Forgóeszköz finanszírozás röviden, érthetően, azonnal!
Szeretné gyorsan megismerni, hogyan mit rejt a GINOP Plusz 1.4.3-24 felhívás „B” jelű forgóeszköz hitelcélja? Elkészítettünk egy átfogó, mégis tömör felvételt, amelyben szakértőnk összefoglalta a legfontosabb tudnivalókat – a jogosultsági feltételektől a felhasználási lehetőségekig.Nem kell órákon át keresgélnie: egyetlen anyagból mindent megtudhat, ami a segítheti eldönteni, megfelel-e vállalkozásának ez a lehetőség!
Igényelje Tudástárunk felvételét!
Milyen feltételekkel igényelhető?
Milyen megoldások, eszközök jöhetnek szóba?
Milyen további fontos információkat érdemes megismernie?
Összefoglaltunk Önnek!
Egy új, folyamatosan bővülő felvételgyűjtemény, amelyben pályázati és finanszírozási témákat foglalunk össze, közérthetően.
Kinek ajánljuk?Mikro-, kis- és középvállalkozásoknak, pénzügyi vezetőknek, tulajdonosoknak; azoknak, akik gyorsan szeretnének döntést hozni a vállalkozásuk fejlesztésének lehetőségeivel kapcsolatban.
Tapasztalt szakértőkCégünk 20 éve foglalkozik a vállalkozások fejlesztési lehetőségeivel és széleskörű tapasztalattal rendelkezik a területen. Megosztjuk szaktudásunkat és információinkat a sikeres pályázat, hiteligénylés elkészítése érdekében.
Amikor Önnek megfelelőIdőtakarékos, tömör szakértői tudás, amit akkor hallgathat meg, amikor szeretne!
Nem kell egy adott időponthoz alkalmazkodnia.
A hitelpályázat részleteinek bemutatása
Jogosultsági feltételek, előnyök-hátrányok
Szakértői útmutatás az igénylést tervezőknek
Igényelje GWC Tudástárunk felvételét a témában és ismerje meg ezt a fejlesztési lehetőséget!
Igényelje Tudástárunk Felvételét!
var utms = ["utm_source", "utm_medium", "utm_campaign"]; var fields = ["Source3", "Medium3", "Campaign3"]; var input = document.querySelectorAll('input[name^="Project"]')[0].name; var formId = input.substring(8, input.search("]")); var urlparams = decodeURIComponent(window.location.search); var params = new URLSearchParams(urlparams); for (var i = 0; i < utms.length; i++) { var param = (params.get(utms[i])) ? params.get(utms[i]) : null; var node = document.getElementById("Project_" + fields[i] + "_" + formId); if (param) { node.value = params.get(utms[i]); } node.previousSibling.parentElement.style.setProperty("display", "none", "important"); }
The post Kamatmentes forgóeszközhitelről röviden – GWC Tudástár appeared first on Goodwill Consulting.
Forró nyári napokon a mediterrán térség és az adriai partvidék csendjét gyakran veri fel a csillagmotorok vagy a légcsavaros gázturbinák jellegzetes hangja. Aztán feltűnik a hang gazdája is, egy robusztus, sárga amfíbia, amint szorgalmasan ingázik egy erdő- vagy bozóttűz helyszíne és a vízfelvétel helye között. Ez a szerkezet nem más, mint a kanadai CL-215-ös vagy továbbfejlesztett változata, a CL-415-ös, amely a helikopterek mellett a légi tűzoltás egyik leghasznosabb eszköze.
A CL-215-ös és 415-ös a középutat képviseli a légi tűzoltás területén. A csúcskategóriát a nagy oltóteljesítményű szárazföldi típusok jelentik, ezek képesek a legtöbb vizet szállítani, de megfelelő futópályával rendelkező repülőtérhez vannak kötve és az utántöltésük hosszú ideig tart. A lista másik végén a különböző teherbírású helikopterek vannak, amelyek általában külső függesztésű tartállyal, például a nálunk is ismert Bambi Buckettel dolgoznak. Előnyük, hogy a tűz közelében lévő helyről meríthetnek, de viszonylag lassúak és különösen a kisebb típusok esetében, korlátozott az általuk felvehető vízmennyiség is. A köztes megoldás az olyan kétéltű repülőgép, amely szárazföldi bázisú, de vízfelületről tud nagy mennyiségű vizet felvenni és azt gyorsan a tűzre dobni. Ez utóbbi kategóriába tartozik a CL-215-ös és az újabb CL-415-ös, amelynek kifejlesztése még a hatvanas években kezdődött.
Február közepén az Új-zélandi Királyi Haditengerészet egyik SH-2G(I) Seasprite helikopteréről első ízben indítottak hajó elleni Penguin rakétát. A fegyver kezelésének, függesztésének és indításának begyakorlása azért vált sürgetővé, mert az új-zélandi haditengerészet egy hadihajóval és a fedélzetére települt SH-2-essel a közel-keleti vizeken operáló többnemzeti harccsoporthoz csatlakozott.
Az SH-2-es Seasprite helikoptert a Kaman Aircraft Corporation még az ötvenes évek végén fejlesztette ki. A gépek a US Navynél 1962 és 2001 között álltak szolgálatban, de hadihajókról a kilencvenes évek közepe után már csak ritkán üzemeltek. Az Egyesült Államokon kívül Ausztrália, Egyiptom, Lengyelország, Peru és Új-Zéland is rendszeresítette a típust, használt és új példányokkal erősítve fegyveres erejét. Az új-zélandi helikopterek története még akkor kezdődött, amikor a munkáspárti Helen Clark miniszterelnöksége idején a légierőnél leépítési hullám futott végig. Feloszlattak két A-4 Skyhawk és egy MB339-es századot és törölték az F-16-os beszerzést is, a forgószárnyas közösség azonban négyéves előkészítés után 2001-ben szolgálatba állíthatta az SH-2-es típust. Az öt új helikopter beszerzéséről még az előző kormány idején, 1997-ben döntöttek, hogy a hasonlóan rút kiskacsát, a Westland Wasp helikoptert leváltsák velük. A gépek megérkezéséig négy használt SH-2F-et vettek át az amerikaiaktól, majd ezeket a régebbi példányokat az új SH-2G(NZ) Super Seasprite-ok érkezésekor kivonták az aktív szolgálatból és a továbbiakban alkatrészbázisként használták.
2025 májusában sor került a Biztonságpolitikai Szakkollégium immár huszonkettő éves történetének első külföldi rendezvényére. A BSZK küldöttsége abban a városban vett részt szakmai kiránduláson, ahová minden út vezet már több ezer éve. Május 16-án érkeztünk meg Olaszország fővárosába, Rómába. A Termini pályaudvarról a B metróval ejtettük útba a Colosseót, majd kimentünk a déli végállomásra, a Laurentinára, innen busszal jutottunk el a Viale dell’Esercito utcából nyíló Cecchignola katonavárosba. A Via Giorgio Pelosi 1 cím alatt található az Észak-Atlanti Szerződés Szervezetének (NATO) legmagasabb oktatási szerve, a NATO Defence College, amit még 1951. november 19-én Párizsban alapított Dwight D. Eisenhower tábornok, a NATO akkori Legfelsőbb Szövetséges Parancsnoka. Miután a Charles de Gaulle által vezetett Franciaország 1966-ban kilépett a NATO katonai szárnyából, a Defence College átköltözött az Örök Városba, az EUR városnegyedbe. Jelenlegi, az előzőnél kétszer nagyobb épületében 1999 óta működik.
A helyszínen Molnár Ferenc dandártábornok úr, az Academic Operations Division vezetője, és kollégája, Varga Attila ezredes úr állófogadással köszöntöttek minket, ezután rövid prezentációt mutattak be nekünk a Defence College küldetéséről és felépítéséről. Kifejtették nekünk, hogy az intézmény egy oktatási és kutatási központ, ahol többféle módon járulnak hozzá a NATO kohéziójához és hatékony működéséhez. Egyfelől katonatiszteket és civil szakértőket készítenek fel a Szövetség fontos nemzetközi beosztásainak ellátására, valamint más kutatóintézetekkel is együttműködnek különféle projektekben.
A különleges betekintésünk után a B és az A jelű metrókkal mentünk az Ottaviano állomás közelébe ebédelni, ahonnan csak néhány sarokra található az egyik enklávé Olaszország területén belül, a Vatikán. Mindössze néhány nappal a sikeres pápaválasztás után néztünk körbe a Szent Péter téren. A Castel Sant’Angelo megtekintése után a braccianói szállásunkra vonatoztunk a San Pietro vasútállomásról.
Másnap reggeli után a Valle Aurelia állomáson szálltunk le a vonatról, majd a Tevere másik oldalán a metróról. A fennmaradó időben útba ejtettük a Piazza del Popolót, a Spanyol Lépcsőt, a Trevi kutat. Megnéztük a Pantheont, a Piazza Navonát, az Altare della Patriát, és a Foro Romanót, majd a Colosseónál ismét a B metróra szálltunk, vissza a repülőtér felé.
A Beszámoló a római tanulmányutunkról bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.
Negyedik éve, tavalyi típusváltozat-váltása óta viszont először vesz részt magyarországi éleslövészeten az avianói 56. harci kutató-mentő század. Figyelem! Főszerepben immár a HH-60G Pave Low helyett az új HH-60W Jolly "dobozorrú" Green II helikopterek.
Érkezik napi feladataik végrehajtására a Jolly géppár a körös-hegyi helipadra.
Málházzák a .5-ös lőszert a GAU-21-es géppuskákhoz.
Lőkörök a lőtéren.
Indulás egy újabb feladatra.
Vissza Pápára.
Zord
A sorozat harmadik, záró részében folytatjuk a beszélgetést Peter Hunttal, előtte azonban ejtsünk néhány szót magáról az A-6-os típusról.
A Grumman A-6 Intruder a hidegháború szülötte volt. Azért készült, hogy áthatoljon a Szovjetunió és szövetségesei által felállított, radarokból, vadászgépekből, rakétákból, és csöves fegyverekből álló integrált légvédelmi rendszeren és bombáit a célpontra juttassa. Fegyverterhelését tekintve, hidat képezett a vadászbombázók és a nehézbombázók között, alkalmas volt hagyományos és nukleáris csapásmérésre, aknatelepítésre, közvetlen légi támogatásra és precíziós bombák alkalmazására. A gép egyik lelke a térképező radar és az inerciális navigációs rendszer kombinációja volt, a másik a pilótából és bombázótiszt-navigátorból álló kétfős személyzet. Egymás melletti elhelyezésük és ennek kommunikációs előnyei - látták egymás kézmozdulatait és testbeszédét is – a haditengerészeten belül a leghatékonyabb párossá tették az A-6-os személyzeteket. Miután a hagyományosan nagy magasságban operáló bombázók dolgát a légvédelmi rakéták igencsak megnehezítették, az Intruderek személyzetét arra képezték ki, hogy a célt nagy sebességgel, kis magasságon, éjjel-nappal, bármilyen időjárási körülmények között megközelítsék és elpusztítsák. A rakéták jelentette veszély kis magasságon sem szűnt meg teljesen, ráadásul a gépek a csöves légvédelem fegyverei elé kerültek. Védelmüket zavarótöltetek kivetése és az agresszív manőverezés jelentette, miközben az ellenség abban bízott, hogy a személyzet figyelmét annyira leköti a lelövés elkerülése, hogy a földnek ütköznek. Azt, hogy a hajózók ezt elkerüljék és készségszintre fejlesszék a kismagasságú repülést, a nyugati parti századok a Washington államból Oregonba átnyúló Cascade-hegységben gyakoroltak. A Whidbey Island tengerészeti légibázisról felszálló A-6-os kirepült a tenger fölé, hogy a repülőgép-hordozóról való indulást szimulálja, majd a partvonalat 800 km/h-s sebességgel keresztezve berepült a hegyek közé, és a völgyekben manőverezve mintegy negyvenöt perces repülés után közelítette meg az oregoni lőtéren lévő célpontját. A kismagasságú repülésnek és a nagy túlterheléssel járó agresszív manőverezésnek megvolt az ára. Az idő előrehaladtával, egyes gépek szárnyában repedések keletkeztek, de ezek csak akkor derültek ki, amikor a szárny leszakadt, a gép lezuhant és a személyzet életét vesztette. Mivel az Intrudernek fegyverterhelés és hatótáv szempontjából a nyolcvanas években nem volt váltótípusa, a végleges megoldásig a haditengerészet civil alvállalkozó bevonásával új, kompozit szárnyak felszerelése mellett döntött. Arról is döntés született, hogy a gépeken képességnövelő korszerűsítést hajtanak végre. Ez volt a SWIP (Systems Weapons Improvement Program), amellyel a gép immár földi és tengeri célok illetve lokátor elleni rakétákat is indíthatott. A SWIP-gépek egy része megkapta a kompozit szárnyakat, a többin maradtak a fémépítésűek.
Hét évvel az első Airbus Helicopters szerződés aláírását követően teljessé vált az MH többfunkciós, felfegyverezhető helikopterflottája, a leszállítási fázis a 84-es és 85-ös oldalszámú H225M SOF helikopterek múlt heti átrepülésével zárult le. A helikopter-képességfejlesztés leglátványosabb elemei, a repülőeszközök ezzel mind egy szálig Magyarországon vannak*, most pedig folytatódhat a működtetés-fenntartás és a többi képességösszetevő komplettírozásának körültekintő, aprólékos, igazából soha vége nem érő napi munkája...
A műszakiak áldozatos munkájának hála impresszív sort fotózhattunk meg a Delta gurulón.
A két utolsó gép július 10-i útvonala az ADS-B exchange oldal jóvoltából.
Pillantás a H225M (csörlőzés)...
...és a H145M (gyorsköteles lecsúszás) képességízelítőiből.
Zord
*A 06-os oldalszámú H145M 2023-ban háromfős személyzettel katasztrófát szenvedett Horvátországban.
Az amerikai légierő 56. harci kutató-mentő századának zsírúj HH-60W Jolly Green II-i Avianóból és a Leonardo cég AW109 Trekker-M helikoptere Cascina della Costából lényegében egyszerre vendégeskedik nálunk, Pápán és a körös-hegyi lőtéren.
Zord
Sorozatom első részében egy A-6 Intruder bombázó balesetéről és elvesztésének körülményeiről írtam. A második részben következzen az ember, aki elhatározta, hogy megkeresi a tengerfenékre süllyedt gépet. A volt haditengerészeti és közforgalmi pilótát korábban is foglalkoztatta a gondolat, hogy megtalálja az Intrudert, de a végső lökést az adta számára, hogy élete nem várt fordulatot vett.
Peter Hunt nevével bő tíz éve találkoztam először, amikor elolvastam Angles of Attack – An A-6 Intruder pilot’s war (Állásszögek – Egy A-6 Intruder pilóta háborúja) címmel írt öbölháborús memoárját. Hunt 1962-ben született New Yorkban. Gyerekként hat évet töltött Görögországban a szüleivel és ott kezdett búvárkodni 1978-ban. 1985-ben diplomázott történészként és azonnal csatlakozott a haditengerészethez. Miután az A-6 Intruder típusra képezték ki, pilótaként a USS Ranger és a USS Kitty Hawk repülőgép-hordozók fedélzetén három bevetésen vett részt a Perzsa-öbölben, az Indiai- és a Csendes-óceánon, illetve oktatópilótaként a nyugati parti A-6-os átképzőszázadnál is szolgált. Hunt tíz évig repült a haditengerészetnél, majd sok pályatársához hasonlóan a légiközlekedésben keresett és talált munkát. A következő éveket a United Airlines pilótájaként töltötte és szenvedélyes búvárként a magasság mellett otthonosan mozgott a mélységben is. Minden rendben ment egészen 2005-ig, amikor 43 évesen azzal szembesült, hogy szervezetét Parkinson-kór támadta meg. Hunt a kritikus infrastruktúrák stratégiai tervezése területen szerzett mesterfokozatot, és öbölháborús könyve után további négyet írt. Két felnőtt gyermeke van, feleségével egykori bázisához közel, Whidbey Islanden él.
1989. november 6-án az amerikai haditengerészet A-6 Intruder géppárja gyakorló bombázásra szállt fel a Whidbey Island tengerészeti légibázisról. Röviddel az indulás után az egyik gépen műszaki meghibásodás lépett fel. A kétfős személyzet ezután újabb problémákkal szembesült, és végül katapultálásra kényszerült.
Ha az amerikai haditengerészet Whidbey Island légibázisa után kutatunk a térképen, az ország északnyugati szegletében, a Washington állambeli Seattle közelében kell keresgélnünk. A légibázis nagyjából 150 kilométerre van a Csendes-óceántól, annak az öblökből, szorosokból és szigetekből álló víziút-rendszernek a partján, amelyet nemcsak a szabadidős hajósok, hanem a kanadai Vancouver kikötőjébe tartó vagy onnan a nyílt óceán felé igyekvő kereskedelmi hajók is használnak. Whidbey Island három évtizeden át a Csendes-óceáni flotta A-6-os századainak otthona volt, de az Intruderek mellett itt települt a haditengerészet összes EA-6B Prowler elektronikai hadviselési gépe és napjainkban innen repülnek a Prowlereket váltó EA-18G Growlerek is. Ha a századok éppen nem egy repülőgép-hordozóval járták a tengereket, vagy az ország más pontjain repültek, a bázis szűkebb és tágabb környéke is bőven kínált lehetőséget a gyakorlásra.
Ma tartották a "0"-ponton a Saber Guardian 2025 hadgyakorlat látogatói napját, melyen a szövetséges (magyar, spanyol, amerikai) kontingensek hagyományos, látványos és nehéz fegyvernemeinek összehangolt tevékenységére helyezték a hangsúlyt. A statikuson közben szerényen meghúzódott egy idehaza új eszközkategória, ami napjaink harcmezőinek leuralásával ténylegesen mutatja, hol tart ma valójában a hadviselés.
A cirkáló lőszerek, avagy a kamikáze drónok úttörője az Magyar Honvédségnél, az UVision Hero 30-asa. Az indítócső a háromlábú állványon elhelyezett omni és irányított adatátviteli antennával.
Az indítócső, a színkód jelzi, hogy ebben egy éles madár lapul.
Pillantás a "tubusba"
Pillantás a lőszer elrendezésére és kialakítására (nyitott szárnyakkal és vezérsíkokkal) egy korábbi kiállításon.
A "tubus kupakja", az irányító tablet és a levegőpalack a kivetéshez/indításhoz.
Második újdonságnak pedig a felderítő szenzorok járműfedélzeti integrációjának egy hatékonyabb, fenntartatóbb kivitelét hoznám fel, melyben a hazai ProPatria egy stabil, hozzáférhető platformra (Toyota) telepítette ismert Beagle radarját, kamerarendszerét és az C2 elemet.
...na de szép új jövő ide vagy oda, amikor a légierő odacsap, az a valami :-) A CombatantBlogger végigkövetett Gripen/GBU-12 vetése tudtommal az első ilyen videó idehaza.
Az amerikai szárazföldi haderőben a csapatlégvédelem perifériára (NG) szorított fegyvernemét az elmúlt években nagy lendülettel hozták vissza a fókuszba. Ennek eredménye a Stryker bázusú M-SHORAD, melyet tavaly hivatalosan is elneveztek Sgt. Stout-nak.
Stinger MANPADS érdeklődő magyar páncélos vitéz kezében. A típus akármi is lehetne, a lényeg a kategória és hogy 2011 óta nincs. Mert korszerű csapatlégvédelem (hagyományos+ C-UAS+C-RAM) nélkül a nehézdandárok se jutnak messze.
Zord
Az ötvenes években egy együléses, egy hajtóműves, szuperszonikus vadászgép jelent meg az amerikai haditengerészetnél, az F8U-1 Crusader. A műszaki fejlődés akkoriban olyan gyors ütemű volt, hogy egy-egy új típust rövidesen egy még újabb váltott fel. A Crusader volt az első, amely hosszú ideig szolgálatban maradt, de ebben szerepe volt annak is, hogy felderítő változata is létezett.
Az Egyesült Államokban a légierőhöz hasonlóan a haditengerészet is a negyvenes-ötvenes évek fordulóján lépett be a sugárhajtású korszakba és az ekkor kibontakozó hidegháború miatt igyekezett létrehozni a saját felderítő képességét. Taktikai felderítőgépei egy már meglévő sugárhajtású vadászgép áttervezéséből születtek, ami azzal járt, hogy a repülőgépek orr-részét a kamerák elhelyezése miatt átalakították, megtoldották. Ezek a célirányos átalakítások jócskán megváltoztatták az adott típus „személyleírását” és nem pozitív értelemben. Aztán jött egy új gép, amelynél ilyen drasztikus átalakításra nem volt szükség, mert a törzse alsó részében jutott hely a kameráknak is. Egy kevés módosítás kellett csak, de a gép elegáns vonalvezetését sikerült megőrizni, és ezzel elhagyni a korábbi felderítők ormótlan és a repülési jellemzőkre is kiható formavilágát. Ez az új típus az RF-8 Crusader volt.
Az amerikai szárazföldi haderő Németországban (Katterbach) állomásozó 12. Helikopterdandárjának harci helikopterei repülnek néhány héten keresztül az MH bakonyi lőtérkomplexumában a Saber Guardian 2025 gyakorlat keretében.
2002, 2019 és 2021 után újra Apache-ok éleslövészetére kerül sor Magyarországon.
APG-78 Longbow radarral felszerelt AH-64E közelíti meg a "0"-pont melletti helikopterleszállót.
Amíg a lőtér felszabadul, közbejöhet egy hosszas járó hajtóműves vagy legalábbis APU-s várakozás. Egy ilyen végén rugaszkodik el és indul lőfeladatára ("firing table") ez a Covet.
Haladó repülésben dolgozik a 30 milis chain gun, hullanak az üres hüvelyek.
Gépágyúlövészet függeszkedésből.
Hydra indul a "0"-ponthoz közeli terepszakaszon...
...ez a 70 milliméteres lövészet meg már a Móroc-alatti célterületet veszi célba.
Még egy rakétalövészet oldalról és kissé távolabbról :-)
Földközeli függeszkedésből nagyobb távolságra történő lövészet. A rakéták itt emelkedéssel kezdik pályájukat.
Már teljes sötétségben, a hosszú záridejű fotón az Apache repülési pályája és két tűzcsapása négy rakétával, valamint a rakéták pályájának kezdeti szakasza.
Töltött 19-es M261 indító elölről...(a középső négy csőből kilógó rakéták orr-részén látható "köldökzsinór" általában a résztöltet hordozására alkalmas változatokat jelöli, mint például a célmegjelölő Willie/Red Pete, vagy a MPSM illetve annak gyakorlója)
..és hátulról, mellette a szokásos négyes Hellfire indtón egy gyakorló rakéta árválkodik.
Zord
Miközben a Saber Guardian keretében ismét külföldi harci helikopterek vendégeskednek Magyarországon, felmerül a kérdés, hogy a "kinetikus hatások kiváltása" tekintetében milyen szerep hárulhat a jövőben a forgószárnyasokra. A legfrissebb műveleti tapasztalatok szerteágazóak, pro és kontra; újonnan megjelent eszközkategóriák rontják a korábban biztos "piacot". A dolog úgy nem megy, mint régen, a rendszerben gondolkodás, pl. az UAS befűzése, a hálózatiság fontosabb, mint valaha. Temetni ezért talán mégis kissé elhamarkodott lenne a fedélzeti fegyverzet alkalmazására képes helikoptert, legyen az dedikált harci, vagy felfegyverzett többfeladatú (könnyű vagy közepes).
A rendkívül széleskörű és színes tapasztalati anyagok tudományos feldolgozása alapján a potenciális megoldások és módszertanok közül elvetendő:
-"Jurassic park" fenntartási koncepció
-"A vitéz harcoljon, ne helikoptert szereljen" politoplutokrettáns szösszenet
-Leállítom hogy visszahozhassam de minek típusú határozott, egyenes ívű képességfejlesztés
-Harci marci vagyok, de a munkaeszközömért nem harcolok attitűd
-A releváns pusztítóeszköz nélküli kinetikus hatás-illúzió abszurdumának jól megfontolt, elnyújtott fenntartása (platforméletciklussal összevetve szignifikáns időintervallumban, hogy eljöhessen a "már minek?" pillanat)
-DOTMLPFI, az meg mi? típusú tudatlanság (képességösszetevők biztosítása, te pupák)
-Összfegyvernemi kitekintésben a lomha, hatásterületet napok, hetek alatt váltani képes, ellenben legalább nagyfokú célpont- és hősgyártó képességet biztosító "kétdimenziós" eszközkategóriák aránytalan preferálása amúgy is illuzórikus atlanti buksisimi reményében
-Stb (lenne még, de minek).
Zord
Tavaly novemberben ismét levegőbe emelkedett a hazai mentőrepülés egykori L-410-es repülőgépe. Nem saját erejéből tette ezt, egy daru emelte a magasba, hogy azután az Aeropark kiállított gépei között tegye le. A típus üzemeltetése a légimentésben, a magyar polgári repülés történetének egyik érdekes, kevéssé ismert fejezete, amelyre sok és változatos repülési feladat jutott.
A Magyarországon 1957-ben létrehozott mentőrepülésben hosszú évtizedekig merevszárnyú gépek is üzemeltek. Az L-410-est megelőzően olyan típusok repültek az Országos Mentőszolgálatnál (OMSZ), mint a Jak-12-es, az Aero-45-ös, az L-200 Morava vagy a szocialista érában beszerzett nyugati kakukktojás, a svájci Pilatus PC-6-os. A nyolcvanas évek második felére három Mi-2-es helikopter mellett két PC-6-os képezte a gépparkot.
A hazai katonai repülőhajózó képzés helyreállításának egyik, technikai összetevőjeként ma megérkezett Kecskemétre az Aero Vodochody Aerospace L-39NG (immáron Skyfox) haladó kiképző repülőgépek első szállítmánya (a leszállás sorrendjében: 142-0540, 144-0518, 141-0539) Kecskemétre.
Titánék elfogták az új gépek hármas raját, és bekísérték Kecskemétre.
Útvonal a gyár otthonából, Odolena Vodából az Alföldre.
Az érkezés örömteli pillanatai LHKE közelkörzetében :-)
A leszállás előtti rózsa analitikus megközelítésben, szintén az ADS-B Exchange jóvoltából.
Az első hazai leszállás utáni kigurulás 30-as irányba.
Immár "kötelező" az érkezéskor a tűzoltókocsis locsolás.
MiG-15 és Il-28 a háttérben, jó helyen járunk :-)
Mindhárman a NATO-hangárral szemközi zónában.
Pillantás az első...
...és a hátsó kabinba. Az NG-ben, magasabban ül az oktató, mint az eredeti Albán, de műszerfal tetején azért jól jön egy HUD repeater, ami persze szintén többfunkciós.
A múltba vezető vaskos kötelék. Fotók előző Albáinkról a bázis bejáratával szemközti Pilóta Presszóból (ismeretlen szerző)
Zord