére szolgáló csatorna létrehozásában, valamint egyetértési megállapodást ír alá a válságkommunikáció megerősítéséről és a két hadsereg közötti válságok megelőzéséről.

– Fodor Balázs

Tajvan

A tajvani sajtót aggodalommal töltötte el Trump túlságosan üzleties diplomáciája és a fegyvereladási tárgyalások miatt. A tajvani kormány már hónapok óta vár egy 14 milliárd dolláros fegyvercsomagra, amelyet Trump nyíltan alkualapként használ a Pekinggel folytatott tárgyalások során. A feszültséget tovább fokozta, hogy az amerikai nagykövet szerint Trump a találkozón felvetette Hszi Csin-pingnek, nem akar-e Kína amerikai fegyvereket vásárolni. Bár az amerikai diplomaták gyorsan leszögezték, hogy a tajvani politika nem változott, és eszük ágában sincs Kínát fegyverezni, ezek a megnyilvánulások bizonytalanságot szülnek. Ezzel párhuzamosan Tajvan határozottan elutasította a Fehér Ház azon történelmi narratíváját, miszerint Kína az USA szövetségese volt a második világháborúban ezzel emlékeztetve az USA-t, hogy a Kínai Köztársaság harcolt az amerikaiak oldalán, nem pedig a kommunisták.

Amíg Washington és Peking a csúcstalálkozót követően megállapodott egy 60 milliárd dolláros kereskedelmi csomag kölcsönös vámcsökkentéséről (ami kínai háztartási cikkeket és amerikai mezőgazdasági termékeket, például szóját és baromfit érint), az elemzők megnyugtatták Tajpejt, hogy az USA nem fogja háttérbe szorítani Tajvant. Egy amerikai elemző szerint Tajvan a félvezető- és az MI-szervergyártásban betöltött globális szerepe miatt túlságosan értékes az amerikai gazdaság számára ahhoz, hogy az USA feláldozza néhány mezőgazdasági vagy kereskedelmi megállapodásért cserébe. A tajvani és amerikai szakértők szerint a fegyverszállítások jelenlegi késlekedése nem a tajvani támogatás gyengülését jelzi, hanem sokkal inkább az amerikai hadiipar gyártási nehézségeit, valamint a diplomáciai feszültségkezelést szolgálja a kínai-amerikai találkozók idején. Bár Washington hivatalos irányvonala stabil maradt, a tajvani tudósok arra figyelmeztetnek: a szigetországnak folyamatosan résen kell lennie, mivel Donald Trump kiszámíthatatlan, személyes döntéseken és üzleti logikán alapuló megközelítése bármikor váratlan kihívások elé állíthatja a tajvani-amerikai kapcsolatokat.

– Huszár Róbert

A Távol-Kelet hírfigyelő, 2026. szeptember bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

LES RÉSULTATS LOTO FORTUNE SONT LÀ !

TIRAGE N°156/26

Mardi 29 septembre 2026 (18H)

18 • 21 • 35 • 88 • 01

Félicitations aux heureux gagnants !

Pas encore gagné ? Gardez le sourire !

Rendez-vous au prochain tirage de 20h pour une nouvelle chance.

Jouez dans les centres de jeux ou en ligne : Tapez 590# ou lnbloto.bj

Jouez avec modération et responsabilité. Le jeu doit rester un plaisir.

Schlagersänger Eric Philippi (29) äussert sich erstmals ausführlich zum Ende seiner Beziehung mit Schlagerstar Michelle (54).

Ein Schweizer Geschäftsführer flog Ende August am deutschen Zoll bei einem mutmasslichen Schmuggelversuch auf. Er hatte versucht, seine eigenen Produkte unverzollt in die EU zu bringen.

Wochenlang hat Eric Philippi geschwiegen. Jetzt reicht es ihm. Nach Michelles Aussagen zum Liebes-Aus meldet sich der Schlagersänger per Instagram-Video zu Wort und wehrt sich gegen die Schilderungen seiner Ex-Partnerin.