L’Algérie et l’Union européenne inaugurent un nouveau front stratégique, dépassant l’alliance historique sur les hydrocarbures. Ce nouveau chapitre se concentre sur les terres rares et […]
L’article L’UE convoite les terres rares algériennes : voici les conditions « non négociables » d’Alger est apparu en premier sur .
Le ministère de l’Enseignement Supérieur et de la Recherche Scientifique a fixé la date limite de clôture de la fonctionnalité de paiement électronique pour les […]
L’article Année universitaire 2025-2026 : Le MESRS adresse un message important aux étudiants est apparu en premier sur .
Le ministre de l’Énergie et des Mines, Mohamed Arkab, a invité les entreprises qataries à élargir et à renforcer leurs investissements en Algérie, notamment dans […]
L’article Arkab invite les entreprises qataries à renforcer leurs investissements en Algérie est apparu en premier sur .
Le ministère de la Poste et des Télécommunications a lancé une mise en garde ferme contre la vente et l’utilisation des dispositifs connus sous le […]
L’article Réseau mobile : l’État alerte sur l’usage de ces appareils interdits est apparu en premier sur .
Az idén százéves Delta Airlines történetét röviden áttekintő sorozatban többször szóba került az 1978-as légitársasági deregulációs törvény, amely átalakította az amerikai légiközlekedési iparágat. Véget vetett a légitársaságok kormányzati szabályozásának és hatására olyanok is „levegőhöz jutottak”, akik korábban nem. Éles piaci verseny alakult ki, és az amerikai társadalom szélesebb rétegei számára is elérhetővé vált a repülés. A Delta sorozat negyedik, befejező része előtt erről a törvényről lesz szó.
A légitársaságok deregulációjáról szóló törvényt megelőzően az 1939-ben alapított Polgári Légiközlekedési Tanács (CAB – Civil Aeronautics Board) felügyelte és szabályozta az Egyesült Államok egyes államai közötti légiközlekedést. Az államokon belül zajló repülések felett a CAB nem rendelkezett, azok az adott állam kormányzatának hatáskörébe tartoztak. A légitársaságok működésének szabályozása szigorú, bürokratikus keretek között zajlott. Amikor egy társaság új útvonalon szeretett volna repülni, engedélyt kellett benyújtania a CAB-hez, amely sokszor évekig húzódó eljárás keretében vizsgálta a kérelmet. Gyakorlatilag mindenbe beleszólhattak, még a díjszabásba is, meghatározva a viteldíj árának alsó és felső határát. Ellenőrzést gyakoroltak a légitársaságok összeolvadása felett is, ami egyfajta kiskapu volt, amelyen át a felvásárló légitársaság hozzájutott a felvásárolt fuvarozó útvonalhálózatához és repülőgépeihez. Ez a szabályrendszer megakadályozta, hogy a légitársaságok az útvonalkínálat, a jegyárak és a fedélzeti szolgáltatás színvonala alapján versenyezzenek egymással. Mivel valamennyien nagyjából azonos szolgáltatást nyújtottak, az utasok nem ragaszkodtak egy adott társasághoz, ha a másik menetrendje kedvezőbb volt a számukra. Ennek eredményeként a járatsűrűség lett a piaci részesedés legfontosabb meghatározója, amibe meglepő módon a CAB általában nem szólt bele. Ez a négy évtizeden át alkalmazott eljárásrend a CAB bürokratáinak biztos munkahelyet és hatalmat biztosított, de a hetvenes évek végére eljött az idő, amikor ki kellett mondani, hogy éppen ideje a változásnak.