Aleksandar Vulin, Minister of Defence of the Republic of Serbia, visited the European Defence Agency this week for discussions with EDA Chief Executive Jorge Domecq.
The Republic of Serbia concluded an Administrative Arrangement with the European Defence Agency (EDA) in 2013 enabling it to participate in EDA projects and programmes on a case by case basis. Mr Domecq welcomed the opportunity to discuss with Minister Vulin Serbia’s participation in EDA projects following detailed updates provided by EDA on a range of ongoing projects including on the EDA Helicoper Exercises Programme, its work on Counter-Improvised Explosive Devices (C-IED), medical, standardisation and airworthiness as well as the EU Satcom Market in which Serbia has been participating since 2016.
Minister Vulin expressed interest on Serbia’s involvement in areas such as Helicopter Exercises, standardisation, medical and ammunition. Other topics discussed during the visit was EDA’s role in the new European defence initiatives as well as Serbia’s defence planning and its priorities related to security and defence.
On 10 February 2014, the EU adopted negotiating directives for a bilateral EU-Cuba Political Dialogue and Cooperation Agreement to consolidate existing bilateral relations in the areas of political dialogue, cooperation and trade.
Written by Elena Lazarou,
© fotomaster / Fotolia
The promotion of global peace and security, following the model of its own peace project, is a fundamental goal and central pillar of the external action of the European Union (EU). Both within and beyond the EU, there is a widespread expectation among citizens that the Union will deliver results in this crucial area. Yet, the deteriorating security environment of the past decade has posed significant challenges. Following the release of its Global Strategy in 2016, and in line with the wording and spirit of the Lisbon Treaty, the EU has been intensifying its work in pursuit of peace and security in a number of key policy areas. In this respect, 2017 was a year of implementation and of transforming vision into action.
The world has become more peaceful in recent centuries. Europe in particular has experienced the longest period of peace in its history, not least thanks to a regional network of international organisations, of which the EU is a major example. Today, peace is defined in a positive way, not only as ‘the absence of war’, but also in terms of the quality of government, the free flow of information and low levels of corruption. In this context, out of the 39 most peaceful countries in the world, based on the 2017 Global Peace Index of the Institute for Economics and Peace, 22 are EU Member States. Nevertheless, the instability that characterises the geopolitical environment has translated into a sharp deterioration of peace in the EU’s neighbourhood and has challenged its internal security.
The over-arching objectives of the EU guide it in all facets of its activity in this area, including common foreign and security policy (CFSP); democracy support; development cooperation; economic, financial and technical cooperation; humanitarian aid; trade; and neighbourhood policy. As foreseen in the Lisbon Treaty, the 2016 Global Strategy introduced several elements to refine and improve the EU’s efforts, including the promotion of resilience and capacity-building in the world. This approach is reflected in the EU’s external policies.
Read also: ‘Peace and Security in 2018: An evaluation of EU peacebuilding in the Western Balkans‘.
As far as development is concerned, a significant share of EU aid goes to fragile states and to issues related to securing peace. In 2017 the EU committed to a ‘new consensus on development’, which emphasises the role of development cooperation in preventing violent conflicts, in mitigating their consequences and in aiding recovery from them. The new consensus clearly focuses on fragile and conflict affected countries, which are the main victims of humanitarian crises. On the ground, the EU has been able to strengthen the nexus between security, development and humanitarian aid through the implementation of comprehensive strategies, for example in the Horn of Africa and in the Sahel.
With the launching of Permanent Structured Cooperation (PESCO), the European Defence Fund and other such initiatives, 2017 saw remarkable progress towards a more autonomous and efficient EU common security and defence policy (CSDP). Of all the policy fields in the area of peace and security, this is the one that has enjoyed the greatest support from EU citizens (75 %) for more EU spending. Through the CSDP, the EU also runs 16 missions and operations, making it one of the UN’s main partners in peacekeeping. These elements of ‘hard power’, together with the EU’s long-standing experience in the practice of soft power, form the backbone of its action for peace and security.
Looking to the future, the complexity of the global environment is expected to increase. At the same time, an analysis of ongoing EU legislation indicates that the EU is aiming to strengthen its presence and efficiency in the area of peace and security. The discussions on the funding of specific initiatives in the context of the 2019 annual budget and the post-2020 multiannual financial framework (MFF) will focus on streamlining the EU’s various programmes and instruments, allowing for sufficient flexibility to respond to unforeseen threats, as well as implementing innovative financial instruments. Underlying the quest for flexibility, efficiency and innovation, is the strategic goal to empower the EU in its global role as a promoter of peace and security, while adapting to the new realities of the international order.
Read this study on ‘Peace and Security in 2018: Overview of EU action and outlook for the future‘ on the Think Tank pages of the European Parliament.
EU-Tunisia relationship emphasises close cooperation on democratic reform, economic modernisation, and migration issues, under the European Neighbourhood Policy. Tunisia and the EU are bound by the legally binding treaty in the form of an Association agreement.
Szarajevótól Mostárig, Zágrábtól Belgrádig, Pristinától Tiranáig a nyugat-balkáni országok muzulmán hívői a szent hónapra, a ramadanra készülnek. A bosnyák fővárosban a Szarajevói Filharmonikusok adott koncertet, Tuzlában égősorokkal díszítették fel a város utcáit.
Holnap, május 16-án kezdődik, ma este van az első extra ima, a taravih ima, ami nyolc, húsz vagy harminckét imaszakaszból áll. (angolul tarawih, a bosnyákoknál teravija).
Az iszlám öt alappillérének – hit, ima, böjt, adakozás, zarándoklat – egyike a böjti hónap, amikor arra emlékeznek, hogy Allah kinyilatkoztatta Mohamed próféta akaratát.
Azt mondja a Korán: „Ti, hívők! Előíratott nektek a böjtölés, ahogy az előírattatott elődeiteknek, hogy megszabaduljatok a bűntől.”
A ramadan az iszlám holdnaptár kilencedik hónapja. Az iszlám naptár rövidebb, mint az általunk használt Gergely-naptár, ezért minden évben más időpontban van, általában 11 nappal korábbra esik, mint az előző évben.
A böjt kezdetét hagyományosan úgy határozzák meg, hogy az előző hónap végén nagyhitű, megbízható emberek hiteles tanúk előtt igazolják, hogy a Holdat látni lehet. Ugyanezt az eljárást követik a böjti hónap végén is. Egy-egy felhősebb éjszaka, vagy éles szemű muzulmán így akár napokkal is meghosszabbíthatja vagy megrövidítheti a böjtöt. Idén előre láthatólag június 15-ig tart.
A böjt kötelező minden fizikailag és pszichésen egészséges nagykorúnak, betegeknek és azoknak, akik úton vannak, könnyített böjt engedélyezett azzal, hogy a kihagyott napokat később pótolni kell. Felmentést kapnak a böjt alól a 14 éven aluliak, a terhes és szoptatós anyák, és a csatában harcolók.
A ramadan idején napkeltétől napnyugtáig tilos az evés, ivás, a dohányzás, a nemi érintkezés, a veszekedés, erőszakos cselekedet.
A böjtölésen kívül a hívők imádkoznak, külön imákon vesznek részt, rendezik gondolataikat, keveset beszélnek, tanulmányozzák és értelmezik a Koránt, közös étkezéseket, iftarokat szerveznek.
A szolidaritás és az együttérzés is a ramadan velejárója. Ebben a hónapban fokozottan kötelező az adakozás minden hívő számára, akinek legalább annyija van, hogy napi egy étkezésre futja. Ennek célja, hogy a gazdagok és a szegények közötti szakadékot némileg csökkentse, és erősítse a muzulmánok közötti testvéri köteléket.
Néhány nappal ezelőtt a ramadanra felkészülés jegyében gyűltek össze a Sydney-ben élő bosnyákok és barátaik közös ünneplésre. Az estén összegyűjtöttek ötezer dollárt, ami Srebrenicában 250 iftar költségét fogja fedezni idén.
Eszembe jutnak a Szarajevóban töltött évek ramadanjai. A lányom muzulmán középiskolába járt, ahol az osztálytársai egy része böjtölt és ő szolidáris volt velük. Soha nem evett, ivott előttük. Az iskola is könnyített, rövidített órák voltak, a böjti hónapban nem írattak dolgozatot.
A Maléves alkalmazottak is böjtöltek, ezt a férjem úgy igyekezett segíteni, hogy lehetőség szerint biztosította nekik a városi irodai munkát és mentesítette őket a repülőtéri munkavégzés alól. Szinte nem volt olyan nap, hogy valamelyik barátunktól, ismerősünktől ne kaptunk volna egy kis süteményt, kóstolót az esti iftarból.
Volt egy ramadan tv csatorna, ahol a műsorvezetők figyelmeztettek arra, hogy hajnalban még mennyi idő van a böjt kezdetéig, esténként pedig, hogy mikortól lehet újra enni. Emlékszem, sétáltam hazafelé a konzulátusról, a sarkon volt egy pékség (nagyon jó pékség, még most is megvan), ahol délutánonként tucatnyian várták a friss somunt (lepénykenyér) az esti vacsorához.
A böjti hónapot a közös ünnep, a három napos bajram követi.
Szarajevótól Mostárig, Zágrábtól Belgrádig, Pristinától Tiranáig a nyugat-balkáni országok muzulmán hívői a szent hónapra, a ramadanra készülnek. A bosnyák fővárosban a Szarajevói Filharmonikusok adott koncertet, Tuzlában égősorokkal díszítették fel a város utcáit.
Holnap, május 16-án kezdődik, ma este van az első extra ima, a taravih ima, ami nyolc, húsz vagy harminckét imaszakaszból áll. (angolul tarawih, a bosnyákoknál teravija).
Az iszlám öt alappillérének – hit, ima, böjt, adakozás, zarándoklat – egyike a böjti hónap, amikor arra emlékeznek, hogy Allah kinyilatkoztatta Mohamed próféta akaratát.
Azt mondja a Korán: „Ti, hívők! Előíratott nektek a böjtölés, ahogy az előírattatott elődeiteknek, hogy megszabaduljatok a bűntől.”
A ramadan az iszlám holdnaptár kilencedik hónapja. Az iszlám naptár rövidebb, mint az általunk használt Gergely-naptár, ezért minden évben más időpontban van, általában 11 nappal korábbra esik, mint az előző évben.
A böjt kezdetét hagyományosan úgy határozzák meg, hogy az előző hónap végén nagyhitű, megbízható emberek hiteles tanúk előtt igazolják, hogy a Holdat látni lehet. Ugyanezt az eljárást követik a böjti hónap végén is. Egy-egy felhősebb éjszaka, vagy éles szemű muzulmán így akár napokkal is meghosszabbíthatja vagy megrövidítheti a böjtöt. Idén előre láthatólag június 15-ig tart.
A böjt kötelező minden fizikailag és pszichésen egészséges nagykorúnak, betegeknek és azoknak, akik úton vannak, könnyített böjt engedélyezett azzal, hogy a kihagyott napokat később pótolni kell. Felmentést kapnak a böjt alól a 14 éven aluliak, a terhes és szoptatós anyák, és a csatában harcolók.
A ramadan idején napkeltétől napnyugtáig tilos az evés, ivás, a dohányzás, a nemi érintkezés, a veszekedés, erőszakos cselekedet.
A böjtölésen kívül a hívők imádkoznak, külön imákon vesznek részt, rendezik gondolataikat, keveset beszélnek, tanulmányozzák és értelmezik a Koránt, közös étkezéseket, iftarokat szerveznek.
A szolidaritás és az együttérzés is a ramadan velejárója. Ebben a hónapban fokozottan kötelező az adakozás minden hívő számára, akinek legalább annyija van, hogy napi egy étkezésre futja. Ennek célja, hogy a gazdagok és a szegények közötti szakadékot némileg csökkentse, és erősítse a muzulmánok közötti testvéri köteléket.
Néhány nappal ezelőtt a ramadanra felkészülés jegyében gyűltek össze a Sydney-ben élő bosnyákok és barátaik közös ünneplésre. Az estén összegyűjtöttek ötezer dollárt, ami Srebrenicában 250 iftar költségét fogja fedezni idén.
Eszembe jutnak a Szarajevóban töltött évek ramadanjai. A lányom muzulmán középiskolába járt, ahol az osztálytársai egy része böjtölt és ő szolidáris volt velük. Soha nem evett, ivott előttük. Az iskola is könnyített, rövidített órák voltak, a böjti hónapban nem írattak dolgozatot.
A Maléves alkalmazottak is böjtöltek, ezt a férjem úgy igyekezett segíteni, hogy lehetőség szerint biztosította nekik a városi irodai munkát és mentesítette őket a repülőtéri munkavégzés alól. Szinte nem volt olyan nap, hogy valamelyik barátunktól, ismerősünktől ne kaptunk volna egy kis süteményt, kóstolót az esti iftarból.
Volt egy ramadan tv csatorna, ahol a műsorvezetők figyelmeztettek arra, hogy hajnalban még mennyi idő van a böjt kezdetéig, esténként pedig, hogy mikortól lehet újra enni. Emlékszem, sétáltam hazafelé a konzulátusról, a sarkon volt egy pékség (nagyon jó pékség, még most is megvan), ahol délutánonként tucatnyian várták a friss somunt (lepénykenyér) az esti vacsorához.
A böjti hónapot a közös ünnep, a három napos bajram követi.
The European Union Military Committee (EUMC) is the highest military body set up within the Council. It directs all EU military activities and provides the Political and Security Committee (PSC) with advice and recommendations on military matters.
A Plitvicei-tavak Nemzeti Parkban a kiváncsi szemektől távol, egy eldugott helyen pusztul Josip Broz Tito egykori titkos villája, a Vila Izvor. A park dolgozói az épületet 99-es objektum kódnéven is emlegetik.
A 10 ezer négyzetméter alapterületű villát 1948-53 között építtette az államelnök, ami akkor a legdrágább elnöki rezidencia volt. Az építkezésen időről-időre több száz politikai fogoly is dolgozott Gradiskából, Lepoglavaból és Goli otok szigetéről.
Több ezer tonna szürke palakövet építettek be, amit a Medvednica-hegységből vonattal szállítottak ide. A belső tér lenyűgöző volt a márványlépcsőtől a szőnyegekig. A tömörfa bútorokat lepoglavai foglyok készítették. Ennek ma már nyomát sem látni.
A villa jobb szárnyában húsz apartmant alakítottak ki a magasrangú vendégek részére. A földszinten tucatnyi irodahelyiség volt. A zárt rendszerű központi fűtést két kazán biztosította, az elektromos áramot a mini vízerőmű.
A tárgyalótermekben titkos megbeszélések folytak, amik után pihentetőül ott volt a tekepálya, a biliárd szoba vagy éppen a mozi és néha vadászat is.
A villát egy biztonságos menedéknek építették. Amellett, hogy az erdő sűrűjében, rejtve még a repülők elől is, könnyen védhető volt, a foglyokkal építtettek még egy 80 méter hosszú földalatti alagutat is, ami titkos kijáratként szolgált. Az alagút meglétéről csak egy nagyon szűk kör, a leginkább beavatottak tudtak.
Josip Broz Tito mindössze öt alkalommal időzött a villában. Rosszindulatú feltételezések szerint a villa a felesége, Jovanka kérésére készült, akinek a szülőháza csak néhány kilométerre van onnan.
Fotók: urbex/EDC Croatia
A Plitvicei-tavak Nemzeti Parkban a kiváncsi szemektől távol, egy eldugott helyen pusztul Josip Broz Tito egykori titkos villája, a Vila Izvor. A park dolgozói az épületet 99-es objektum kódnéven is emlegetik.
A 10 ezer négyzetméter alapterületű villát 1948-53 között építtette az államelnök, ami akkor a legdrágább elnöki rezidencia volt. Az építkezésen időről-időre több száz politikai fogoly is dolgozott Gradiskából, Lepoglavaból és Goli otok szigetéről.
Több ezer tonna szürke palakövet építettek be, amit a Medvednica-hegységből vonattal szállítottak ide. A belső tér lenyűgöző volt a márványlépcsőtől a szőnyegekig. A tömörfa bútorokat lepoglavai foglyok készítették. Ennek ma már nyomát sem látni.
A villa jobb szárnyában húsz apartmant alakítottak ki a magasrangú vendégek részére. A földszinten tucatnyi irodahelyiség volt. A zárt rendszerű központi fűtést két kazán biztosította, az elektromos áramot a mini vízerőmű.
A tárgyalótermekben titkos megbeszélések folytak, amik után pihentetőül ott volt a tekepálya, a biliárd szoba vagy éppen a mozi és néha vadászat is.
A villát egy biztonságos menedéknek építették. Amellett, hogy az erdő sűrűjében, rejtve még a repülők elől is, könnyen védhető volt, a foglyokkal építtettek még egy 80 méter hosszú földalatti alagutat is, ami titkos kijáratként szolgált. Az alagút meglétéről csak egy nagyon szűk kör, a leginkább beavatottak tudtak.
Josip Broz Tito mindössze öt alkalommal időzött a villában. Rosszindulatú feltételezések szerint a villa a felesége, Jovanka kérésére készült, akinek a szülőháza csak néhány kilométerre van onnan.
Fotók: urbex/EDC Croatia