Feed aggregator

Kedves Atlantisták!

Sűrű néhány hónap van mögöttem, különösen, mivel társelnökként irányítottam az Egyesült Államok egyetlen, politikai kockázatelemzéssel foglalkozó szakmai fórumának, a Fletcher Politikai Kockázat Konferenciának (Fletcher Political Risk Conference) szervezését. Az elmúlt években belevágtam a politikai kockázatelemzésbe mint új szakmai területbe, és erre a konferenciára pedig összehoztuk az amerikai kockázatelemző szakma és a nagyvállalatok (Bank of America, Facebook, General Electric, McKinsey) színe-javát.

A Tufts Egyetem újságja, a Tufts Daily részletes beszámolót közölt a nagy sikerrel lezajlott konferenciáról, s megszólaltattak engem is a politikai kockázatelemzés mint szakmai terület legutóbbi trendjeiről:

Fletcher Political Risk Conference tackles technology’s global ramifications

(A képen éppen bezárom a Fletcher Politikai Kockázat Konferenciát 2018. március 2-án.)

Kedves Atlantisták!

Sűrű néhány hónap van mögöttem, különösen, mivel társelnökként irányítottam az Egyesült Államok egyetlen, politikai kockázatelemzéssel foglalkozó szakmai fórumának, a Fletcher Politikai Kockázat Konferenciának (Fletcher Political Risk Conference) szervezését. Az elmúlt években belevágtam a politikai kockázatelemzésbe mint új szakmai területbe, és erre a konferenciára pedig összehoztuk az amerikai kockázatelemző szakma és a nagyvállalatok (Bank of America, Facebook, General Electric, McKinsey) színe-javát.

A Tufts Egyetem újságja, a Tufts Daily részletes beszámolót közölt a nagy sikerrel lezajlott konferenciáról, s megszólaltattak engem is a politikai kockázatelemzés mint szakmai terület legutóbbi trendjeiről:

Fletcher Political Risk Conference tackles technology’s global ramifications

(A képen éppen bezárom a Fletcher Politikai Kockázat Konferenciát 2018. március 2-án.)

Le Directeur du renseignement militaire estime toujours « qu’objectivement la situation sécuritaire ne se dégrade pas »

Sokat beszélnek és írnak arról, hogy a kis légitársaságok képesek-e önállóan megélni, tudnak-e fejlődni, terjeszkedni anélkül, hogy partneri viszonyba kerülnének más légitársasággal, anélkül, hogy légiszövetség tagjai lennének? Vannak állítások pro és kontra, de ha a nyugat-balkáni régió országai légitársaságait nézzük, a kép nem túl rózsás.  

A térségben 2013-ig a horvát Croatia Airlinesnak volt abszolút vezető szerepe mind a szállított utasok, a flotta, a célállomások, a repülésbiztonsági mutatók, mind a kiszolgálás színvonalát tekintve. Ez mára már nincs így. Jött a szerkezetátalakítás, évente változott a menedzsment, eladtak mindent, amit lehetett, eszközöket, repülőgépeket, résidőket. Nemrég a pilóták szakszervezete nyílt levelet írt az államfőnek, közbenjárását kérve a vállalat lehetetlen helyzete miatt. A Croatiát a horvát állam stratégiai partnernek tekinti, ami évekkel ezelőtt a Malév esetében sem jelentett biztonságot.  

Szlovéniában a 2008-2009 évi krízis után az állam a légitársaságot feltőkésítette és privatizálta. A légitársaságnak két magánbefektető tulajdonosa van, az egész szlovén repülős társadalom azért szurkol, hogy kitartsanak és erősödjenek. Az Adria Airways működik, bázisa a ljubljanai repülőtér, idén növelte járatai számát, ezen a nyáron hét új célállomásra repülnek.

A szlovén piac kicsi, új útvonalak keresése és a flotta jobb kihasználása a legfontosabb. A helyzet sokkal jobb, mint 2011-2012-ben volt, a kihasználtság is sokkal jobb, mint korábban, de nincsenek könnyű helyzetben, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a környezetükben sok társaság jelentett csődöt, bár van ellenpélda is, az Air Malta. 

A Montenegro Airlines igazi kis légitársaság, öt repülőgéppel, 2017-ben valamivel több mint 560 ezer utast szállítottak, ami azonban az országba repülőgéppel érkező 2,1 millió utas egynegyede. Fennmaradásához a montenegrói kormány jelentős pénzügyi injekciókkal járul hozzá, kormányzati elhatározás, hogy nem hagyják csődbe menni a légitársaságot, ennek érdekében tavaly 90 millió eurót utaltak át.

Belgrádban sikeresnek bizonyult a privatizáció, 2013-ban az Etihad Airways 49%-ban a szerb JAT tulajdonosa lett, és megalakult az Air Serbia. Megújult a flotta, új járatok indultak, közvetlen összeköttetés van Belgrád és New York között, bejelentették a járatnyitást Torontóba és a flotta további fejlesztését új Airbusokkal.

Az Air Serbia beérte, sőt lehagyta a Croatiat a fuvarozott utasok száma, az áru mennyisége, a desztinációk, a járatszámok és a flotta tekintetében. Egyértelműen a térség új vezetőjévé vált. Belgrádból ma kétszer annyi csatlakozási lehetőséget kínálnak, mint Zágrábból, ezen a nyáron több mint heti 30 új járatot indítanak.

Vannak olyan szakemberek, akik szerint azonban  hiába lett a régió vezető légitársasága az Air Serbia, hasonló nehézségekkel küzd, mint a Croatia. Horvátországnak, mint uniós tagállamnak az európai irányelvek nem teszik lehetővé az állami pénzügyi beavatkozást, de csínján kell bánjon ezzel Szerbia is, akik erőteljesen igyekeznek az uniós tagság felé, de addig is még kihasználják az időt.  

Az Air Serbia egy új üzleti modellen dolgozik, nemrég új, hibrid  tarifarendszert vezettek be a diszkont légitársaságok néhány jellemzőjével. Ugyanakkor azonnal ki is jelentették, hogy a társaság soha nem lesz „fapados”.

Az Etihad-JAT története elsősorban a politikai kapcsolatok révén jött létre. Egy ilyen szilárd partnerséget a horvátok nem valószínű, hogy találnak, kivéve a Lufthansa csoportot, amely bár nem hivatalosan, de évek óta közismerten jó kapcsolatokat ápol a Croatiaval.  

Míg a szlovén, a montenegrói, a horvát és a szerb légitársaság repül, a bosnyákoknál nincs semmi.

Bosznia-Hercegovinában jelenleg egyetlen AOC-val rendelkező társaság van, székhelyük Tuzlában, áruszállítással foglalkoznak, de komoly repülőgépük nincs.

A hányatott sorsú Air Bosna utódja, a BH Airlines a felhalmozott adósságok miatt leállt. Stratégiai partnerként megjelent a Turkish Airlines, de rossz előkészítés, elhibázott helyzetfelmérés miatt kivonultak, és ha lehet, még súlyosabb pénzügyi helyzetben hagyták a légitársaságot.

Boszniában négy repülőtér működik: Szarajevó, Tuzla, Banja Luka és Mostar. Banja Lukan napi egy járata van az Air Serbianak, amire azt mondják, pusztán politikai célzattal fenntartott járat, hogy valami mégis legyen, mert ezen kívül más semmi. Mostarral hasonló a helyzet, bár oda érkezik néhány repülőgép Međugorje közelsége miatt. Tuzlába üzemel a Wizz Air, jellemzően a bosnyák diaszpórából fuvaroznak.

Szarajevóba sok légitársaság üzemeltet járatot, az elmúlt két évben az Öböl-országokból érkező járatok száma jelentősen nőtt: Katarból, Kuwaitból, az Emirátusokból, de hazai légitársaság nincs és a jelen helyzetben úgy tűnik, hogy rövidesen nem is lesz.

Boszniai légiközlekedési szakember keresetlen szavakkal úgy kommentálta a helyzetet, hogy a jelen politikai viszonyok „dilettánsokat és idiótákat” ültetnek vezetői pozíciókba.

Un entretien Ifri/l’Opinion avec le PDG de Naval Group (ex-DCNS)

Die neue Bundesregierung hat sich mit ihrem Koalitionsvertrag vorgenommen, den gesellschaftlichen Zusammenhalt in Deutschland zu stärken. Die Dringlichkeit der Aufgabe liegt auf der Hand. Wahlergebnisse und die Art der politischen Auseinandersetzung belegen zunehmende Risse im sozialen Gefüge. Doch das Problem besteht weit über Deutschland hinaus. Es erklärt etwa den Aufstieg populistischer Politiker, deren Agenden für Konfrontation und Abschottung stehen: Von Chavez bis Trump, von Putin bis Orban. Für viele Gesellschaften sind die Folgen der inneren Zerrissenheit noch viel einschneidender: Seit 2016 sahen sich mehr Länder mit gewaltsamen Konflikten konfrontiert denn je seit dem Ende des Kalten Krieges, warnen Vereinte Nationen und Weltbank in einer kürzlich erschienenen gemeinsamen Studie. Die Verbindung Deutschlands mit dieser Entwicklung steht seit 2015 allen vor Augen. Ohne die Implosion der alten Ordnung im Nahen Osten und Nordafrika wäre es nicht zu jener humanitären Katastrophe gekommen, die dann schließlich auch Europa erreichte. Was also ist zu tun? Der Bericht von UN und Weltbank macht deutlich: Wer nachhaltigen Frieden erreichen will, muss Ausgrenzung überwinden, benachteiligten Gruppen gleiche Chancen zur politischen Teilhabe eröffnen und neue Wege bei der Überwindung von Armut und der Schaffung von Wohlstand gehen. Mehr Wachstum alleine schafft keinen Frieden, mehr Arbeitsplätze sind keine Garantie, dass sich gesellschaftliche Spaltung nicht vertieft. Es ist immerhin die Weltbank, die argumentiert, dass im Zweifel auch Umverteilung erforderlich sein kann, um den sich vertiefenden sozialen Gräben entgegenzuwirken. Unter der Überschrift der „Reduzierung von Fluchtursachen“ hat auch die Bundesregierung seit 2015 viel investiert. Mehrere Milliarden Euro wurden jährlich aufgewendet, um humanitäre Hilfe für Flüchtlinge in Erstaufnahmeländern zu leisten, um Krisenländer und ihre Nachbarschaft wirtschaftlich und mit Infrastrukturmaßnahmen zu stabilisieren – und um damit, so die Hoffnung, die Zahl der Menschen, die sich auf den Weg nach Europa machen, zu begrenzen. Vieles davon ist fraglos sinnvoll und aus humanitärer Sicht geboten. Anderes hat Kritik auf sich gezogen, weil etwa Menschenrechtsorganisationen eher Abschottung als nachhaltige Hilfe am Werk sahen. Vor allem aber ist es nicht gelungen, endlich in gleichem Maße in die tatsächliche Vorbeugung von Krisen und die Schaffung nachhaltiger Friedensordnung zu investieren wie in die Krisenbewältigung. Die gemeinsame UN-Weltbank-Studie hat erneut dargelegt, dass Vorbeugung um ein Vielfaches weniger kostet als alleine die Bewältigung der wirtschaftlichen Schäden gewaltsamer Konflikte und humanitärer Katastrophen, von den menschlichen Folgen ganz abgesehen. Wer sich der Minderung von Fluchtursachen widmen will, muss sich damit auseinandersetzen, warum Menschen sich gezwungen sehen, in großer Zahl gegen ihren Willen ihre Heimat zu verlassen. In aller Regel steht dahinter ein Staat, der mehr oder weniger große Teile seiner Bevölkerung aufgegeben hat. Untersuchungen des Deutschen Instituts für Entwicklungspolitik (DIE), die seit dieser Woche unter dem Titel „Constellations of State Fragility“ online abrufbar sind, zeigen, wo und in welchem Maße Staaten weltweit seit Mitte der 2000er Jahre Kernaufgaben gegenüber ihren Bevölkerungen vernachlässigt und damit Risiken für den gesellschaftlichen Zusammenhalt geschaffen haben. Anhand der Daten lässt sich unter anderem nachvollziehen, dass Staaten, die auf Repression statt Legitimierung gegenüber ihrer Bevölkerung setzen, mit zunehmender Dauer zu tickenden Zeitbomben werden können. Besonders der Nahe Osten und Nordafrika stechen hier hervor. Die Region verzeichnete vor 2011 die größte Ansammlung an Staaten mit Legitimitätsdefiziten. Die tragischen Folgen sind bekannt. Zu mehr gesellschaftlichem Zusammenhalt und damit zur Verhütung gewaltsamer Konflikte auch in anderen Ländern beizutragen, ist also für jede Bundesregierung ebenso ein Gebot der Vernunft wie der Menschlichkeit. Die letzte Große Koalition hat sich dazu noch im Sommer 2017 mit einem Grundsatzdokument zur Friedensförderung in bemerkenswerter Deutlichkeit bekannt. „In einer eng vernetzten Welt spüren wir Auswirkungen von staatlicher Fragilität, von Krisen und Gewalt auch in Deutschland“, schrieb die Bundeskanzlerin in ihrem Vorwort. Nun kommt es darauf an, von einer Fokussierung auf die Krisenbewältigung überzugehen zu einer Politik, die sich für die Überwindung von politischer und wirtschaftlicher Ausgrenzung weltweit, vor allem aber in fragilen Staaten, einsetzt. Eine solche Politik macht im Übrigen nicht halt an den klassischen Grenzen der Außen-, Sicherheits- und Entwicklungspolitik. Sie betrifft ebenso Handels-, Finanz- und Umweltpolitik sowie weitere Politikbereiche. Die Agenda 2030 der Vereinten Nationen weist dazu den Weg. Die neue Bundesregierung hat mehr Gründe denn je, die Verpflichtungen, die sie 2015 gemeinsam mit der internationalen Gemeinschaft eingegangen ist, ernst zu nehmen. Letztlich wird dies auch dem sozialen Zusammenhalt in Deutschland dienen.
Um eine genauere Analyse fragiler Staatlichkeit zu ermöglichen, hat das Deutsche Institut für Entwicklungspolitik (DIE) ein neues Daten-Tool entwickelt: Constellations of State Fragility unterscheidet sechs Typen fragiler Staatlichkeit anhand von zehn Indikatoren in drei Dimensionen, die für 171 Länder weltweit ermittelt wurden.

One of the issues of the Israel-Palestinian conflict is the refugee problem resulting from those Arabs who left the land during the 1948 War - how many left out due to the encouragement of promises from the Arab world, how many out of fear of the chaos of war and how many and how many from other reasons is a question for another time.

Today there is a symbol used to represent this refugee problem: a key.

Art by a teenage Bethlehem artist, entitled Resolution 194,
a UN resolution. The keys symbolize those kept as mementos
by many Palestinians who left their homes in 1948
It is a poignant symbol - but apparently, Arabs have been known to hold onto their keys before.


In 2005, In 2005, Spain passed a law granting the right of citizenship to Sephardic Jews who were descendants of the Jews who in 1492 were given a choice of either converting or going into exile. Two years later, descendants of Muslims who had been expelled from Spain in the seventeenth century asked for the same treatment. Mansur Escudero, the head of Spain's Islamic Board, representing Spanish Muslims explained at the time:
"It would be more of an emotional, moral gesture, a recognition of an historic injustice," he told Reuters, adding that some "Andalusian" families still preserved keys to houses they left behind four centuries ago. [emphasis added, p. 143]But as it turns out, Arabs are not the only ones to hold onto their keys to remember home.

Nor are they the first - not by a long shot.

While reading Simon Sebag Montefiore's Jerusalem - A Biography, I came across this last week about the Bar Kochba rebellion:
The Jews retreated to the caves of Judaea, which is why Simon [Bar Kochba]'s letters and their poignant belongings have been found there. These refugees and warriors carried keys to their abandoned houses, the consolation of those doomed never to return. [emphasis added]In fact, it appears Jews who were forced out of Spain did the same thing.

According to The Routledge Book of Contemporary Jewish Cultures:
The exhibit on display at a small Jewish museum in Bejar [Spain], near Hervas, concludes with a wooden trunk full of keys. According to legend, when the Jews were expelled from their homes, they retained their keys in exile and across generations, occasionally returning to try them in their doors. A placard by the trunk explains that the keys "symbolize the memory of the homes which the Jews had to abandon...It may be that some of these keys had traveled with them to their new place of refuge. Even if this is not actually the case, this chest gives us a reason to imagine this."While writing this post, I found that I am not the first to notice that holding onto keys goes back as far as the Bar Kochba rebellion. In an anonymous guest post on Israellycool, The Curious Case Of The Key, someone writes
I remembered reading a book by Yigal Yadin by the name of “Bar-Kokhba: The Rediscovery of the Legendary Hero of the Last Jewish Revolt Against Imperial Rome,” an interesting book about the discovery of the Cave of Letters and how the artifacts inside shed light on the revolt. One of the items found in the cave was this:

Source: Israel Museum.Sebag Montefiore gives this book by Yigal Yadin as his source.

For Jews, keys have been no less a symbol of the desire to return home - in our case our indigenous, ancestral home where we have been living for over 3,000 years.

We have returned home.
And we are home to stay.




-----
If you found this post interesting or informative, please it below. Thanks!

Quelle : © Europäische Union, 2018 - EP

Committee meetings, Brussels

Source : © European Union, 2018 - EP

The European Defence Agency (EDA) today, 15 March, published the three 2018 calls for proposals for the EU’s Preparatory Action on Defence Research (PADR).

The work programme includes 3 topics:

• European high-performance, trustable (re)configurable system-on-a-chip or system-in-package components for defence applications;
• European high power laser effector;
• Strategic technology foresight, tackling the issue of the critical defence technological dependencies for the EU.

Details about the calls and participation conditions can be found here. 

The Preparatory Action on Defence Research is funded by the European Union. On 9 March 2018, the European Commission adopted the decision on the “work programme for 2018 and on the financing of the 'Preparatory action on Defence research', and authorising the use of unit costs under the preparatory action ”.

 
Info & Brokerage Day on 12 April

After a first successful edition in 2017, EDA and the European Commission will organise a second Information Day & Brokerage Event on the PADR on 12 April 2018 in Brussels. 

Registration will be possible via this webpage as of 21 March 2018.

The event aims at providing industry, research entities and other interested defence stakeholders with first-hand information on the 2018 PADR calls for proposals published on 15 March 2018.

EDA and Commission experts will provide attendants with detailed explanations on the 2018 PADR topics as well as the rules and conditions for participation in the calls for proposals. Furthermore, in the afternoon, a brokerage session with b2b meetings will allow participants to exchange views with potential future consortia partners. 

 

More information: 

• Preparatory Action on Defence Research (EDA project page)
• PADR Info & Brokerage Day (EDA event page)
• European Commission financial decision on PADR 2018 

 

Quelle : © Europäische Union, 2018 - EP

Hamarosan változnak a Schengen-vízum feltételei. A tervek között elektronikus jelentkezés, rövidebb elbírálás, többszöri belépés a gyakran utazóknak.

The European Defence Agency supports the first Central and Eastern European (CEE) Armaments Cooperation Course which takes place in Prague from 13-16 March 2018, gathering some 30 delegates from 10 CEE Member States. Sponsored and led by the Czech Republic and delivered by Cranfield University’s Centre for Defence Acquisition, the course will strengthen the practical skills of staff from CEE Ministries of Defence (MoDs) and related agencies in defence procurement procedures, with an emphasis on multinational collaboration.

The 2013 European Council stressed the need for a balanced access to defence industry in Europe, as a result of which EDA conducted an internal analysis of the specificities of the CEE countries’ defence industries and commissioned a study from RAND Europe to better understand  the barriers to defence cooperation across Europe. The study identified several areas of concern and noted that the CEE countries face a common challenge in accessing the skills needed to pursue defence collaboration opportunities, with identified shortfalls in areas such as project and programme management, marketing and networking, market intelligence and business planning.

The course represents a tangible and tailor-made opportunity for CEE Member States to improve their capacity in all these areas . It comes at a time of transformational change across the European defence landscape with the advent of several new initiatives such as the Coordinated Annual Review on Defence (CARD), Permanent Structure Cooperation (PESCO) and the European Defence Fund (EDF). It will serve as a springboard for the CEE countries to participate more effectively in collaboration efforts and will underpin an alumni network that will provide on-going advice on best practice and longer term networking opportunities.

The course is designed for military and civilian officials working on defence acquisition issues.
 

More information:

• EDA education and exercise programme (video)

Agustín Conde Bajén, Secretary of State for Defence of Spain, met with Jorge Domecq, Chief Executive of the European Defence Agency (EDA) today. Discussions focused on EU defence initiatives as well as Spain’s current and potential future contributions to EDA projects and programmes.

During the meeting with the Secretary of State, discussions included the general state of play of the Implementation Plan on Security and Defence of the EU Global Strategy including the Coordinated Annual Review on Defence (CARD), the Permanent Structured Cooperation on security and defence (PESCO) and the European Defence Fund, with focus of the discussions on EDA's role in all three initiatives.

State Secretary Conde and Chief Executive Domecq also exchanged views on EDA’s further development in view of the long-term review (LTR) and discussed Spain’s involvement in ongoing EDA projects and activities with focus on the EDA GovSatCom programme where Spain has a leading role. The State Secretary was also briefed on EDA’s support to Member States in the framework of SES/SESAR.

Spain, as the Secretary of State underlined, supports the principles of action of EDA and promotes collaboration with other Member States to improve defence capabilities. Mr. Conde pointed out that “the EDA is the framework provided by the EU for those Member States willing to develop common military capabilities, while acting at the same time as the key enabler in the development of the capabilities required to support the CSDP of the EU”.

The Secretary of State for Defence emphasised “the enormous interest of Spain and of its defence industry in the initiatives promoted by the EDA”. Mr Conde appreciated “the essential impulse provided by this Agency to the process of construction of a real Common Security and Defence Policy”.

Jorge Domecq thanked the State Secretary for his visit and Spain’s involvement in the Agency’s activities. “The EDA GovSatCom programme has made good progress over the last years, due in no small part to Spain’s engaged role as lead nation. I am looking forward to the next step in the programme, which will be the signing of the GovSatCom Pooling & Sharing Demonstration project arrangement before the summer”, said Jorge Domecq.

J'ai le grand plaisir de revenir cette année au Festival de Géopolitique de Grenoble. Son thème : "Un 21ème siècle américain ?" IL commence mercredi 14 mars jusqu'à ce weekend.

Programme

J'y serai dès vendredi soir et interviendrai samedi matin (dès 9h00) sur le sujet des relations entre Etats-Unis et Allemagne. Déjà beaucoup d'inscrits me dit l'organisateur : je laisserai donc une grande place aux questions que je devine nombreuses ! A vous y rencontrer avec plaisir.

O. Kempf

Nincs nagydobra verve, de több ezer közel-keleti és afrikai diák tanul nálunk magyar segítséggel. A válság sújtotta országokban kórházat, iskolát építünk, várost állítunk helyre. Lehetne ezt okosabban is.