Biztonságpolitika

Elfogták egy 2009-ben történt csongrádi gyilkosság gyanúsítottját – közölte Szabó Szilvia, a Csongrád-Csanád Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője.

A rendőrök elfogtak egy csongrádi férfit, aki a gyanú szerint megölte alkalmi ismerősét, majd egy barátja segítségével a holttestet és az elkövetés eszközeit is elrejtette. A 35 éves férfit őrizetbe vették, emberölés bűntettének megalapozott gyanúja miatt eljárást indítottak ellene, és kezdeményezték a letartóztatását.

Tíz éve, 2009 nyarán egy férfi ismeretlen körülmények között eltűnt Csongrád városából, és hiába kutattak utána. A nyomozók tizenegy évvel az eltűnése után olyan információk birtokába jutottak, amelyek arra utaltak, hogy a keresett férfit megölhették.

Üzletszerűen elkövetett csalás, zsarolás és hatóság félrevezetése miatt vádat emeltek egy nő ellen, aki magát ördögűzőnek, halottlátónak és jósnőnek kiadva másfél éven át abból élt, hogy áldozatai pénzét kicsalta – közölte a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség.

A Kalocsai Járási Ügyészség által benyújtott vádirat szerint az “ördögűző” az első, egy közösségi oldalon megismert áldozatától először kisebb összeget kért, hogy a pénzt oltárra helyezve kiűzze a gonoszt a sértettnek szerelmi csalódást okozó férfiból. Később azzal fenyegette, hogy ha nem fizet neki újabb összegeket, akkor az ördög rosszat fog tenni a családjával. A sértett a kapott útmutatásoknak megfelelően egy buszmegállóban egy “néma lánynak” – aki valójában a vádlott volt – tíz alkalommal összesen több mint 1,2 millió forintot adott át.

A szintén közösségi oldalon megismert másik áldozatának pedig azt hazudta a vádlott, hogy már egy ideje figyelik, ezért el kell őt rejteni. Kérte, hogy a megbeszélt találkozóra a sértett az összes értéktárgyát vigye magával, majd a néhány napig a lakásán “rejtegetett” áldozata személyes adatait, okmányait megszerezte és a tudta nélkül mobiltelefonokat vásárolt. A sértett férjét is felhívta, azzal, hogy a felesége náluk van, és csak akkor engedik szabadon, ha fizet. A fenyegetés hatására a férfi 394 ezer forintot utalt át a vádlottnak.

A csaló hatszázezer forintot csalt ki harmadik, a buszon megismert áldozatától is, akinek azt ígérte, hogy összeismerteti egy halottlátóval, aki segít kideríteni tragikus körülmények között elhunyt fia halálának okát. Ezután felhívta áldozatát és halottlátóként bemutatkozva készpénzt, ékszereket kért a “közvetítőn” keresztül eljuttatni hozzá. Miután a sértett felismerte, hogy csalás áldozata lett, a körmönfont vádlott is feljelentést tett az ismeretlen halottlátó ellen, hogy elterelje a figyelmet magáról.

Az ügyészség a más ügyben fogva lévő tolna megyei, büntetett előéletű vádlottra végrehajtandó börtönbüntetés kiszabását kéri.

A magánbiztonsági ágazat évek óta létszámhiánnyal küszködik. A szektor szakemberei és a nagyobb cégek vezetői már akkor jelezték a gondokat, amikor a gazdaságban még magas munkanélküliségi mutatókról beszéltek. Ami azóta átbillent országos és általános munkaerőhiányba, és aminek egyenes következménye, hogy 2016, 2017 óta még nehezebb jól képzett személy- és vagyonőröket találni. A probléma leegyszerűsítése lenne, ha egyedüli okként az alacsony jövedelmeket neveznénk meg.

A munkaerőhiány számokban
Az elérhető nyilvántartásokból és a területet jól ismerő szakemberektől kapott adatok azt mutatják, hogy a magánbiztonsági ágazatban 2018-ban mintegy kilencvenezer biztonsági őr (személy- és vagyonőr, magánnyomozó, pénzszállító és értékőrző) dolgozott, akik a közel háromezer biztonsági és munkaerő-kölcsönző cég állandó vagy időszakos alkalmazásában álltak. Ha néhány évre visszatekintünk, pontosan látszik, hogy a biztonsági őrök száma folyamatosan és meredeken zuhan, évente átlagosan tízezerrel csökken az összlétszám – 2011-ben például még 141 ezren szerepeltek a statisztikákban.

Pontos adatok nemigen állnak rendelkezésre, mivel évek óta nem kötelező a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara (SZVMSZK) tagja lenni, így csak becslések alapján tudható, hogy mekkora létszámmal működik a magánbiztonsági szektor. Egy 2016-os adat szerint akkor még százhúszezer személy- és vagyonőri engedély volt érvényben, de például a kötelező negyvenórás továbbképzés vizsgáin 2015-ben csak mintegy nyolcvanezren jelentek meg (igaz, közel tízezren halasztást kértek, néhány ezer főnek pedig a rendőrségnél szerzett képzettsége miatt nem kellett vizsgát tenni). Mindebből az is következik, hogy ha valakinek érvényes szakmai képesítése van, abból még nem következik, hogy még mindig ebben a szakmában dolgozik.

Érdemes megemlíteni, hogy egy rendőrségi vagy adóhatósági ellenőrzés során szankciókra számíthatnak azok az aktív munkavállalók, akik nem tudják igazolni, hogy a negyvenórás továbbképzés vagy a 16 órás kiegészítő képzés után eredményes vizsgát tettek. Tanulságos kiemelni néhány számot a SZVMSZK tagnyilvántartásából. A legfrissebb, 2019. januári eleji adatok szerint a negyvenórás képzést 83 191-en zárták eredményes vizsgával, a 16 órás kiegészítő képzést eredményesen teljesítettek listája 11 904 nevet tartalmaz. Valószínűsíthető azonban, hogy az érvényes vizsgával rendelkezők közül sok ezren már nem a magánbiztonságban dolgoznak – ha mégis, akkor nem Magyarországon.

Elgondolkodtató az is, hogy a kötelező kamarai tagság megszűnése után milyen mértékben csökkent a tagság létszáma. 2011-ben 137 727 (ebből 116 568 aktív) tagja volt a szervezetnek, 2013. január elején 30 783, 2019 januárjában pedig már csak összesen 7698 (az aktív és szünetelő összesen) tagdíjfizetőt számlálhat a kamara.

Nyilvántartás nélkül
Tágabb értelemben a magánbiztonság egy sajátos, hasonló szakmai értékekkel és érdekekkel tevékenykedő szakmai közösség. A kötelező kamarai tagság megszűnésével azonban nem lehet sem a cégeket, sem a munkavállalókat ellenőrizni vagy mozgósítani. A magánbiztonság dolgozói ugyanis nemcsak az élelmiszerüzletekben, bevásárlóközpontokban, ékszerboltokban és egyéb üzletekben vannak jelen, hanem az irodaházakban is ők végzik a beléptetést és a személyellenőrzést, velük találkozunk a bankfiókokban, a biztonsági beléptetőkapuk mellett is ők állnak, ők végzik a repülőtéri csomagvizsgálatot, de ebbe a csapatba tartoznak a magánnyomozók, a pénzszállítók és az értékőrzők.

Az egyre nagyobb munkaerőhiány a szakma felhígulásához vezethet, miközben az általános biztonsági helyzetet új kihívások nehezítik. A biztonsági őrök olyan helyeken is dolgoznak, amelyek veszélyeztetettsége az utóbbi időben jelentősen megnőtt – ilyenek például a sportesemények, a szabadidős tömegrendezvények, de ide sorolható a terrorfenyegetettség fokozódása is. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a biztonsági őrök közül jó néhányan fegyveres szolgálatot láthatnak el, és a kamarai tagság megszűnésével róluk nincs hivatalos aktuális nyilvántartás.

A létszámról másképpen: sok, vagy kevés?
Visszatérve az aktuális, a 2018-ban kilencvenezerre becsült létszámhoz: ez a szám azt mutatja, hogy a jelenlegi mintegy 4,5 millió magyarországi munkavállaló két százaléka tevékenykedik a magánbiztonsági ágazatban, nagy többségük személy- és vagyonőr, száz dolgozóból ketten.

Sok ez, vagy kevés?
Ha külföldi összehasonlítási alapokat keresünk, azt találjuk, hogy az Európai Unió országaiban a magánbiztonsági szektor ennél jóval kisebb arányt képvisel, a statisztikák jellemzően a rendőrségi állományhoz viszonyítanak. A kimutatások szerint az EU-átlagból megrajzolható grafikonon egy rendőr mellett csak fél-egy biztonsági őr jelenik meg – Magyarországon azonban kettes feletti szorzóval kell számolni. Azaz több mint kétszer annyi biztonsági őr dolgozik, mint amennyi rendőr – és akkor még nem is számoltunk a rendőrség munkáját különböző módokon segítő polgárőrökkel és közterület-fenntartókkal. Így már egészen más megvilágítást kap a kérdés: sok ez, vagy kevés?
A válasz: EU-s összehasonlításban sok – a hazai környezetben azonban kevés. Ugyanis az eddigieknél is nagyobb igény mutatkozik a magánbiztonság által felvonultatható erőkre és megoldásokra. Nemcsak azért, mert a biztonság fogalma nagyon átértékelődött az utóbbi években, hanem azért is, mert országon belül egyre több nagy létszámú rendezvényt tartanak (konferenciák, sportesemények, koncertek, fesztiválok, falunapok stb.), amelyek védelméről a magánbiztonsági szektornak kell gondoskodnia. Az említett létszámhiány miatt azonban olykor még a nagy cégeknek is komoly gondot jelent a szükséges létszám kiállítása. A nyári rendezvények és fesztiválok idején az is előfordul, hogy egymástól próbálják átcsábítani az alkalmazottakat.

Elvándorlás, kivándorlás
A létszámcsökkenés okait több vezető is hasonlóan fogalmazta meg. És valljuk be, a biztonsági őrök keresetének ismeretében nincs semmi meglepő az okok felsorolásában: nyugdíjazás, kiöregedés, alacsony kereseti lehetőség, hektikus munkaidő-beosztás, saját alapszakmába történő visszatérés, más szakmákba való átnyergelés, külföldi vagyonőri munkahelyek csábítása, utánpótlás hiánya.

Ezzel szemben a szakma megtartó erejének felsorolása már sokkal rövidebb lenne. A szigorúbban fogalmazó cégvezetők szerint az élő erős területre ma már csak a kevésbé képzett munkaerő jelentkezik. A szakmájukra hivatásként tekintő biztonsági őrök külföldön helyezkedtek el, a szakképesítéssel rendelkezők pedig saját szakmájukban dolgoznak tovább, ugyanis villanyszerelőként, lakatosként, pincérként még itthon is sokkal többet kereshetnek, külföldre szerződve pedig többszörös jövedelmet érhetnek el. Az elmúlt évek építőipari fellendülése is sok embert csábított el, mert még a segédmunkásoknak is jóval magasabb órabért kínálnak.

A képet torzítja, hogy változatlanul jellemző a fekete- vagy szürkefoglalkoztatás. 2018-ban egy parlamenti interpellációban elhangzott becslés szerint a feketén foglalkoztatott biztonsági őrök száma a hatvanezret is meghaladhatja. Ha ez igaz, akkor valójában nincs is igazi létszámhiány – csak éppen jogilag láthatatlan a fizikailag létező és működő munkaerő.

Happy end helyett
A krónikás szerepe egy ilyen rövid összefoglaló elemzésben odáig terjedhet, hogy összepárosítja az okokat és a következményeket, megpróbálja feltárni a lehetséges összefüggéseket, végül mindezeket felajánlja tovább gondolásra. A problémák megoldásának megtalálására, a biztonsági őr presztízsének emelésére, anyagi elismertségének növelésére, a szakma vonzóbbá tételére már nincs jogosítványa…

(Cikkünk a Biztonságpiac 2019 évkönyvben jelent meg, tavaly februárban.)

Az ENSZ meghatározása szerint a nők elleni erőszak bármely olyan, a nőket nemük miatt érő erőszakos tett, amely testi, szexuális vagy lelki sérülést okoz vagy okozhat nekik, beleértve az effajta tettekkel való fenyegetést, valamint a kényszerítést és a szabadságtól való önkényes megfosztást, történjen az a közéletben vagy a magánszférában. Füri Judittal, a NANE (Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) Egyesület önkéntesével vettük sorra, hogyan lehet felismerni a bántalmazásra utaló jeleket.

Azért ütlek, mert szeretlek
„Nem volt olyan nap, amikor ne bántott volna. Éveken át kínosan ügyelt arra, hogy változatosan alkalmazza az általa csak megérdemelt büntetésnek nevezett fenyítéseket. Hol egy pofon, hol egy hasba rúgás, hol csupán egy obszcén jelző volt, amit kaptam tőle. Kedves szó vagy hitvesi csók a mi otthonunkban soha nem fordult elő.”
Juci éveken keresztül olyan párkapcsolatban élt, ahol nem csupán a fizikai erőszakot kellett nap mint nap elviselnie, hanem küzdenie kellett az őt ért számos lelki megaláztatás ellen is. Az évekig tartó mérgező kapcsolatban az önbizalmát és magabiztosságát is elvesztette, akárcsak később a barátait és a munkahelyét.

A nők ellen irányuló erőszak
Hazánkban megközelítőleg a nők húsz százalékát éri testi erőszak, ez pedig azt jelenti, hogy Magyarországon minden ötödik nő él vagy élt bántalmazó kapcsolatban. Egy másik statisztikai adat – az FRA 2012-es kutatása – arra mutat rá, hogy a nők több mint felét érte már súlyos lelki vagy szóbeli erőszak partnere részéről. Ezen adatok alapján kikövetkeztethető, hogy a nők elleni erőszak szinte minden esetben párkapcsolaton belül következik be. De vajon hogyan jut el egy kapcsolat odáig, hogy megjelenjen benne az erőszak?

Minden kapcsolatban volt már legalább egy olyan szituáció, amikor az egyik fél megbántotta a másikat. Lehetséges, hogy ez a megbántás csupán a felgyülemlett stressz eredménye volt, de az is elképzelhető, hogy a személyiségbeli különbségek miatt következett be. Egy azonban biztos. Ha jól működő, harmonikus párkapcsolatban élünk, az efféle bántásokat meg tudjuk egymással beszélni, és ennek van eredménye, értelme. A bántalmazás ezzel szemben más. Egyik jellemzője ugyanis, hogy a bántás egyirányú, az idő múlásával pedig egyre gyakoribbá, súlyosabbá válik. A bántalmazásnak több szembetűnő ismertetőjegye is van, amelyeket a kívülállók, de a bántalmazást átélt személyek is könnyen felismerhetnek.

„Az első ismertetőjegy az egyirányúság. Ez azt jelenti, hogy mindig az egyik fél bántja úgy a másikat, hogy a bántalmazott szorong, fél, retteg a partnerétől. A másik gyakori felismerhető jegy a ciklikusság. A fokozódó feszültséget, az egyre gyakoribb bántalmazásokat követő egyre durvább esetet általában egy nem őszinte bocsánatkérés, szerelmi vallomás, megbánás követhet, ez az úgynevezett mézes hetek. Ez ebben formában ugyan kitart egy kis ideig, de ahogy múlik az idő, a bántalmazó félben egyre inkább felgyülemlik a feszültség, az agresszivitás, és újból megüti, újra megfélemlíti, bántja a partnerét. A ciklikusságnak az a lényege, hogy amikor a bántalmazott felet olyan bántás ér, ami után nagy esélye lenne annak, hogy kilépjen a kapcsolatból, akkor jönnek a „mézes hetek”, ami teljesen elbizonytalanítja, és újra reménykedni kezd, hogy még minden jóra fordulhat. A harmadik gyanúra okot adó jel az, ha a bántalmazó elszigeteli a barátaitól, családjától, így nincs kitől segítséget kérnie. A bántalmazó olyan függőségi viszonyt alakít ki, amelyben a bántalmazott személy egyenlőtlen félként szerepel. Ezzel éri el a lelki uralmat, és ez vezet el az első lökdösődéshez, pofonhoz. Innentől kezdve alakulnak ki a rendszeres verések, a szexuális erőszak és szélsőséges esetben a gyilkosság” – mondja Füri.

Juci házasságában az első pofont egy előléptetés váltotta ki. „Boldogan értem haza, és örömmel meséltem a férjemnek, hogy előléptettek a munkahelyemen. Ő egyáltalán nem örült ennek, és úgy vélte, hogy szexuális ajánlattal értem el, hogy vezető lehessek. Ezt nem hagyhattam szó nélkül. A válasz azonban nem egy veszekedés, hanem egy pofon volt. Persze bocsánatot kért, én pedig hittem neki. Ekkor még nem sejtettem, hogy életem szerelmét már rég elvesztettem. Pedig akkor észre kellett volna vennem, hogy milyen emberhez mentem feleségül.”

Felismerhető a bántalmazó
Jucinak igaza van, hiszen egy bántalmazó férfi esetében több olyan ismertetőjegy is felfedezhető, amely segítségül szolgálhat nemcsak a bántalmazott, de egy kívülálló számára is. Ezzel pedig elérhető, hogy minél előbb felismerhetővé vagy elkerülhetővé váljon a nők ellen irányuló erőszak. A korai figyelmeztető jelek – amelyeket a NANE Egyesület gyűjtött össze – a bántalmazó férfi viselkedésében a következők:

• féltékeny: féltékenységéért a partnerét hibáztatja, és elvárja, hogy az beszűkítse az életterét és korlátozza a kapcsolatait;
• kontrollál: szabályozza partnere szabadidejét, öltözködését, baráti körét, étrendjét, pénzét (később akár ürítkezését, alvási idejét is);
• korán elköteleződik: akár a második randevún megkéri a nő kezét, és a közös életüket tervezgeti;
• irreális elvárásokat támaszt: egy nő mindig legyen ápolt és szép, mindig legyen szexuálisan elérthető, az általa vezetett háztartás legyen mindig példás;
• elszigetel: partnere nem tarthat szabadon kapcsolatot a családjával, barátaival vagy munkatársaival;
• saját problémáinak forrását másokban keresi: nem vállal felelősséget sem a cselekedeteiért, sem az érzéseiért. Erőszakos viselkedése vagy önuralma elveszítése miatt hajlamos másokat vagy a partnerét hibáztatni;
• a vitákat merev elzárkózással vagy befolyásolással zárja le;
• túl érzékeny: apró ingerre is támadóan reagál, vagy mindig az ő érzéseivel és problémáival kell foglalkozni a kapcsolatban;
• kierőszakolja vagy büntetésképpen megtagadja a szexet;
• sértegeti a partnerét, bántó, megalázó dolgokat mond neki;
• a szexuális erőszak és a nők elleni erőszak témáit viccesnek tartja;
• mereven elkülöníti a női és férfi szerepeket: úgy véli, hogy joga van a nőket és gyerekeket „nevelni” vagy „büntetni”. Úgy gondolja, hogy a nők csak háztartásvezetésre, gyerekszülésre és szexre valók;
• viselkedése „Dr. Jekyll és Mr. Hyde” jellegű: idegenek előtt teljesen más, mint kettesben: csak akkor viselkedik bántalmazó módon, amikor kettesben van az áldozattal, kívülállók előtt pedig kifejezetten kedves, vagy éppen ellenkezőleg: csak társaságban durva (ez utóbbi főként a serdülő fiúkra jellemző).

Azonnali figyelmeztető jelek, melyek alapján biztosan tudható, hogy a fizikai erőszaktól sem visszariadó bántalmazóval állunk szemben:
• a másik jelenlétében fenyegetően tárgyakat dobál vagy tör össze;
• testi erőszakkal fenyegetőzik, vagy a testi erőszak akár csak lehetőségként is felmerül a kapcsolatban;
• általában durva vagy türelmetlen a gyerekekkel és az állatokkal. Az együttélés során bántja a háziállatokat vagy társállatokat;
• tudható, hogy korábbi kapcsolatában bántalmazta a partnerét.

Egy párkapcsolat elején nem feltétlenül derül fény az említett esetekre, hiszen ilyenkor mindenki igyekszik a legjobb, legkívánatosabb formáját nyújtani újdonsült partnerének. Az idő előrehaladtával azonban egyre többször kerülnek terítékre az előbbi jellemzők. Szakértőink szerint ilyenkor kell egy nőnek megfontolnia, hogy szeretné-e továbbra is folytatni a kapcsolatot, vagy inkább kilép belőle. A statisztikai adatok alapján azonban hiába zárja le a kapcsolatot a bántalmazott nő, átlagosan hétszer mégis visszatérnek bántalmazójukhoz.

Vajon mi lehet ennek az oka?
„Nagyon sok esetben a hagyományos, konzervatív szerepek miatt mennek vissza partnerükhöz a bántalmazáson átesett nők. Biztos hallotta már mindenki azt a kifejezést, hogy egy nőnek a férj mellett a helye. A társadalmi elvárások még mindig nagy befolyással vannak a nők életére. Sokszor előfordul az is, hogy a bántalmazott nőnek nincs is hova mennie, nem kap valódi támogatást az ellátórendszertől – igazságszolgáltatás, szociális rendszer –, így visszakényszerül korábbi otthonába, bántalmazója mellé. Gyakran az ismerősök, rokonok is elfordulnak, hárítanak, ha segítséget kér tőlük a bántalmazott, és így tényleg magára marad. A félelem egy másik fontos tényező, ami miatt a bántalmazott visszatér a volt partneréhez. Sok nő jogosan fél attól, ha elhagyja partnerét, a bántalmazó még veszélyesebbé válik, és már nemcsak rá, hanem gyermekére is nagyobb veszélyt jelenthet, ugyanis a bántalmazók gyakran fenyegetőznek erőszakkal, öngyilkossággal vagy a gyerek elperlésével. A nők időnként szemet hunynak a durvaságok felett, mert hisznek a szerelem javító erejében, noha ez nincs hatással a bántalmazóra. Gyakori a szégyenérzet, a bűntudat amiatt, hogy mi zajlik az otthonukban. Az anyagi függőség és az érzelmi zsarolás szintén nagy befolyással bír a bántalmazott nő döntésére” – mondja Füri.

Hogyan vehető észre?
Az imént említett bármelyik tényező gyakran olyan erős hatást gyakorolhat a bántalmazott nőre, hogy el sem jut odáig, hogy véglegesen kilépjen a párkapcsolatból. Ekkor lehet segítségére a család, a barátok vagy csupán a kívülállók, akik segítő kezet nyújthatnak szorult helyzetében. De vajon hogyan ismerhető fel egy bántalmazott nő? A NANE önkéntesei az alábbi esetekre hívják fel a figyelmet:

• rendszeres sérülések vagy olyan sérülések, amelyeket nehéz megmagyarázni. Esetleg több spontán vetélés – várandós nőknek gyakran a hasát rúgja vagy üti a bántalmazó, a testi erőszak sok esetben gyakran a várandósság idején kezdődik;
• rendszeres látogatások a kórházakban vagy a háziorvosnál nehezen megmagyarázható panaszokkal vagy erős félelemérzettel, látható testi sérülések nélkül. Pszichiátriai beutalás pánikbetegség, depresszió, öngyilkossági kísérlet, poszttraumás stressz miatt;
• az áldozat elszigetelése: elzárják a pénztől, telefontól, autótól és a közlekedés minden más formájától, családtól, munkájától;
• az érintett gyakran beszél partnere heves természetéről;
• az érintett retteg attól, hogy bármely hatósági befolyással rendelkező személlyel szóba álljon, mivel fél partnere bosszújától. Esetleg védeni próbálja a bántalmazót a hatóságokkal szemben;
• az áldozat félelmében tartózkodik attól, hogy partnere jelenlétében beszéljen vagy ellentmondjon neki;
• az érintett gyakran elmenekül otthonából;
• öngyilkossági kísérletek, gyógyszer-, alkoholfüggőség kialakulása a bántalmazott személynél;
• az elkövető testileg vagy lelkileg és/vagy szexuálisan bántalmazza a gyerekeket;
• az elkövető féltékenyen viselkedik, külső szexuális kapcsolatok fenntartásával vádolja partnerét;
• az elkövető azzal próbálkozik vagy fenyegetőzik, hogy partnerét pszichiátriai zárt osztályra viteti;
• az elkövető mások előtt megalázza partnerét, ugyanakkor az is gyakori, hogy kívülállók jelenlétében nyugodt, tiszteletre méltó magatartást mutat, ám tanúk nélküli helyzetben agresszív. Ha tehát valaki arról panaszkodik, hogy partnere bántalmazza, ön azonban „rendes” embernek ismeri, ne feltételezze, hogy az áldozat túloz. Az ilyen kettős viselkedés nagyon gyakori a bántalmazók esetében.

A fentebb említett esetek nem mindig utalnak nők ellen irányuló erőszakra, emiatt a szakértők azt tanácsolják, hogy amennyiben felmerül a gyanú az erőszakra, igyekezzünk minél tapintatosabban a témára terelni a szót, és szóra bírni az áldozatot. Fontos, hogy a bántalmazott nő azt érezze, hogy segíteni akarunk neki, nem csupán a magánéletében vájkálni. Hallgassuk meg, figyeljünk az intő jelekre, és biztosítsuk arról, hogy számíthat a segítségünkre. Foglaljunk egyértelműen állást: a bántalmazás bűncselekmény, és minden esetben a bántalmazó fél felelőssége.

Hová fordulhatnak?
Krízishelyzetben, amikor menekülni kell, a rend­őrséget és az OKIT-ot (06/80-205-520) érdemes hívni. A bántalmazott nőknek 25 éve segít a NANA Egyesület kiadványaival és a segélyvonal (06/80-505-101) üzemeltetésével, hogy mielőbb kiléphessenek mérgező kapcsolatukból és újból egykori önmaguk lehessenek. Kapcsolati erőszak esetén jogi információkért a PATENT Egyesülethez lehet fordulni. Az újonnan kialakított krízisközpontokból hét található az országban. A legfontosabb, hogy az áldozatok elhiggyék, nem ők a hibásak, és nem is ők tehetnek arról, ami velük történik. A szakemberek támogató hozzáállással és valódi segítségnyújtással tegyék lehetővé, hogy az áldozatok merjenek beszélni és merjenek segítséget is kérni.

„Minden verés után azt mondta, hogy azért tette, mert túlságosan szeret. Az eltört állkapcsom után azonban azt éreztem, elegem van az egészből. Noha rettegtem, hogy megkeres és kioltja az életemet, mégis elhagytam. Ha nincs a támogatói csoport, lehet, hogy ma már nem is mesélnék a történetemről. Erőt adtak nekem azzal, hogy megláthattam: nem vagyok egyedül. Újból magabiztos, erős nő lettem, egy szerető anya és feleség – meséli büszkén Juci.”

(Cikkünk a Biztonságpiac 2019 évkönyvben jelent meg, tavaly februárban.)

A Németországban állomásozó amerikai katonai kontingens egy részének kivonása hozzájárulna a katonai és a politikai feszültség csökkenéségez Európában, ám ezen erők Lengyelországba való átcsoportosítása beárnyékolná Moszkva és a NATO viszonyát — figyelmeztetett Marija Zaharova orosz külügyi szóvivő.

Zaharova arra reagált, hogy sajtóértesülés szerint Donald Trump elnök 9500 fővel szándékozik csökkenteni a Németországban állomásozó amerikai erők mintegy 34 500 fős létszámát.

“A magunk részéről üdvözölnénk Washington minden olyan lépését, amely katonai jelenlétének valós csökkenéséhez vezetne Európában. Az ilyen lépések feltétlenül hozzájárulnának a konfrontáció lehetőségének és a katonai-politikai feszültség csökkenéséhez az euroatlanti régióban” – hangoztatta a szóvivő.

Emlékeztetett rá, hogy Moszkva álláspontja szerint az 1990-ben megtörtént német újraegyesítést követően a jelentősebb amerikai erők németországi állomásoztatása nem más, mint a a hidegháború maradványa, és hogy az európai országok a jelenlegi körülmények között “a rájuk erőltetett amerikai gyámkodás nélkül” is képesek szavatolni saját biztonságukat. Felhívta a figyelmet arra, hogy Washington rendszeresen katonai kiadásaik növelését követeli európai szövetségeseitől.

Szíriára utalva megjegyezte, hogy a külföldi országokból való csapatkivonásra vonatkozó amerikai szándéknyilatkozatok nem mindig követik gyakorlati lépések. Hozzátette, hogy a németországi kezdeményezést Moszkva óvatosan kezeli, mert a ma még német területen állomásozó amerikai katonák meghívást kaptak Lengyelországból.

“Szeretném hangsúlyozni, hogy az Egyesült Államok jelenlétének átcsoportosítása nemcsak fokozni fogja az amúgy is erős feszültséget a kontinens biztonságának ügyében, de még tovább bonyolítja az Oroszország és a NATO közötti konstruktív katonai és politikai párbeszéd kiépítésének kilátásait” – mondta Zaharova.

A szóvivő azt tanácsolta az Egyesült Államoknak, hogy a csapatkivonással párhuzamosan vonja ki a Németországba telepített nem hadászati nukleáris eszközeit is, amelyek alkalmazását az atomfegyverrel nem rendelkező NATO-tagok bevonásával megtartott hadgyakorlatokon is gyakorolják, Zaharova szerint megsértve az atomsorompó-egyezményt.

Az orosz diplomata sürgette az Oroszország és az Egyesült Államok között még utolsóként érvényben lévő nukleáris fegyverzetellenőrzési megállapodásról szóló párbeszéd haladéktalan beindítását. Szergej Rjabkov külügyminiszter-helyettes kedden közölte a TASZSZ hírügynökséggel, hogy június 22-én Bécsben tárgyal majd Marshall Billingslea fegyverzetkorlátozásért felelős amerikai különmegbízottal a hadászati nukleáris támadó fegyverek csökkentéséről megkötött Start-3 szerződésről, amelynek hatálya jövőre jár le.

A párizsi fellebbviteli bíróság elrendelte a Gérald Darmanin francia költségvetési miniszter ellen nemi erőszak miatti feljelentés nyomán megkezdett vizsgálat újraindítását – közölték igazságügyi források.

Az ügyben már kétszer elindított vizsgálatot bűncselekmény hiányában először 2017 júliusban, majd 2018 februárban vádemelés nélkül lezárták, miután a panaszos akkor nem jelent meg a nyomozók idézésére.

A 2009-es eset miatti feljelentés az után érkezett, hogy Darmanint kinevezték miniszternek. A 37 éves politikus 2017 júniusban rágalmazás miatt feljelentette a panaszost, aki azt állította, hogy a korábban a jobbközép Köztársaságiak elődpártjában, az UMP-ben politizáló férfi megerőszakolta, amikor jogi segítségért fordult hozzá.

A semmítőszék 2019 novemberben elrendelte az ügy vádemelés nélküli lezárásának felülvizsgálatát.

A panaszos, a jelenleg 48 éves Sophie Patterson Spatz 2009-ben azért fordult a jobbközép párt jogi osztályának munkatársaként tevékenykedő fiatal politikushoz, hogy járjon közbe egy, ellene 2004-ben hozott ítélet semmissé nyilvánításában. A nőt azért ítélték el, mert megzsarolta és telefonon zaklatta a volt barátját. A nő azt állítja, hogy Darmanin szexuális szolgáltatásokért cserébe segítséget ígért neki.

“Reméljük, hogy mostantól valódi igazságügyi eljárás indul, amely komolyan megvizsgálja a bizonyítékokat” – mondták a francia hírügynökségnek Elodie Tuaillon-Hibon és Marjolaine Vignola ügyvédek, akik az ügyfelük és a miniszter közti szembesítés hiánya miatt tettek panaszt a korábbi eljárásra.

A tárcavezető nem vonta vissza a rágalmazás miatt tett feljelentését a panaszos ellen.

Darmanin ellen 2018-ban egy újabb feljelentés is érkezett. A minisztert az észak-franciaországi Tourcoing – amelynek Darmanin 2014 és 2017 a polgármestere volt – egyik lakosa azzal vádolta, hogy szexuális szolgáltatásokért cserébe lakást ígért neki a volt városvezető, aki akkor egy interjúban leszögezte: soha nem élt vissza a hatalmával és soha egyetlen nőt sem zaklatott.

Súlyos aggodalomra ad okot az amerikai elnöki friss rendelete, amely lehetővé teszi szankciók bevezetését a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) tagjaival szemben az amerikai hadsereg afganisztáni tevékenységének tervezett vizsgálata miatt – hangsúlyozta az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője.

Josep Borrell kiemelte, hogy az ICC nagyban hozzájárul a legsúlyosabb nemzetközi bűncselekmények elkövetőinek felelőségre vonásához és kulcsfontosságú szerepet tölt be az igazságosság és a béke megteremtésében, amelyet minden nemzetnek tiszteletben kell tartania és támogatnia kell.

“Elemezzük az Egyesült Államok elnökének döntését, hogy felmérjük annak minden következményét. Az uniós külügyminiszterek tanácsa véleményt fog megfogalmazni a kérdést illetően” — mondta. Az Európai Unió szilárdan támogatja a Nemzetközi Büntetőbíróságot és munkáját – tette hozzá.

A német szövetségi kormány megkapta a hivatalos értesítést a Németországban állomásoztatott amerikai katonák számának csökkentéséről szóló tervről – jelentették be Berlinben.

Ulrike Demmer helyettes kormányszóvivő sajtótájékoztatóján elmondta, hogy a kormányt “értesítették” a csapatkivonásra vonatkozó tervről. Kiemelte, hogy információik szerint még nincs végleges döntés az ügyben.

Arra a kérdésre, hogy az amerikai vezetés bevonja-e a német kormányt a döntéshozatalba, Demmer megismételte, hogy értesítést kaptak a washingtoni kormányzatban mérlegelt tervről.

A The Wall Street Journal című amerikai lap pénteken a hírportálján kormányzati forrásokra hivatkozva azt írta, hogy Donald Trump utasítást adott a Németországban szolgáló 34 500 amerikai katona csaknem harminc százalékának, 9500 katonának a kivonására. Ennek értelmében a védelmi minisztériumnak még az őszi elnökválasztás előtt, szeptemberig végre kell hajtania a feladatot.

Donald Trump rendeletet írt alá, amellyel lehetővé tette szankciók elfogadását a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) azon munkatársai ellen, akik részt vettek annak vizsgálatában, hogy amerikai katonák elkövettek-e háborús bűnöket Afganisztánban.

Az elnöki rendeletről szóló döntést Mike Pompeo, az amerikai diplomácia irányítója jelentette be. Mint fogalmazott: “nem állunk félre és nem fogunk félreállni, amikor az embereinket egy álbíróság fenyegeti”. A rendelet értelmében gazdasági szankciókkal és vízumkorlátozásokkal sújthatják az amerikai katonák elleni vizsgálatban résztvevőket és a családtagjaikat. Minden egyes esetet külön bírálnak majd el. “Úgy válaszoltunk (az ICC-vizsgálatra), ahogyan egy felelős nemzetnek válaszolnia kell” – szögezte le Pompeo.

A tárcavezető “korrupt, durván hiábavaló” és “rendkívül átpolitizált” intézményként írta le a hágai székhelyű bíróságot, amely szerinte “ideológiai keresztes hadjáratot folytat amerikai katonák ellen”. Az amerikai kormány szerint vizsgálataival az ICC megsérti az Egyesült Államok nemzeti szuverenitását.

Mark Esper védelmi miniszter és Robert O’Brien nemzetbiztonsági tanácsadó, valamint William Barr igazságügyi miniszter egy másik sajtótájékoztatón megismételte Pompeo álláspontját, azt hangoztatva, hogy Trump a szükséges intézkedést hozta meg az ország szuverenitásának védelmében.

“Az ICC nem sokkal több, mint a felelősségre nem vonható nemzetközi elit politikai eszköze” – fogalmazott Barr a sajtókonferencián, ahol nem lehetett kérdéseket feltenni. A tárcavezető elmondta: az igazságügyi minisztérium korábban olyan “lényeges és hitelt érdemlő információkat kapott, amelyek komoly aggodalmakat vetnek fel a legmagasabb szinteken elkövetett korrupcióval és törvénysértésekkel kapcsolatban”. Az amerikai igazságügyi minisztérium vizsgálatot folytat ez ügyben – tette hozzá.

Barr azzal vádolt meg “külföldi hatalmakat”, s példaként Oroszországot említette, hogy “manipulálják az ICC-t”, részleteket azonban nem mondott. Oroszország egyébként már 2016-ban kivonult a hágai szervezet munkájából, azt követően, hogy a testület “megszállásnak” minősítette a bevonulást a Krímbe.

Egy férfi letartóztatását indítványozta a Pest Megyei Főügyészség. A gyanúsított a vagyonáért ölt meg egy idős nőt – közölte a pest megyei főügyész.

Szabó Ferenc közleménye szerint a férfi egy felújítási munka során ismerkedett meg a 95 éves sértettel 2019 tavaszán. A gyanúsított a nő bizalmába férkőzött, és titokban nyugtatót, valamint altatót adagolt neki, hogy zavart tudatállapotba hozza. Ezt követően rávette a sértettet, hogy adja neki használatra érdi házát, később pedig egy öröklési szerződést is aláíratott vele erről és egy másik ingatlanról is – ismertette a részleteket a megyei főügyész.

Mint írta: a sértett a gyógyszerezés hatására teljesen legyengült. Az elkövető az állapotát kihasználva bántalmazta, amelynek következtében az idős asszony bordatörést, tüdőzúzódást és mellűri vérzést szenvedett, amely miatt megfulladt.

A halált az elkövető jelentette be, magát az elhunyt rokonának beállítva és – mivel külsérelmi nyom nem látszott a sértett testén – a kiérkező mentősöknek és orvosnak úgy nyilatkozott, hogy nem kér boncolást. Ezt követően pedig egyik családtagja azonnal birtokba is vette a sértett hátrahagyott házát – tette hozzá.

A közlemény szerint a nyomozó hatóság nyereségvágyból, a bűncselekmény elhárítására idős koránál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetett emberölés miatt gyanúsítottként hallgatta ki a férfit. Az ügyészség szerint tartani lehet attól, hogy a férfi megszökik, elrejtőzik, és fennáll a bűnismétlés veszélye is, ezért indítványozta letartóztatását.

Líbiáról, Szíriáról egyeztetett telefonon Vlagyimir Putyin orosz és Recep Tayyip Erdogan török elnök – közölte a Kreml sajtószolgálata.

A két vezető aggodalmának adott hangot a Líbiában folyó katonai összecsapások hevessége és az áldozatok nagy száma miatt. Putyin hangsúlyozta a líbiai tűzszünet meghirdetésének és az országon belüli párbeszéd felújításának fontosságát, a berlini konferenciának az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2510-es határozata által jóváhagyott döntései alapján.

Putyin és Erdogan hangoztatta az erőfeszítések növelésének fontosságát a szíriai Idlíb tartománybeli feszültségcsökkentési övezetben létrejött tűzszünet tiszteletben tartásáról szóló kétoldalú megállapodások betartása érdekében. A prioritást élvező közös feladatok között nevezték meg tűzszünet tiszteletben tartásának felügyeletét és az Idlíbben működő terrorszervezetek semlegesítését.

Putyin és Erdogan a kétoldalú diplomáciai kapcsolatok felvételének századik évfordulója alkalmából megerősítette elkötelezettségét a partneri viszony továbbfejlesztése mellett.

Erdogan előző nap az amerikai elnökkel tárgyalt telefonon. Mint mondta, a megbeszélésen elért megállapodások “új korszakot” nyithatnak Líbiában. Putyin kedden Angela Merkellel folytatott eszmecserét, egyebek között ugyanebben az ügyben is.

2019 decembere óta feszültség övezi Montenegróban az ortodox egyházat. Egy elfogadott törvényjavaslat értelmében az országban listáznia kell a szerbiai központú egyháznak minden vagyontárgyát (beleértve az ingóságait és ingatlanjait is), mely 1918, avagy Montenegró a Szerb-Horvát-Szlovén (később Jugoszláv) Királyságba olvasztása előtt is tulajdonát képezte. Köszönhetően a törvénynek komoly az aggodalom, hogy az ortodox egyház jelentős ingatlanokat, egyebek mellett középkori templomokat és kolostorokat is elveszthet. Egyesek szerint a Nyugat-barát podgoricai kormány ezzel próbálja háttérbe szorítani Szerbiát, mások szerint ugyanakkor Montenegró szocialista vezetése ki akarja rabolni az egyházat.

Nem most kezdődött ugyanakkor az összetűzés az ortodox egyház kapcsán Belgrád és Podgorica között. 2019 júniusában nyújtotta be az egyházi vagyonról szóló törvénytervezetet a montenegrói kormánypárt, a Montenegrói Szocialisták Demokratikus Pártja (DPS), melynek értelmében minden olyan vallási tárgy és hely, mely a kérészéletű, független Montenegrói Királyság (1910-1918) tulajdonát képezte, vissza kell, hogy kerüljön Podgoricához, még akkor is, ha a jugoszláv vezetők a Szerb Ortodox Egyháznak ajándékozták. A törvénytervezet kapcsán a feszültségek sosem látott méreteket öltöttek a két ország egyébként békésnek mondható viszonyában. A szerb média azzal vádolta a montenegrói kormányt, hogy megfosztja az egyházat értékeitől, Aleksandar Vucic elnök a két ország közötti kapcsolat jövőbeli romlásáról beszélt, míg Irinej szerb ortodox pártiárka egyenesen Milo Dukanovic montenegrói elnök kiátkozásával fenyegetőzött.

Montenegró 2006. május 21-én vált függetlenné. Az ország melynek 600 ezres lakossága – főként ortodox keresztények – népszavazás segítségével döntött úgy, hogy kiválna a Jugoszlávia utódállamaként szolgáló, 2003-ban létrejött Szerbia és Montenegró Államközösségből, mely egy laza konföderáció volt. A függetlenségre azért volt szüksége Montenegró lakosságának, mert az Európai Unió az állam európai integrációját a teljes önállósághoz kötötte. Az országot függetlensége elnyerése óta a jelenleg is regnáló kormánypárt tartja irányítása alatt, Európa 20. leggazdagabb politikusa, Milo Dukanovic vezetésével. Míg Montenegró 2017-ben csatlakozott a NATO-hoz, illetve jelenleg is folyamatosan zajlanak az uniós integrációs tárgyalások, jellemző kritika Podgoricával szemben, hogy még mindig jelentős az oroszbarát Belgrád befolyása az országban. Vélhetően ezen kijelentés ellen kívánt fellépni Dukanovic pártja az egyházi törvénnyel. Erre már csak onnan is könnyű következtetni, hogy a DPS által használt retorikában jellemzően előforduló elem volt az egyház Belgrád-pártiságának kritikája.

A montenegrói szerb ortodox klérus is az utcára vonult az új vallásszabadságról szóló törvény ellen tiltakozni (Forrás: Vatican News)

Ezzel párhuzamosan felszínre került egy komoly egyházi vita is, ugyanis nem a szerb az egyetlen ortodox egyház Montenegróban. Míg a Montenegrói-tengermelléki Érsekség (MCP) a Szerb Ortodox Egyház részét képezi, sokan átpártolhattak a hívők közül az egyelőre még nem kanonizált, 1993-ban alapított (egyesek szerint újraalapított) Montenegrói Ortodox Egyházhoz (CPC), ugyanis a szerbre, mint „megszálló hatalom egyházaként” tekintenek. Érdemes is szót ejtenünk az ortodox egyház működéséről. Szemben a római katolikus egyházzal, ahol a pápa a „földi elöljáró” és egységes hierarchia szerint működik a rendszer felépítése, az ortodox egyház nem rendelkezik egy egyértelmű, központi hálózattal. A 300 millió fővel rendelkező ortodox egyházban önálló, alapvetően egymás mellé rendezett egyházak működnek. Ilyenek az autokefál egyházak, melyekből összesen 15 van (legfontosabbak: konstantinápolyi, orosz, szerb, bolgár, görög), az autonóm, vagy félig önálló egyházak, melyek pl. az orosz alá sorolva működnek (mint a kínai, a moldáv vagy a lett) és végül az önállóságra törekvő, de valamilyen okból – legyen az politikai vagy egyházpolitikai – el nem ismertek (pl. macedón, montenegrói, török, ukrán). A CPC ráadásul egyelőre még templomokkal sem rendelkezik, mely összekötve a Szerb Ortodox Egyház félelmével, hogy ingatlanokat vesz el tőlük Podgorica, igen árulkodó információ. Dukanovic-éknak ugyanakkor teljesen ellentétes elképzelése van a montenegrói egyházi ingatlanok történetével kapcsolatban. Szerintük az 1918-ban megszálló Szerb Ortodox Egyház elkobozta a montenegrói testvéregyház vagyonát, majd eltörölte őket.

A montenegrói kormány döntési folyamatát folyamatosan utcai tüntetések és parlamenti zavargások kísérték. December 26-án azért kellett megszakítani a parlamenti ülést, mert az ellenzéki Demokratikus Front (DF) képviselői üvegekkel, poharakkal, sőt könnygázzal támadták meg a kormánypárti képviselőket. A támadást kiváltó közvetlen ok a Szerb Ortodox Egyház által benyújtott módosítási javaslatok leszavazása volt. A rendzavarást követően a DF teljes frakcióját előállította a rendőrség, és 15 napra eltiltották őket parlamenti munkájuktól, mely jelentős kérdéseket vet fel a demokratikus elvek alkalmazását illetően. December 29-től egyre intenzívebbé vált Podgorica utcáin a kormányellenes, egyházpárti tüntetés, amikor is a szerb ortodox vezetők arra kérték híveiket, hogy gyülekezzenek össze templomaikban és imáikkal mutassák ki támogatásukat irányukba. Az imákat követően jelentős tüntetések törtek ki országszerte. A gócpont a főváros volt: itt a tüntetők még a reptérre tartó utat is lezárták, megbénítva ezzel Podgoricát. A belügyminisztérium közvetlenül a Szerb Ortodox Egyházat tette felelőssé a demonstrációkért. Közleményük szerint az egyház rendbontásra szólította fel az embereket.

Hatalmas tömeg gyűlt össze a podgoricai szerb ortodox Krisztus Feltámadása katedrális előtt tiltakozásképpen (Forrás: ORTHOCHRISTIAN)

December végén a Velencei Bizottság is kifogásolta a törvényt, ugyanis nem előzte meg társadalmi konzultáció. A bizottság jelentése következtében január 1-jén már több ezren vonultak Montenegró utcáira tiltakozásképpen. A tüntetésekhez az orosz külügyminisztérium is csatlakozott. Ők úgy fogalmaztak, „a jogszabály célja a szerb egyház elüldözése Montenegróból”. Podgorica elítélte Moszkva kijelentéseit. Ők úgy értékelték ezt, mint Oroszország beavatkozása egy független NATO-állam belügyeibe. Január elején számos összetűzés alakult ki az egyháztörvénynek köszönhetően Szerbia és Montenegró között. Január 2-án egy szerbiai kosárlabda mérkőzést követően szurkolók felgyújtották a montenegrói nagykövetség zászlóját, valamint Vucic szerb elnök bejelentette, hogy az ortodox karácsonyt magánemberként Montenegróban fogja tölteni (ám végül Irinej pátriárka javaslatára letett ezen tervéről). A feszültségeik odáig nőttek, hogy se Belgrád, se Podgorica nagykövete nem volt hajlandó átvenni a másik ország tiltakozó jegyzékét. A törvényt, melyet január 8-án végül megszavazott az országgyűlés a Velencei Bizottság javaslatai mentén tárgyalandó az összes montenegrói vallási felekezet képviselőit meghívták, még az iszlám és a katolikus egyház fejeit is, ám amikor a függetlenedni kívánó Montenegrói Ortodox Egyház megbízottjai beléptek az ülésterembe, az ellenzéki politikusok kivonultak.

Sokak szerint Montenegróban éppen egy egyházszakadásnak lehetünk szemtanúi. Sokan párhuzamot vonnak a montenegrói és az ukrajnai események közt, ahol a háborúnak köszönhetően a Moszkva-hű és az elszakadni vágyó egyházi képviselők közti feszültség növekedett meg. Az akkor regnáló ukrán elnök, Petro Poroshenko ráadásul kijelentette, hogy támogatná az Ukrán Ortodox Egyház elszakadását az orosztól. Ezen párhuzamba állítást igazolja, hogy az ortodox karácsonykor a két montenegrói egyház ünneplőit kordonokkal kellett elválasztania a rendőrségnek, hogy ne alakuljon ki konfliktus. Amfilohije püspök, a szerb egyház feje eközben úgy fogalmazott podgoricai beszédében, hogy „bár a politikusok azt mondják, hogy Montenegró örökkévaló, valójában csak Isten, a vallás és az egyház az, az ellenük irányuló támadás pedig az állam alapjait rengeti meg”.

Január 19-én végül életbe lépett a hivatalosan „vallásszabadságról szóló törvény”, melyet heves tiltakozások kísértek Belgrádban is Montenegró mellett. Amfilohije metropolita segítségével többezren gyűltek össze Montenegró belgrádi nagykövetsége előtt, hogy a törvény ellen tiltakozzanak. A tüntetések a Moszkvához hű ukrán ortodox egyház feje, Onufrij metropolita is részt vett, ezzel is nemzetközi vizekre terelve a konfliktust. Februárban végül találkozott egymással Dusko Markovic miniszterelnök és Amfilohije metropolita. A két vezető abban állapodott meg, hogy egy átfogó áttekintést hajtanak végre az egyházi törvényen, hátha így létre tudnak hozni egy közös megoldást.

Újabb löketet adtak a konfliktusnak a koronavírus miatt bevezetett montenegrói óvintézkedések, amiket megszegett Amfilohije metropolita. Az egyházfő Andrija Milosevic, a Demokratikus Front politikusa társaságában vett részt Vlado Jovicevic történész temetésén. Mind a metropolita, mind az ellenzéki politikus ellen vádat emelt az ügyész a törvények megsértése miatt. Érdekes módon Vladimir Bozovic szerb nagykövet is büntetésre számíthat amiatt, hogy részt vett ugyanezen a temetésen, ám ő Szerbiától. Amfilohije már második alkalommal került ezáltal a figyelem középpontjába az óvintézkedések be nem tartása miatt, ugyanis április 12-én imát tartott a podgoricai Zlatica kolostor romjainál. Míg a kormány álláspontja az, hogy ők csak igyekeztek betartatni a járvány miatt hozott intézkedéseket, addig Amifohije ezt a személye ellen irányuló támadásnak minősítette.

Május 13-án végül a rendőrségnek hét szerb ortodox papot is elő kellett állítania, mert a tiltás ellenére misét tartottak Niksic városában. A misék az Ostrogi Szent Vazul ünnepe miatt lettek megtartva. A papok akár fejenként 12 év börtönbüntetést is kaphatnak. A letartóztatások miatt mind Vucic elnök, mind Irinej pátriárka aggodalmát fejezte ki. „Az a tény, hogy a vallási törvényt az emberek bevonása nélkül alkották meg és hívták életre, valamint, hogy jelenleg papokat tartóztatnak le, mind arra utal, hogy a montenegrói Szerb Ortodox Egyház tagjait üldöztetik” – fogalmaztak közösen tett hivatalos nyilatkozatukban. A letartóztatások kapcsán erőszakba torkoló tüntetések zajlottak a kötelező karantén ellenére Pljevljában, Niksicben, Budvában, Beranéban és Podgoricában is. Az összecsapásokban 26 rendőr és 32 civil is megsebesült. Montenegró ráadásul választásokra készül, melyek októberben lesznek megtartva. Boris Raonic, a Civil Összefogás nevű civilszervezet munkatársa a Vijesti lapnak úgy nyilatkozott, hogy a jelenlegi helyzet kifejezetten veszélyes: „Egy záruló választási kampány és egy társadalmi válság mellett a feszültségek egy nagyon veszélyes atmoszférát teremthetnek. Egy is szikra is lázadásokhoz vezethet” – fogalmazott.

A letartóztatások miatt újabb szimpátiatüntetést szerveztek a koronavírus miatti tiltások ellenére Belgrádban is. Május 15-én végül szabadon bocsátották a papokat, akiket hatalmas tömeg várt Niksicben. A tüntetőket Joanikije püspök kitartásra és küzdelemre biztatta. „Folytatni fogjuk a harcot Isten nevében, vagyis az igazságért és annak érvényesüléséért, igaz hazaszeretettel!” – fogalmazott. A tüntetők ezt követően ismét összecsaptak a rendőrökkel. Vucic is támogatásáról biztosította a tüntetőket. A szerb elnök azt ígérte nekik, hogy meg fogják találni azt a megoldást, mely megsegíti őket, de nem sérti Montenegró szuverenitását sem. Aleksandar Vucic később egy Instagram-posztban is megerősítette mondanivalóját. Az elnök a megosztásban úgy fogalmazott, Podgorica „bevett célja, hogy 10 év múlva ne legyenek szerbek Montenegróban”.

A montenegrói események az Unió figyelmét is felkeltették. Várhelyi Olivér bővítésért és szomszédságpolitikáért felelős biztos kijelentette, hogy Montenegrónak meg kell találnia a békés, európai megoldást. „Úgy gondolom, egy állam nem működik a vallásszabadság tiszteletben tartása nélkül. Először is megkérem az egyházak képviselőit, hogy tartsák be a koronavírus miatt életre hívott szabályozásokat, mind a hívők biztonsága, mind pedig az élete érdekében, másodszor pedig felkérem a hatóságokat, hogy biztosítsák a vallásszabadságot a járvány alatt is” – fogalmazott az Al Jazeera Balkans-nak Várhelyi.

A földhasználó köteles az ingatlanon a parlagfű virágbimbójának kialakulását megakadályozni, és ezt az állapotot a vegetációs időszak végéig folyamatosan fenntartani – hívja fel a figyelmet a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) a honlapján.

Hozzáteszik: a jogszabály tavaly változott, a földtulajdonosok e kötelezettsége már nemcsak július 1-jétől áll fenn, hanem az egész vegetációs időszak alatt. A jogszabály-változtatást az indokolta, hogy a parlagfű nagyon jól alkalmazkodik Magyarország időjárási viszonyaihoz, emiatt képes volt megfelelő időjárási körülmények között az eredetileg törvényben megjelölt határidő előtt is virágozni.

A helyszíni ellenőrzést külterületen a területileg illetékes ingatlanügyi hatóság (megyei kormányhivatal földhivatali osztálya) végzi. Amennyiben a földhasználó nem tesz eleget a parlagfű elleni védekezési kötelezettségének, a megyei kormányhivatal növény- és talajvédelmi osztálya közérdekű védekezést rendel el, ami hirdetmény útján, illetve a helyben szokásos módon is közölhető. A közérdekű védekezést a kormányhivatal által megbízott vállalkozók végzik. Ha az ügyfél időközben eleget tesz parlagfű-mentesítési kötelezettségének, azt köteles bejelenteni a kormányhivatalnak, ha pedig nem teszi, akkor érvényesíteni lehet vele szemben az okafogyottá vált kiszállással felmerült költségeket.

Azzal szemben, aki elmulasztja parlagfű elleni védekezési kötelezettségét, növényvédelmi bírságot kell kiszabni, melynek mértékét a parlagfűvel fertőzött terület mérete és a parlagfűvel borítottság mértéke határozza meg. Amennyiben az adott földhasználó három éven belül ismételten elmulasztja parlagfű elleni védekezési kötelezettségét, a növényvédelmi bírságot a másfélszeresére kell emelni. A hatósági eljárás során felmerült költségeket és a közérdekű védekezéssel kapcsolatban felmerült költségeket a földhasználónek kel megfizetnie.

Belterületi, károsítókkal fertőzött terület esetében a hatósági ellenőrzés lefolytatására a jegyző jogosult. Az önkormányzat használatában lévő belterületi ingatlan esetében a megyei kormányhivatal növény- és talajvédelmi osztályának munkatársai végzik a hatósági ellenőrzést. Helyszíni ellenőrzés hivatalból vagy bejelentés alapján indulhat.

Az elmúlt években megszokott fellebbezési eljárás megszűnt. A megküldött határozat/végzés ellen keresetlevéllel közigazgatási per indítható, melyet az illetékes megyei kormányhivatalhoz a határozat közlésétől számított harminc napon belül lehet benyújtani külterület esetén.

Az edelényi rendőrök előállították egy sofőrt, aki forgalomból kivont autóval, érvényes vezetői engedély, valamint kötelező felelősségbiztosítás nélkül vezetett, úgy, hogy az egyik lába térdig be volt gipszelve.

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság kedden azt közölte a police.hu honlapon, hogy az autóst Szendrőládon állították meg. Kiderült, hogy a férfi hamis ukrán vezetői engedélyt adott át nekik. A gumiabroncsok is annyira kopottak voltak, hogy az a biztonságos közlekedést veszélyeztette – tették hozzá.

A hatóság a szabálysértőt 12 hónapra eltiltotta a járművezetéstől, és 170 ezer forint pénzbírsággal sújtotta. A tiszaderzsi férfi a rendőröknek azt mondta, hogy soha nem járt Ukrajnában, a jogosítványa pedig hamis, ezért az edelényi kapitányság közokirat-hamisítás bűntettének gyanúja miatt is vizsgálatot folytat.

Rendbontás és erőszak miatt őrizetbe vettek csaknem száz embert Berlinben szombat este egy tömegtüntetés után, amelyet a rasszizmus és a rendőri brutalitás ellen tartottak az Egyesült Államokban kibontakozott tiltakozáshullámhoz kapcsolódva.

A német főváros keleti részének központjában, az Alexanderplatzon szombat délután 15 ezren, főleg fiatalok demonstráltak a faji megkülönböztetés és a rendőri erőszak ellen. A szervezők által 1500 főre bejelentett tüntetésen olyan sokan jelentek meg, hogy a helyszínt – az egykori Kelet-Berlin főterét – le kellett zárni. A demonstrálók nagy része ugyan viselt szájat és orrot takaró maszkot, de a fertőzésveszély miatt tüntetéseken is kötelező legalább másfél méteres távolságot nem lehetett betartani.

A csendes demonstráció békésen ért véget. Utána viszont a közelben egy több száz emberből álló csoport körbevett rendőröket, akik éppen őrizetbe vettek egy férfit egy rendőrautó megrongálása miatt. A tömegből kövekkel, palackokkal dobálták meg a rendőröket és a járókelőket, többen megsebesültek, köztük egy fotóriporter.

A környéken más rendbontások is történtek, például többen bemásztak építkezésekre. Összesen 93 embert vettek őrizetbe, a többi között garázdaság, birtokháborítás vagy rendőri intézkedéssel szembeszegülés miatt. Az összetűzésekben 28 rendőr megsebesült, valamennyien könnyebben.

Köszönet illet mindenkit, aki békésen tüntet a rasszizmus ellen, “de aki a szörnyű amerikai eseményekre hivatkozva +F××× the police+ feliratú táblát mutat fel olyan embereknek, akik mindent megtesznek az alapvető jogainak védelméért, és aztán még palackokkal és kövekkel meg is dobálja őket, az visszaél a gyülekezési joggal” – nyilatkozott vasárnap a rendőrségi dolgozók legnagyobb szakszervezete (Gewerkschaft der Polizei) berlini tartományi tagozatának szóvivője, Benjamin Jendro.

Az Alexanderplatzon tartott tömegtüntetés mellett 14 kisebb demonstráció is volt szombaton Berlinben különböző ügyek mellett és ellen, a rendezvények biztosítására 800 rendőrt mozgósítottak.

Hamburgban is voltak nagyszabású megmozdulások a rasszizmus és a rendőri erőszak elleni amerikai tiltakozáshullámmal kapcsolatban szombaton. Ezeken ugyancsak főleg fiatalok jelentek meg, a vártnál jóval nagyobb számban, nagyjából 14 ezren. A fertőzéshigiéniai óvintézkedéseket szintén nem lehetett maradéktalanul betartani. A tüntetések békések voltak, de utánuk a belvárosban több helyszínen rendőrökre támadtak fekete ruhát és maszkot viselő szélsőségesek, és a rendőröket gyalázó transzparenseket feszítettetek ki. Az összetűzésekben 24 rendőr megsebesült, 36 embert őrizetbe vettek. A rendőrség vízágyút és paprikaspray-t is bevetett.

Afrikai, illetve arab országokból származó migránsokat Románián és Magyarországon keresztül Nyugat-Európába juttató embercsempészbanda felszámolását jelentették be szerdán a román hatóságok.

A szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészséget (DIICOT) tavaly augusztusban értesítette a román határrendőrség illegális migráció elleni szolgálata, hogy hivatalból bűnügyi vizsgálatot kezdeményezett egy bűnszövetkezet ellen, amely Bulgáriából illetve Szerbiából érkező illegális migránsok, illetve Romániába legálisan érkezett, de a schengeni övezetbe történő beutazásra nem jogosult külföldiek Nyugat-Európába csempészésére szakosodott.

A Szép remények fedőnevű nyomozás során megállapították, hogy a Bukarestben, illetve Ialomita, Calarasi és Temes megyében tevékenykedő bandatagok román vendégmunkásokat szállító kisbuszokon alakítottak ki rejtekhelyet a migránsok számára, hogy átcsempésszék őket a román-magyar határon. A bevándorlókat, akiktől fejenként 2000-2500 eurót kértek Németországba juttatásukért, egy Romániában letelepedett tunéziai állampolgár szervezte be és szállásolta el.

A hatóságok egy június elsején indult “szállítmányt” követve a Nagylak-Csanádpalota határátkelőhelyen érték tetten a bűnszövetkezet néhány tagját, amikor június másodikán hét egyiptomi migránst próbáltak illegálisan Magyarországra csempészni. Ezzel egy időben négy Temes és Ialomita megyei, illetve bukaresti helyszínen rendeztek házkutatást, amelynek során két további, a migránsok szállítására átalakított mikrobuszt és egy, az embercsempészek által használt személygépkocsit foglaltak le.

Az akció során négy román és egy tunéziai állampolgárt vettek őrizetbe, további 11 román állampolgárságú gyanúsított ellen pedig hatósági felügyeletet rendelt el az ügyészség.

Emmanuel Macron francia államfő elítélte “a rasszizmust és a diszkriminációt, ami sorscsapás, egyben a köztársasági egyetemesség elárulása”, de megvédte a rendőri erőket, amelyeknek “elsöprő többsége nem tudná magát besározni” – közölte Sibeth Ndiaye kormányszóvivő.

A francia ellenzék napok óta várta és sürgette a köztársasági elnök véleményét, miután a George Floyd halála miatti egyesült államokbeli tiltakozásokat támogató nemzetközi mozgalom keretében Franciaországban is sorozatossá váltak a demonstrációk a rasszizmus, valamint a rendőri brutalitás ellen.

A rasszizmus “egy olyan betegség, amely az egész társadalmat sújtja” – idézte a kormányszóvivő az államfőt a kormányülés után. Macron kérhetetlenséget kért a témában, és a rasszizmus elleni hatósági fellépések megerősítését szorgalmazta.

A franciaországi tüntetéseket illetően viszont elutasított minden csúsztatást, azt hangsúlyozva, hogy “a francia rendőri erők elsöprő többsége nem tudná magát besározni”.

A köztársasági elnök “az előállítási és a beavatkozási módszerek modernizálását” kérte, miután a téma körül Franciaországban is erős feszültségek vannak. Emlékeztetett a rendőri erők nehézségeire, és azt kérte, hogy a beavatkozások javítása és az átláthatóság erősítése folytatódjon a következő hetekben és hónapokban – mondta a szóvivő.

Christophe Castaner belügyminiszter hétfőn jelentette be, hogy ezentúl nem alkalmazható az előállításokkor az úgynevezett fojtófogás, amely Floyd halálát is okozhatta, és zéró toleranciát hirdetett a rendőri rasszizmus ellen.

A kormány az elmúlt napokban nem győzte csendesíteni a hazai közéleti vitákat a rendőri erőszakról és rasszizmusról, amelyeket az amerikai tüntetések váltottak ki. Az elmúlt héten többször is több mint húszezren tiltakoztak francia nagyvárosokban a rendőri rasszizmus ellen. Az első, incidensekkel végződő megmozdulást egy 2016-os rendőri előállítást követően elhunyt 24 éves fekete bőrű férfi, Adama Traoré családja szervezte.

Az Elabe közvélemény-kutatóintézetnek a BFM hírtelevízióban szerdán közzétett felmérése szerint a franciák 69 százaléka egyébként bizalommal van a rendőrség iránt. A magas támogatottság ugyanakkor hét százalékponttal kevesebb, mint 2019 áprilisban.

A rendőri erőszakot illetően a megkérdezettek kétharmada úgy vélte, hogy az erőszak “egyes személyek agresszív viselkedésének” a következménye, míg a franciák fele a folyamatos tiltakozó mozgalmaknak és a társadalmi feszültségek növekedésének tudja be a rendőri brutalitást, s csak 47 százaléka gondolja azt, hogy a létszámhiány és a fáradtság miatt történnek erőszakos rendőri fellépések.

A rendőri erőszak szankcionálását illetően a franciák viszont megosztottak. A megkérdezettek fele szerint a rendőrök által elkövetett hibákat nem igazságosan és nem függetlenül kezelik a hatóságok, és nem szankcionálják az elkövetés pillanatában. Leginkább a 18 és 24 év közötti korosztály (65 százalék) gondolja ezt, míg a 65 év felettieknek 57 százaléka úgy véli, hogy a rendőri túlkapásokat megfelelően szankcionálják.

~2 héttel a tényleges leállás előtt, a HM ma hivatalosan elbúcsúztatta a magyar katonai szállítórepülés meghatározó típusát.

Ezután már a háttérben sem lesz ott az An-26-os. A mai Ancsa-felszállások egyikén két Gripen is akadt, mint kísérő/camera ship. Itt az oszolj a feladat végén.

Zord

A kecskeméti repülőbázis az elmúlt napokban újabb fotózási lehetőséget biztosított, amely a szűkebb értelemben vett sajtón kívül, ezúttal a spotter társadalom előtt is nyitott volt. Az érdeklődésre tekintettel az eredetileg egynapos esemény kétnaposra bővült; a Gripeneket, Falconokat, An-26-osokat és az éppen hazaérkező Airbust alkonyati fényekben illetve éjszakai körülmények között lehetett fotózni. A zivatartevékenység hatással volt a tervezett repülésre és így a fotózásra is. Ebből a szempontból talán azok voltak a szerencsésebbek, akik a második napon kaptak lehetőséget.

A kora esti feladat második gépe, a 31-es oldalszámú JAS39C érkezik vissza a repülőbázisra. 

A műszakiak elrendezik a fülkét, mielőtt a gépeket elvontatják. Zivatar közeledik és amíg tart, a Gripeneket a lefedésekben készítik elő a következő feladatra.

Megérkezik Afganisztánból a 604-es Airbus.

A fékezés utolsó fázisában is nyitva vannak a sugárfékek. A hajtóműveket még a pályán leállítják.

Ma még az a gyakorlat, hogy a keskeny gurulóúton vontató segíti a gépet az állóhelyre. Így előzik meg, hogy a szilárd burkolat fölül kilógó szárnyakon elhelyezett hajtóművek beszívjanak valamit.

Az An-26-os és a Falcon közé beállított A319-eshez lépcsőt tolnak és nyitják az ajtót. A missziós kontingenst eső fogadja itthon.

Miután a zivatar elvonul, a feladatra előkészített Gripenek is visszakerülnek a zónába.

A felkészülési épület és a zóna közötti közlekedést egy mikrobusz és sofőrje biztosítja.

A zivatar a repülőbázistól délre vonul tovább, a zónát megvilágítja a felhő széle mögül kibukkanó napfény. A két Gripen hajtóművei járnak, a gépek gurulásra készen állnak.

A zóna túlsó végében a már korábban leállított An-26-osok állnak, fent a szivárvány íve látszik.

A gurulást a 44-es JAS39D kezdi.

A Nap alacsonyan jár, a kétüléses Gripen árnyéka hosszan kirajzolódik a füvön.

A 31-es együléses pilótája az utolsó ellenőrzéseket végzi. A műszaki is készen áll, hogy útjára bocsássa a Gripent.

Közben a háttérben felszállt a 44-es. Pilótája lapos emelkedés és gyorsítás után megcélozza az eget.

A féktuskók elvétele, a biztosító tüskék és a kommunikációs vezeték kihúzása után a műszaki a pilóta felé felmutatja a tüskéket.

A Litening célzókonténerrel függesztett JAS39C is kifordul az állóhelyről.

Az utánégető dörgésétől kísérve felszáll az együléses.

Amíg a Gripenek a levegőben vannak, van idő néhány fotót készíteni a szállítórepülők zónájában. Szerencsénk van, az egyik Airbus kivételével valamennyi gép itthon van. A sort a honvédség utolsó üzemképes An-26-osa, a 406-os oldalszámú gép nyitja.

Az A319-es egy újabb missziós csapatszállítást teljesített.

A két Falcon 7X közül a 607-es rendelkezik az EVS-szel (Enhanced Vision System). Az orrba épített kamera infravörös szenzora a gépparancsnok elé biztosít képet. 

A Nap a horizont alá bukott. Fénye csak a felhők alját világítja meg, a földön álló Falconokat már nem.

A villogó éppen felvillanó erős fehér fénye, a helyzetfények bal oldalt jelentő vöröse és zöldes kötelékfény-csíkok látszanak a leszállás után beguruló 31-esen.

Stop! Ezt mutatja világító rúdjaival a műszaki az állóhelyre beálló Gripen pilótájának.

A tartálykocsik felsorakoznak a Gripenek előtt, a műszakiak megszállják a vadászgépeket.

Az együléses tartályaiba már dől a keró.

A kétülésesre is Litening konténert függesztettek a műszakiak.

A tavalyi felújítás óta a zónát kandeláberek világítják meg. Korábban mobil fényforrások biztosítottak némi fényt a sötétben dolgozó műszakiaknak.

Útra kész a 31-es, az este utolsó felszállója.

* * *

A fotók a második napon, június 10-én készültek. Fotó: Szórád Tamás

Jogerősen hat év fegyházbüntetést kapott a Zalaegerszegi Törvényszéken az a férfi, aki 2018-ban Keszthelyen, egy postást bántalmazva elrabolt 240 ezer forintot, társaival pedig több autót is feltörve közel 700 ezer forintot lopott.

A törvényszék közlése szerint a vádlott és ismeretlen társai három Balaton-parti településen közel két hét leforgása alatt készpénzt, vásárlói kártyát és személyi iratokat tulajdonítottak el az általuk feltört autókból. A férfi 2018 májusában Keszthelyen egy rakodás miatt leparkolt postás autó ajtaját törte fel, majd a vezetőfülkében lévő pénztárcából kiemelte az ott talált 240 ezer forintot.

A járműhöz visszatérő postai alkalmazott tetten érte a vádlottat, dulakodni kezdtek, miközben a menekülni próbáló rabló többször is megrúgta a postást. A gépkocsivezető segítségére sietett két férfi, de a vádlottnak mégis sikerült elmenekülnie, alig néhány tíz méterre jutott azonban, mert a kiérkező rendőrök elfogták.

Első fokon a Keszthelyi Járásbíróság a vádlottat többszörös visszaesőként, közfeladatot ellátó személy sérelmére elkövetett rablás bűntettében és három rendbeli lopás bűntettében mondta ki bűnösnek, amiért hat év fegyházbüntetést szabott ki rá. Az ítélet ellen a vádlott fellebbezett, és a másodfokú eljárás során is csak a lopásokat ismerte el, a rablást nem. Azt állította, hogy vissza akarta adni a pénzt, csak a dulakodás miatt erre nem volt lehetősége.

A vádlott állításait az egybehangzó tanúvallomások miatt a törvényszék nem fogadta el, ezért az elsőfokon meghozott ítéletet helybenhagyta, így az jogerőssé vált.