Feed aggregator

Gruppierung will Scharia und Geschlechtertrennung in Bus und Bahn

Le mandat de Jean-Claude Juncker a politiquement pris fin le 18 avril 2018 à Strasbourg, dix-neuf mois avant son échéance normale. C’est l’avis de la plupart des eurodéputés, mais aussi des fonctionnaires européens et des Etats membres qui, tous, restent sidérés de l’autisme manifesté par le président de la Commission européenne : jusqu’au bout, il aura refusé de sacrifier l’Allemand Martin Selmayr, son secrétaire général-chef de cabinet-sherpa de 47 ans, mettant même sa propre démission dans la balance si le Parlement osait réclamer la démission de son homme de confiance. S’il a obtenu satisfaction, les eurodéputés calant devant la perspective d’une crise politique, il sort du «SelmayrGate» en lambeau. Car la réalité est là: la résolution adoptée la semaine dernière à la quasi-unanimité est une condamnation sans réserve de Juncker et du collège des 27 commissaires accusés d’avoir mené un «coup de force [«golpe», en espagnol, ndlr] à la limite de la légalité, voire au-delà» pour promouvoir Martin Selmayr au poste de secrétaire général.

«Selmayr aurait dû démissionner dès que sa nomination a été mise en cause par la presse et la commission de contrôle budgétaire du Parlement, ne serait-ce que pour protéger son président et la Commission», juge une eurodéputée influente: «Au lieu de ça, il s’est accroché jusqu’au bout. Quelle est son influence désormais puisque toutes ses décisions seront soigneusement scrutées ? Surtout, quel est son avenir ? Dans vingt mois, il sera viré par le futur président qui ne pourra pas s’encombrer d’un tel personnage.» De fait, l’article 50 du statut de la fonction publique européenne permet de congédier sans raison les hauts fonctionnaires de la Commission (avec indemnités, bien sûr). «Terminer sa carrière à 49 ans avec un article 50 et une réputation épouvantable, c’est le résultat de la manœuvre menée par un homme qui n’est manifestement pas si brillant», ironise la députée déjà citée. Surtout, dans quelle démocratie un fonctionnaire mis en cause par son Parlement aurait-il été maintenu à son poste par son autorité politique ? Et, pour ne rien arranger l’exécutif européen a refusé sèchement de se livrer à une «nouvelle évaluation» de la nomination du secrétaire général comme le lui demandait le Parlement, signifiant ainsi toute la considération qu’il porte à la démocratie européenne... «La réputation» de la Commission, comme le souligne le Parlement, est sérieusement entachée à un an des élections européennes.

Il est frappant de voir que personne n’a défendu le sulfureux secrétaire général, que ce soit à Bruxelles ou dans les capitales européennes, tant il s’est fait d’ennemis au cours de sa carrière. Un ministre d’un pays d’Europe centrale nous a ainsi confié sa répulsion à l’égard d’un personnage «qui méprise tout le monde à part lui-même et qui nous a causé de gros problèmes politiques par ses décisions : vous ne trouverez personne dans la région qui le défende». C’est aussi vrai en Allemagne, Berlin ayant compris que ses ambitions de faire main basse sur d’autres postes européens sont désormais compromises, le cavalier seul de Selmayr ayant attiré l’attention sur la surreprésentation – c’est un euphémisme – des Allemands au sein des institutions communautaires. Quant à Juncker, sa défense de Selmayr relève du suicide politique: révéler ainsi sa totale dépendance à l’égard d’un fonctionnaire fait peser un sérieux doute sur celui qui a vraiment dirigé la Commission européenne depuis 2014.

Le dernier mandat de l’ancien Premier ministre luxembourgeois aura été le mandat de trop.

Társaságunk gyermektámogatási koordinátora Szabó Györgyi és Simigh Ágnes önkéntes április 25-én megtartotta missziós beszámolóját .

Length of video : 48'
You may manually download this video in WMV (577Mb) format

Disclaimer : The interpretation of debates serves to facilitate communication and does not constitute an authentic record of proceedings. Only the original speech or the revised written translation is authentic.
Source : © European Union, 2018 - EP

Length of video : 83'
You may manually download this video in WMV (1006Mb) format

Disclaimer : The interpretation of debates serves to facilitate communication and does not constitute an authentic record of proceedings. Only the original speech or the revised written translation is authentic.
Source : © European Union, 2018 - EP

Dauer des Videos : 210'
Sie können dieses Video manuell herunterladen im WMV (1.9Gb)-Format

Haftungsausschluss : Die Verdolmetschung der Debatten soll die Kommunikation erleichtern, sie stellt jedoch keine authentische Aufzeichnung der Debatten dar. Authentisch sind nur die Originalfassungen der Reden bzw. ihre überprüften schriftlichen Übersetzungen.
Quelle : © Europäische Union, 2018 - EP

Demon, Archer és a többiek ma egy különösen nagy kihívással (és veszéllyel) birkóztak meg a Hajmáskéri lőtéren. Éjszakai kis magasságú gépágyús éleslövészet egy nagysebességűvel akkor is respektálandó dolog, ha a különböző (ma rendelkezésre álló) éjjellátó technológiák segítségét úgy a Gripen pilótája, mint a JTAC-ok igénybe tudják venni.

Hosszú expós felvétel a hot rácsapások egyikéről.

Ez a megvilágítás állt a maradékfény-erősítés elvén alapuló berendezések rendelkezésére.

A nap korábbi szakaszában is akadt kapás. A tegnap szorgos 32-es ma is pörgött, itt is jól látható, hogy a szárny alatti pilonok nélkül repült.

Az LHSN-es kollégától kölcsönbe kapott 500-as obi is meghozta a gyümölcsét, a 36-os "profilképén" felsejlett a ROVER lesugárzó antennája.

...és a gépzajra fittyet hányva a természet is dolgozott tovább, például cseppet sem feltűnésmentesen figyelte a LégierőBloggert :-)

Zord

Someone limited to just the media coverage of the "Gaza March," could be forgiven for thinking that the issue of the IDF's Rules of Engagement (RoI) during those riots is e a simple matter of math - most of the Gazans rioting at Israel's border are civilians, so that should be the guiding rule for Israel's response.

But it is not that simple.


The International Committee of the Red Cross (ICRC) has a report that illustrates that point. In 2012, the ICRC convened a meeting of experts on The Use of Force in Armed Conflicts: Interplay Between The Conduct of Hostilities and Law Enforcement Paradigms. It examines the connection between the "conduct of hostilities paradigm" for dealing with fighters and the "law enforcement paradigm" for dealing with civilians during an armed conflict.

The report presents scenarios, along with the differing opinions of experts on how force should be used. The expert opinions are presented anonymously.

Flag of the ICRC

One of the case studies presented is "Riots in armed conflict situations":
In the context of a non-international armed conflict, a demonstration to protest against the governments’ repression of the insurgency takes place. More than a hundred people gather on the main street of the capital, where government troop are based. Initially, the protest is peaceful. After some attempts by the government army to disperse the crowd (e.g. with a loudspeaker), the crowd becomes more aggressive and starts to throw rocks at the soldiers. At the same time, fighters take advantage of the riot and attack the soldiers with rifles. Some contend that fighters instrumentalized the population and incited it to demonstrate in order to hide in the crowd and to conduct an attack.This roughly corresponds to the situation Israel is facing now.

According to the report, as long as the actions of the civilians do not cross the required threshold of harm, the "law enforcement" paradigm applies as opposed to "conduct of hostilities." The vast majorities of experts believed that it was best to combine the two paradigms into a parallel approach: apply law enforcement to the civilians and conduct of hostilities to the fighters.

Sounds so simple - even a journalist could have come up with it.

But keep in mind that according to those ICRC experts, incidental damage among the civilians would not be prohibited -- as long as the force used is not excessive in relation to the direct military advantage that is anticipated. In other words, as long as disproportionate force is not used.

And we already know what a simple issue that is.

Outside of that, rioting civilians, unlike fighters, cannot be considered to be directly participating in hostilities. Therefore the rioting civilians cannot be targeted using the "conduct of hostilities" paradigm and under International Humanitarian Law, the presence of fighters does not change the overall civilian nature of the group. Again, it sounds straightforward.

However, according to footnote 70 of the report:
One expert expressed the view however that, in some wholly exceptional cases, rioting civilians can be considered as directly participating in hostilities if they are performing acts of violence which are specifically designed to harm directly the State having to face the riot in support of its enemy. This would be the case, for example, if a riot is led by the enemy in order to destroy the military equipment of the State’s armed forces or in order to divert attention of the armed forces and conduct a military operation in a nearby village. In this exceptional situation, the rioters are actually civilians directly participating in hostilities and become targetable under a conduct of hostilities paradigm.According to this opinion, the rioting civilians can be considered to be directly participating in hostilities:

• if it is determined that a riot has as its goal to conduct a military operation in a nearby village
• if the violence is designed to harm the State facing the riots.

The first case arguably is the current case of the Gaza riots, where one of the clear goals is to infiltrate the border fence...



...and if possible reach the Israeli communities nearby.

Source: IDF on Twitter

The second case describes the latest attempts to use kites to carry Molotov cocktails across the border and set fires in Israel.

Kite with Molotov cocktail being flown from Gaza into Israel

In such a situation, according to this opinion, because the civilians are directly participating in hostilities, the paradigm of "conduct of hostilities" and not law enforcement applies - and those civilians taking those steps can be targeted.

Another wrinkle is that according to International Law, as quoted in the report, the presence of civilians does not provide carte blanche for the entire group to act with impunity: “[t]he presence or movements of the civilian population or individual civilians shall not be used to render certain points or areas immune from military operations, in particular in attempts to shield military objectives from attacks or to shield, favour or impede military operations.”

Instead, if rioting civilians commit acts of violence, then force may be used under "law enforcement" paradigm, which would allow an escalation of force.

On top of all that, the experts who preferred to combine both paradigms -- applying the rules of law enforcement to civilians and of war to fighters -- found their own solution to be impractical:

• How could soldiers distinguish between fighters (who might not distinguish themselves), civilians directly participating in hostilities and rioters who are not directly participating in hostilities?
• How could soldiers be expected to apply two different paradigms at the same time and place?
• Moreover, in most situations of armed conflicts, belligerents may not have snipers able to target surgically fighters among the crowd and thus targeting them may cause excessive incidental civilian losses in violation of IHL.
• Also, situations of civilian unrest in the context of an armed conflict can be highly volatile and can turn into actual armed clashes amounting to hostilities. 

And then there is the issue of self-defense.
Thus, even if a fighter not using lethal force could be identified and targeted, armed forces would be instructed not to do so because of the risk to cause excessive incidental civilian losses. Instead, if the fighter is using force, he might be targeted under self-defence rules, by a sniper for exampleThese are just a few of the variables involved, according to the ICRC report.

In writing about The Blurred Distinction Between Armed Conflict and Civil Unrest: Recent Events in Gaza, Liron Libman, former Chief Military Prosecutor and Head of the International Law Department in the IDF notes:
"The purpose of IHL is to strike a balance between military necessity and humanitarian concerns during an armed conflict. Rules that ignore legitimate military needs are not likely to be sustainable."The idea that International Law looks out for military necessity, and not only humanitarian rights, is lost on journalists and those who freely volunteer their personal opinion of international law as a club to beat the IDF whenever a military situation arises.

In any case, it has been reported that the IDF Chief of staff has ordered a probe will address the issue of civilian casualties.

The ICRC report illustrates that the issues are not nearly as simple and straightforward as the media has been presenting it. Maybe the proposed probe will lead to further clarification of the issues involved.




-----
If you found this post interesting or informative, please it below. Thanks!

Un entretien avec Dirk Hoke, directeur général d’Airbus Defence & Space, à l’occasion de l’ouverture aéronautique ILA de Berlin.

Dauer des Videos : 125'
Sie können dieses Video manuell herunterladen im WMV (1.1Gb)-Format

Haftungsausschluss : Die Verdolmetschung der Debatten soll die Kommunikation erleichtern, sie stellt jedoch keine authentische Aufzeichnung der Debatten dar. Authentisch sind nur die Originalfassungen der Reden bzw. ihre überprüften schriftlichen Übersetzungen.
Quelle : © Europäische Union, 2018 - EP

A Horvát Kereskedelmi Pilóták Szakszervezete (HSPP) ismét nyílt levélben fordult a köztársasági elnökhöz a nemzeti légitársaság súlyos helyzete miatt.

Azt írják, hogy a repülőgépek téli karbantartásának rossz ütemezése miatt előállt az a helyzet, hogy a nyári menetrendi időszak kezdetén két saját tulajdonú repülőgép üzemképtelen, forgalomba állíthatóságuk másfél hónapot késik. Ha semmi nem jön közbe, talán május 15-én kijöhet a hangárból az utolsó gép. 

„Ezért a 76 üléses Dash Q400-as helyett 174 személyes Airbus A319/A320 gépeket állítanak be, amin 17 utast viszünk hatalmas veszteséggel. Miután márciusban növelték a járatok számát, és már nem volt lehetséges saját helyettesítőket beállítani, a légitársaság elkezdett nagyon drágán bérelni a műszaknál beragadt repülőgépeket helyettesítendő. 

Csak a március 23. - április 3. közötti 12 napon 13 repülőgépet béreltünk három különböző kelet-európai cégtől. A bérlés azonban egyre nehezebb, mert áprilisban az elérhető repülőgépek Európában már hosszútávú bérleti szerződésekkel foglaltak, így a szükséges számú repülőgép hiánya miatt a légitársaság megkezdte a járatok törlését, köztük az állam által támogatott járatokat is.” 

A szakszervezet állítása szerint csak az utóbbi néhány napban 18 járatot töröltek, átlagosan napi hármat, és március közepétől ritka volt az a nap, amikor nem volt járattörlés. 

A Croatia Airlines óriási munkaerőhiánnyal is küszködik. Elment a műszaki személyzet fele, a pilóták egyharmada, a légiutaskísérők egynegyede. Hogy a karbantartásokat el tudják végezni, a társaság úgy döntött, hogy csúcsbérezésért külföldről hoz szerelőket. 

„A szerelők hiánya miatt a helyzet május 15-ig biztosan így marad. Ezért van nagyon nagy számú járattörlésünk és késésünk, és fizetünk az utasoknak hatalmas kártérítéseket, emellett fizetjük az extrém drága rövidtávú repülőgépbérléseket.” 

A londoni slotok, a vagyontárgyak eladásával a légitársaság anyagi javak és a válságból kilábaláshoz szükséges források nélkül maradt. A banki hitelfelvétel szinte lehetetlen, mert már olyan szigorú feltételekhez kötik.

És ha ez még nem volna elég, a Croatia Airlines-nak másfél éve nincs teljes jogkörrel felruházott vezetője. 

„A pilóták, a légiutaskísérők és a műszakiak szakszervezete kisebb feltételekkel támogatják Boško Matkovićot, aki, a szakma emlékszik rá, hogy milyen jó állapotba hozta a zágrábi repülőteret.   Egy nagyon jó jelöltről van szó, aki magasan kiemelkedik a másik három közül, akiknek referenciáit sem lehet komolyan venni.”

A vezérigazgató jelöltek között van a jelenlegi első számú vezető,  Jasmin Bajić, a Piper repülőgépgyár képviselője, Zdravko Delić és Ranko Ilić korábbi Croatia légiutaskísérő, később a légiutaskísérők vezetője. 

Ahogy a szakszervezetben mondják, ők már 17 hónapja kollektív szerződés nélkül dolgoznak, kétszer lemondták a sztrájkot, mert az államminiszter azt ígérte, hogy orvosolják a gondokat. 

Hogy pontosan mit várnának el, az nem derül ki a levélből, hiszen Uniós tagállamként az állam közvetlenül nem avatkozhat be pénzügyi forrásokkal.  

A pilóták szakszervezete idén januárban már fordult nyílt levélben az államfőhöz. 

Meglehetősen hányatott sorsú Bosznia-Hercegovina polgári légiközlekedése. A délszláv háború után az Air Bosna 9 évig üzemelt, 2003-ban csődöt jelentett. 2005-ben BH Airlines néven újra indult, nem sok nyugodt év következett, 2012-ben kiszállt a stratégiai partner Turkish Airlines, a csatlakozásánál jóval rosszabb pénzügyi helyzetet hagyva maga után, majd 2015-ben a felhalmozódott adósságok miatt a légitársaság elveszítette működési engedélyét és összes vagyonát.   

A boszniai Szerb Köztársaságban is voltak kezdményezések légitársaság alapítására, de sikertelen volt az AirSrpska, ami rövid üzemelés után leállt. Az iraki Al Wand Csoport 2015-ben alapította meg a Bosnia Wand Airlines-t (BWA), európai nagyvárosokba tervezett üzemelni, de egy hónap után ők is leálltak. 

A helyi kezdeményezések sorra elhaltak, de a nemzetközi vállalatok jelentős fejlesztéseket hajtanak végre Szarajevóból és Tuzlából. A Wizz Air és a Pegasus Airlines mellett a hagyományos légitársaságok, a Turkish, a Lufthansa, az Austrian Airlines és mások is sikeres üzleti tevékenységet folytatnak Boszniában. 

A június 10-én induló FlyBosnia a szaúd-arábiai Al Shiddi csoport tagja, teljesen szaúdi tulajdonban van. A légiüzemelési engedélyhez (AOC) szükséges valamennyi dokumentumot beadták a boszniai légügyi hatósághoz, a végleges menetrendet annak kiadása után teszik közzé. Most annyit lehet tudni, hogy idén Szarajevó-Rijad között napi járatot terveznek szeptember 1-ig, az azt követő időszakban heti három napon.    

A távolabbi tervek között szerepel a Szarajevó-Jeddah járat mellett európai desztinációk bekapcsolása: Frankfurt, Stockholm és Amszterdam. 

Az új légitársaság alapítói az Al Shiddi csoport igazgatói, Nudžejma Skenderović és Sulaiman Abdullah, igazgatója Haris Čoloman, aki a rövid életű Bosnia Wand Airlinesnál is dolgozott. 

Az Al Shiddi egyike azon társaságoknak, akik a legnagyobb befektetők Bosznia-Hercegovinában. Ők a tulajdonosai a Sarajevo City Center bevásárolóközpontnak, a háborúban ismertté vált Bristol szállónak és a Poljine Hills luxuslakónegyednek. 

                               Sarajevo City Center 

A légitársaság létrehozásának világos pénzügyi okai vannak: az Öböl-menti országok állampolgárai egyre nagyobb számban érkeznek Boszniába, a várakozások szerint számuk a jövőben növekedni fog. Jelentős beruházásokat finanszíroznak, nagy súllyal vannak jelen az ingatlanpiacon, sok és nagy lakóházat építenek. Számukra kellemes a klíma, nem ellenséges a környezet és biztosak lehetnek benne, hogy például az étel, amit kapnak, az iszlám előírásai szerint készült. A mind több közel-keletről idelátogatók igénylik a biztos, biztonságos, kényelmes utazást. 

                              Poljine Hills luxus lakónegyed 

A FlyBosnia alapítói meglehetősen elszántak, annak ellenére, hogy sok a kétkedő hang: vajon életképes tud-e lenni a boszniai piacon egy újabb légitársaság?  „Új, fiatalos és dinamikus” légitársaságot ígérnek, amely „arra törekszik, hogy az utasok biztonságban, a magas szintű ügyfélszolgálat segítségével élvezhessék a repülést és érjék el úti céljukat”. 

Az Al Shiddi csoport az egyiptomi Nesma Airlines-szal együttműködve 2017 június-szeptemberben üzemeltetett heti öt járatot Szarajevó és Rijad között, de számos problémájuk volt elsősorban a boszniai határőrizeti hatósággal, ami nem engedi meg, hogy bizonyos számú szaúdi állampolgár belépjen az országba megfelelő vízum nélkül. Akkor még azzal is megfenyegették a bosnyákokat, hogy kivonják az országból a befektetési pénzeket. Azért persze ez nem történt meg.

Dauer des Videos : 140'
Sie können dieses Video manuell herunterladen im WMV (1.6Gb)-Format

Haftungsausschluss : Die Verdolmetschung der Debatten soll die Kommunikation erleichtern, sie stellt jedoch keine authentische Aufzeichnung der Debatten dar. Authentisch sind nur die Originalfassungen der Reden bzw. ihre überprüften schriftlichen Übersetzungen.
Quelle : © Europäische Union, 2018 - EP

Ghanaian journalist Elizabeth Ohene supports the name eSwatini, but suggests "land of many wives".

Ghanaian journalist Elizabeth Ohene supports the name eSwatini, but suggests "land of many wives".

A héten levegő-föld lövészetet tartanak Hajmáskéren. Ezeddig a "megszokott műsorral", a CAS feladatba integrált gépágyúlövészettel találkoztunk, a régóta remélt bombavetéssel továbbra sem. Persze ahogy a LégierőBlogger nemrégiben Szolnokról beszámolt, részeredmények vannak (ROVER), melyek nagyban kiterjesztik a JTAC és a Gripenek együttműködésének lehetőségét. Épp ezért is ki kellene már kerekíteni ezt a sztorit!

Kiröppent a fél javadalmazás, harminc "koszos lábnyom" a cumulus tejszínhabján.

A 37-es közelről, két pamaccsal.

Ritkán némi torkolattűz is előbújik a Mauserből.

Alacsonyrepülés a zöld terepasztal felett :-)

A nap hőse ma a 32-es volt, mely négy (!) alkalommal (először géppárban, aztán háromszor szingliként) jelent meg a lőtér felett.

Bónusz szárazföldi járműperverzeknek 1.: nehéz műszaki mentő az M7-esen.

Bónusz szárazföldi járműperverzeknek 2.: Víztartályos Ural a Körös-hegyen.

Zord

La pression exercée par le Parlement européen, le Conseil de l’Europe sis à Strasbourg et la société civile a fini par payer : la Commission européenne s’est finalement résolue à proposer, lundi, une directive organisant la protection des lanceurs d’alerte. Le texte présenté par l’exécutif européen (1), c’est un événement en soi, a globalement satisfait les Verts et les Démocrates et Socialistes, les deux groupes politiques de l’Europarlement les plus engagés dans ce combat en faveur des «whistleblowers» (en anglais «personnes tirant la sonnette d’alarme»), à l’image de l’eurodéputée allemande Julia Reda, du parti Pirate, qui s’est réjouie sur Twitter : «Cette fois-ci, la Commission est vraiment au service de l’intérêt public.» Car «les lanceurs d’alerte sont indispensables à la presse d’investigation, précise sa collègue Virginie Rozière (radicaux de gauche, France). Il est nécessaire pour la liberté de la presse de garantir la protection de ses sources».

C’est en avril 2016 que la problématique des lanceurs d’alerte s’est invitée au niveau européen, lors du vote, par le Parlement de Strasbourg, de la directive sur la protection du «secret des affaires». Si son article 5 prévoit bien que ceux qui violent le «secret des affaires» ne pourront pas être poursuivis s’ils ont «agi pour protéger l’intérêt public général», cette exception est limitée aux seuls cas où il s’agit de révéler une «faute, une malversation ou une activité illégale», ce qui exclut, par exemple, les problèmes éthiques d’une activité légale (comme dans le cas des «Luxleaks»). C’est pourquoi le Parlement a demandé, en votant la directive sur le secret des affaires, que la Commission propose rapidement un texte sur les lanceurs d’alertes, une demande réitérée plus précisément dans une résolution d’octobre (rédigée par Virginie Rozière) adoptée à une très large majorité.

«Redorer son blason»

Le texte présenté lundi surprend par son ambition, alors que la Commission s’opposait il y a à peine deux ans au principe même d’une protection, à la fois en affirmant qu’il n’y avait pas de base légale dans les traités et en prétendant que cela n’était pas nécessaire puisqu’il existait déjà des législations dans une dizaine de pays (Royaume-Uni, Suède, France, Italie, Allemagne, Espagne, Luxembourg ou encore Espagne). «On sent qu’elle a pris conscience qu’il lui fallait redorer son blason, tant en matière d’indépendance à l’égard des entreprises que de lutte contre les conflits d’intérêts ou de transparence», ironise Virginie Rozière.

La Commission, pour contourner les objections des Etats qui estimeraient qu’elle sort de ses compétences, propose de protéger les personnes divulguant, dans le cadre de leur travail, qu’elles soient salariées, indépendantes ou stagiaires, ou travaillent dans le public ou le privé, des informations portant sur des violations du droit de l’Union, violation entendue au sens le plus large possible, c’est-à-dire incluant des actes potentiellement illégaux ou des abus. Les domaines couverts vont des intérêts financiers de l’Union aux règles de concurrence, en passant par les marchés publics, les services financiers, la sécurité des produits et des transports, la sûreté nucléaire, la protection des consommateurs, la protection des données personnelles… c’est-à-dire une grande partie des compétences communautaires.

Améliorer la proposition

Le projet de directive prévoit la mise en place obligatoire de mécanismes internes de signalement qui protégeront l’identité du lanceur d’alerte et devront agir dans les trois mois. Des autorités indépendantes devront aussi être créées dans chaque pays au cas où les mécanismes internes se montreraient insuffisants ou défaillants. Enfin, un lanceur d’alerte pourra s’adresser au public (et donc à la presse) si nécessaire (défaillance des organes internes et externes ou urgence). Il bénéficiera d’une forte protection. Notamment, s’il fait l’objet d’une sanction, la charge de la preuve sera inversée : son employeur devra prouver qu’elle n’a aucun lien avec l’information révélée. De même, on ne pourra pas lui reprocher d’avoir violé une loi ou un contrat. Enfin, les Etats qui souhaiteront aller plus loin dans la protection des lanceurs d’alerte pourront le faire.

Pour les Verts et les socialistes, la proposition de la Commission doit être renforcée : ils souhaitent fournir une aide juridique et financière au lanceur d’alerte, inclure des secteurs comme le commerce international, l’ensemble des questions fiscales, la migration et l’asile, la politique étrangère, la coopération policière, etc., et surtout permettre un recours plus large à la presse. Pour entrer en vigueur, le texte devra être adopté par le Parlement européen, ce qui ne devrait pas poser de problème, et par le Conseil des ministres (où siègent les Etats), ce qui s’annonce un tantinet plus ardu.

(1) Encore une fois, le texte de la directive n’est disponible qu’en anglais. Il faudra attendre le 7 mai pour disposer des versions française et allemande. Les autres langues attendront encore plus longtemps. Privilégier une version linguistique unique, toujours anglaise en fait, pose un problème démocratique.

Today’s MCIS slides installment comes from Lt. General Sergey Kuralenko, the Deputy Commander-in-Chief for Peacekeeping Operations of the Russian Ground Forces. This comes from the breakout session on soft power as a tool to pursue military-political objectives.

Sadly, it seems that the Russian MOD has not posted video or speech texts from the breakout sessions, so I’ll provide a brief summary here, in addition to the slides. Kuralenko’s speech can be summarized in three points:

1. Russia is in Syria to help Syrians.
2. The U.S. is in Syria to pursue its geopolitical ambitions and does not care about collateral damage.
3. People in the military, regardless of country of origin, understand the consequences of conflict and seek to avoid it. More mil-mil contact would help to avert the worst consequences of war.

Kuralenko was followed by Vladimir Padrino Lopez, the Minister of Defense of Venezuela, who made the argument that many countries use soft power as a tool for political domination of weaker countries without having to resort to military force. He contrasted positive soft power, a tool for cooperation as practiced by Hugo Chavez when he led Venezuela, with negative soft power, as practiced by the United States for subjugation and regime change. He also helpfully pointed out that the United States was using the humanitarian crisis in Venezuela to destabilize the country and also noted that there was no humanitarian crisis in Venezuela…

The sole American speaker, Ariel Cohen, highlighted the transition of the concept of soft power from a national branding tool to a weapon. Starting from Joe Nye’s original conceptualization of soft power, he focused on soft power as a tool for expanding national influence through persuasion and attraction, rather than through military or economic pressure. Soft power is the idea that any product of human activity can be weaponized to achieve geopolitical goals.

He was followed by the Russian journalist and television personality Vladimir Soloviev, who gave a typically inflammatory speech. Soloviev opened by saying that he didn’t believe in soft power, since it can only be useful in addition to hard power rather than in and of itself. He argued that the West had rejected all of the norms of international law and had aggressively rejected diplomacy as well. He likened the West (and the United States specifically) to a casino owner telling the players what the rules should be. He accused Boris Johnson of lying about the Skripal case. His larger point was that the West was using soft power together with its technological advantages to solve its military and political issues, with the dollar being the most effective soft power tool. He argued that a new iron curtain was descending over Europe, but this time from the Western side.

Soloviev made the argument that Russia needs  to become more active in defending itself against soft power attacks. Russia, for him, has not been pushing an ideology. Furthermore, since it does not own or operate the platforms, it will always be behind.  It therefore needs to leave the casino altogether and stop playing the game.

Soloviev’s arguments were seconded by Yakov Kedmi, an Israeli expert who has developed a reputation for his pro-Russian positions. In discussing  soft power, he highlighted that power is the key word in that phrase, with the soft modifier being secondary. Soft power is used to pressure opponents or support allies in circumstances when military power can’t be used. He then argued that soft power is as illegitimate as any other use of force and should therefore be prohibited through international law and countered with military power, as that is the most effective tool against it.

After a completely unmemorable presentation by the first deputy defense minister of Argentina, the final (and best) presentation was given by Dan Smith, director of SIPRI. He countered Kedmi’s perspective quite effectively, noting that power is not the same thing as coercion or the use of force. The most effective kind of soft power is silent, intangible and irresistable. It comes from culture, economic strength, and reputation  and offers influence and helps diplomacy. At its most effective, it stops conflicts before they start. It can change the nature of the game. Soft power in the world has declined in general as trust of other countries has declined. No state has as much power today as it used to and none are viewed as models for others.

Here are Kuralenko’s slides… I’ll have one final post on MCIS later this week with overall impressions and takeaways.

1994 tavasza volt. A boszniai főváros akkor már két éve ostrom alatt áll, a környező hegyekből a szerb hadsereg szünet nélkül lőtte a várost, a házak tetejéről mesterlövészek vadászták az embereket. Ekkor készült egy kép egy nőről, amint emelt fővel, egyenes tartással, mintha egy kifutón lépkedne, ment a homokzsákok előtt. A képet Tom Stoddart brit fotóriporter készítette.

A fotó ismert lett az egész világon, megjelent a Life Magazinban, a Sunday Times-ban, az amerikai Cracked magazin „bátor nőkről, a történelem lázadóiról” készített fényképes összeállításában. „A nő,aki elbűvölte a háborús övezetet” írták a fényképe alá az amerikai magazinban, akinek eleganciája és szépsége a 60-as évek Sophia Lorenjére emlékeztet.

                                        1994 tavasz Szarajevó

Meliha Varešanović, a fotó főalakja mit sem tudott arról, hogy híres lett, őt akkor az foglalkoztatta, hogyan éljen túl még egy napot az ostromlott Szarajevóban.

 „Azon a reggelen, amikor a fénykép készült, a testvéremnél voltam Dobrinjan, hozzá költöztem, mert néhány hónappal előtte halt meg az édesanyánk, és itt éppen munkába mentem. Természetesen gyalog, ahogyan mindenki, keresztül a lakótelepen két mesterlövész és egy géppuska fészek között. A ruhám az egyik kedvencem, lila-kék virágos, ahogyan a fekete magas sarkú szandálom is. Emlékszem, az volt az első nap rövid hajjal, mert nem volt víz és sampon, ezért levágtam a hajamat, könnyebb volt frizurát csinálni. Rúzst tettem fel, sminket és kifestettem a körmömet is. Lassan mentem, magasra emelt fejjel. Soha nem futottam, különösen a háborúban nem.  Nem akartam, hogy azok, akik a mesterlövész puskákon át figyelnek, azt lássák, hogy félek.  Én a háborúban a legjobb ruháimat viseltem, ami csak volt a szekrényemben.”

Miközben a homokzsákok mellett ment el, lőttek, egy pillanatra megállt, majd ment tovább. Később tudta meg, hogy a brit fotós, Tom Stoddart csak néhány méterre volt tőle egy menedékhelyen, és onnan fényképezte le őt. Stoddart, amikor a fotója híres lett, elmondta, hogy valójában nagyon félt a lövöldözéstől, örült, hogy legalább a homokzsákok némi védelmet nyújtottak. A munkája szerint fotó esszét kellett készítenie a szarajevói nőkről. És akkor megjelent Meliha.

„Büszkén járt, magasra emelt fejjel, kisminkelve, magas sarkúban, színes ruhában. Sikerült három vagy négy képet készítenem Leica gépemmel, míg elhaladt előttem.”

Meliha egy interjúban elmondta, hogy a külseje, a tartása, a járása, a rendezett kinézete volt az egyetlen fegyvere, amit szinte a tökéletességre fejlesztett és ezzel harcolt az agresszió ellen.

„Ez nemcsak azoknak volt válaszom, akik minket gyilkoltak, akik úgy akartak legyőzni minket, hogy elvették a vizet, hogy ne tudjunk mosakodni sem. Ez válasz volt a nemzetközi közösségeknek, a külföldi médiának, mindenkinek. Emlékszem, a külföldi újságírók csak az üldözött nőket fényképezték, a szegény menekülő asszonyokat… Ez volt az igazság, a szörnyű igazság, de az is igaz, hogy a szarajevói nők mindent megtettek azért, hogy legalább a külsejükkel ellensúlyozzák a rettenetes háborús képeket.

Soha nem hordtam melegítőt, és még az ellenségeimnek sem engedtem meg, hogy erre kényszerítsenek. Amikor lőttek a közvetlen közelemben, körülöttem, soha nem futottam, a mosoly nem tűnt el az arcomról. Az üzenetem egyértelmű volt – nem fogtok minket leigázni. És én kitartottam ez mellett.”

Meliha a város négy évig tartó ostroma alatt egyetlen nap sem lépett utcára smink nélkül.

„Akkor 38 éves voltam, még elég fiatal, hogy ne kelljen túl sok sminket használnom. A neszeszeremben csak rúzs, szemfesték, körömlakk és hajlakk volt. A háború alatt a szemfestéket meleg vízbe tettem, felmelegítettem, körömlakkot még lehetett a piacon kapni. És a harisnya…az egy furcsa dolog volt. Békében egy harisnya volt, hogy csak három napig tartott, háborúban valahogy sokkal tovább kitartott. Isten valószínűleg ránk gondolt, és ezzel is segített”- mesélte mosolyogva.

Kalandos úton szerzett tudomást arról, hogy az arcképe után világszerte ismert lett. Egy angliai nőszervezettől humanitárius csomagokat kaptak és abban volt egy Life magazin a fotójával és egy másolat, amit az angol hölgyek bekereteztettek neki. Ez még ma is a nappalija falát díszíti.  

„Ez a fotó gazdaggá tett engem nem anyagi értelemben, hanem abban, hogy rengeteg barátot, ismerőst adott, és ami a legfontosabb, hogy el tudtam küldeni az üzenetemet: soha nem fogtok legyőzni!”

                             Meliha és Tom Stoddart (fotó: gettyimages)

Húsz évvel később találkozott Tom Stoddarttal Szarajevóban. Kimentek Dobrinjára, a helyre, ahol a fotó készült, és Tom elmesélte, hogy amikor Angelina Jolie meglátta a képet, kért egy másolatot, és ez volt a boszniai háborúban játszódó filmjének, „A vér és méz országában” inspirációja.

A rózsás ruha Bécsbe került Meliha nővéréhez, a fekete szandál pedig a tűzben végezte. „Be kellett fejezni a kenyér sütését, a tűz pedig alig pislákolt. Nem volt már semmi a lakásban, amit rá tehettünk volna, becsuktam a szemem és tiszta erőmből rádobtam a fekete szandálomat.”

Meliha ma már nyugdíjas. Egyenes dereka, büszkén magasra emelt feje változatlan. A háború mindennapi hősei köztünk járnak.