Biztonságpolitika

Országos tűzgyújtási tilalom lépett életbe csütörtöktől – közölte a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih).

A csapadékmentes időjárás és az év első hőhulláma kiszárította az erdők avarrétegét, ami gyorsan terjedő felszíni tüzek és ebből percek alatt fejlődő koronatüzek kialakulásához vezethet. A tűzgyújtási tilalom idején tilos tüzet gyújtani a külterületi ingatlanokon fekvő erdőkben és fásításokban, valamint azok kétszáz méteres körzetében, a kijelölt, kiépített tűzrakóhelyeken is – ismertették.

A hatóság közleményében felhívta a figyelmet a fokozott körültekintésre, mert Magyarországon az erdőtüzek 99 százalékát emberi mulasztás okozza. A Nébih figyelmeztetett, senki ne dobja el a cigarettacsikket, az eloltottnak vélt csikkek ugyanis sok erdő pusztulásáért felelősek.

Az aktuális tűzgyújtási tilalomról a www.erdotuz.hu és a www.katasztrofavedelem.hu honlapon elhelyezett térkép segítségével tájékozódhatnak az érdeklődők. A térkép minden esetben az adott napon érvényes tűzgyújtási tilalmakat mutatja.

The post Országos tűzgyújtási tilalom lépett életbe appeared first on .

Őrizetbe vettek Párizsban két fiatal nőt, akiket azzal gyanúsítanak, hogy elektromos rollerrel elgázoltak tíz nappal ezelőtt egy 32 éves olasz állampolgárságú nőt, aki belehalt a sérüléseibe – közölte a párizsi ügyészség.

A baleset június 14-én történt egy Szajna-parti gyalogos sétányon. A két rollerező egy ötven fős csoportba hajtott bele, köztük volt a 32 éves olasz nő, aki kollégáival találkozott a helyszínen, amikor a két nő elgázolta. Mindketten, segítségnyújtás nélkül, elmenekültek a helyszínről.

Az életveszélyes állapotban kórházba szállított római születésű áldozat június 16-án belehalt a sérüléseibe.

Tíz nappal a tragédia után a rollert vezető nőt és feltételezett utasát előállította a rendőrség, és közúti baleset során gondatlanságból elkövetett, nem szándékos emberölés vádjával őrizetbe vették őket – erősítette meg a rendőrség a sajtóértesüléseket.

The post Halálos gázolás: örizetbe vették a cserbenhagyó rollereseket appeared first on .

Oroszország kész mind diplomáciai, mind katonai eszközökkel védelmezni határainak sérthetetlenségét – jelentette ki Szergej Rjabkov külügyminiszter-helyettes.

“Apellálhatunk a józan észre, követelhetjük a nemzetközi jog tiszteletben tartását. Ha ez nem segít, akkor bombázhatjuk nemcsak az útvonalat, hanem a célpontot is, ha kollégáink nem értenek a szóból” – mondta Rjabkov arra a kérdésre válaszolva, hogy mit kell tennie Oroszországnak ahhoz, hogy elejét vegye olyan újabb esetek megismétlődésének, mint amilyen szerdán egy brit rombolóval történt a Fekete-tengeren.

“Az Oroszországi Föderáció területi integritása sérthetetlen, határainak sérthetetlensége abszolút imperatívusz, mindezek felett pedig mind diplomáciai, mind politikai és ha kell, katonai eszközökkel is őrködni fogunk” – tette hozzá.

Az orosz védelmi minisztérium tájékoztatása szerint a Defender brit romboló szerdán három kilométer mélyen behatolt Oroszország területi vizeire a Fekete-tenger északnyugati részén, a Fiolent-fok közelében, és csak azt követően változtatott irányt, hogy egy orosz őrnaszád két figyelmeztető lövést adott le, egy SZU-24M típusú repülőgép pedig négy bombát dobott le a haladási útvonalára.

A tárca szerdán bekérette a moszkvai brit nagykövetség katonai attaséját, akivel közölte, hogy Moszkva a brit romboló “veszélyes műveleteit” az ENSZ 1982-es tengerjogi egyezményének súlyos megsértéseként értékeli, és felszólította a brit felet, hogy vizsgálja ki a Defender legénységének magatartását. Az orosz külügyminisztérium közölte, hogy szándékában áll bekéretni Deborah Bronnert brit nagykövetet. Marija Zaharova külügyi szóvivő az esetet a nemzetközi joggal és az orosz jogszabályokkal ellentétes durva provokációnak minősítette.

A Krímet a félszigeten megrendezett népszavazás eredményére hivatkozva Oroszország 2014-ben elcsatolta Ukrajnától, amit a nemzetközi közösség túlnyomó többsége nem ismert el, és ezzel együtt a határok megváltozását sem.

The post Moszkva kész katonai eszközökkel védelmezni a határok sérthetetlenségét appeared first on .

Fellebbezett a rá kiszabott egy év végrehajtandó szabadságvesztése ellen az a taxis, aki még 2014-ben bántalmazta egy ismert magyar rockegyüttes két tagját – közölte Medveczky Gábor fellebbviteli főügyész.

A főügyész nem nevezte meg sem az együttest, sem a zenészeket, de az MTI a történtekkor arról számolt be, hogy a taxis az Omega együttes két tagjára, Debreczeni Ferencre és a tavaly elhunyt Benkő Lászlóra támadt rá, olyan súlyosan bántalmazva őket, hogy kórházi ellátásra szorultak.

Medveczky azt írta: a Fővárosi Törvényszék megismételt elsőfokú eljárásában 2020 decemberében kétrendbeli súlyos testi sértés bűntettének kísérlete miatt egy év végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte a korábban már erőszakos bűncselekmény miatt büntetett előéletű középkorú taxist.

A fellebbviteli főügyész emlékeztetett: a taxis 2014. július 20-án hajnalban rendelésre megjelent egy XI. kerületi címen, ahol a két zenész várakozott. Itt a taxis szóváltásba keveredett a szolgáltatást korábban megrendelő zenészekkel, akik kifogásolták a taxis késedelmes megérkezését, kijelentve, hogy a szolgáltatást már nem kívánják igénybe venni. A szóváltás során a vádlott kiszállt a járművéből és az együttes tagjait a fejükön ökölcsapásokkal bántalmazta, amelytől azok törést nem eredményező sérüléseket szenvedtek. A további bántalmazást megakadályozni kívánó tanút a taxis ugyancsak ellökte – írta Medveczky.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a napokban előterjesztett másodfokú indítványával kezdeményezte a Fővárosi Ítélőtáblánál – a felmentésre, illetve a büntetés enyhítésére irányuló vádlotti és védői fellebbezés kapcsán – az elsőfokú ítélet helyben hagyását.

The post Hét éve húzódik az Omega tagjait megtámadó taxis ügye appeared first on .

Hatályba lépett az új Nemzeti Katonai Stratégia (NKS), az erről szóló – a Magyar Közlöny csütörtöki számában megjelent – kormányhatározat rögzíti: ezzel hatályát veszti a 2012 óta hatályos Nemzeti Katonai Stratégia.

Az új NKS bevezetőjében kiemelték: “a haza védelme össznemzeti ügy”. A haderő képességeinek fejlesztése mellett megköveteli az országvédelemben érintett szervezetek közötti szoros együttműködést, a gazdaság növekedése mellett a nemzeti védelmi ipar fejlesztését, a széles társadalmi összefogást és az állampolgárok haza védelme iránti elkötelezettségét. Ennek megvalósításához nyújt útmutatást a stratégia.

Az NKS-ben kiemelt szerepet kap a honvédelmi és haderőfejlesztési program, azon belül is a védelmi ipar fejlesztése. A dokumentum azt írja: a “Zrínyi honvédelmi és haderőfejlesztési program a magyar nemzet, a magyar kormány és a magyar katonák erőfeszítéseinek eredményeként létrehozza az ezeréves állami léthez méltó, a magyar állampolgárok biztonságát növelő katonai erőt és az ennek fenntartásához szükséges hadiipari kapacitásokat”.

A haderőfejlesztés eredményeként jelentősen növekszik Magyarország katonai önereje, amely nemcsak önvédelmi és elrettentési képességéhez nélkülözhetetlen, hanem ahhoz is, hogy hatékony hozzájárulója maradjon a regionális, az európai és a transzatlanti biztonsági erőfeszítéseknek egyaránt.

A stratégia leszögezi: Magyarország egyetlen államot sem tekint ellenségnek. A megújuló nemzeti önerő azonban a XXI. század gyorsan változó biztonsági környezetében szükségesebb, mint a hidegháborút követően bármikor. A változékony és nehezen kiszámítható biztonsági környezetben előrejelzés nélkül alakulhatnak ki válságok közvetlenül Magyarország határain, közvetett térségében vagy stratégiai távolságokban. “A modern globalizált világban a távoli válságok is rövid idő alatt begyűrűzhetnek a régió és az ország területére, aláásva az állampolgárok és a haza biztonságát, ahogy azt a 2015. évi illegális migrációs válság is bizonyította” – hangsúlyozták.

Emellett – a stratégia szerint – jelentős fenyegetést jelent a radikális ideológiák és a terrorizmus terjedése Európán belül, illetve annak perifériáján. Kiemelték továbbá, hogy a kibertérben végrehajtott támadások is komoly veszélyt jelenthetnek egy ország működésében. Mindemellett a világűr stratégiai fontosságát is rögzíti a dokumentum.

Az NKS azt is rögzíti, hogy a honvédelmi kiadások és a hosszú távú tervezés feltételeinek megteremtését kormányzati döntések biztosítják. Ezek az elfogadott szövetségi kötelezettségvállalással összhangban garantálják a védelmi kiadásoknak a GDP két százalékos részarányra történő emelését legkésőbb 2024-től, majd legalább ennek a szintnek a megtartását az azt követő időszakra vonatkozóan. A modernizációra fordított kiadások már jelenleg is meghaladják a védelmi költségvetés húsz százalékát. Mindennek eredményeként a Magyar Honvédség képességfejlesztésére jelentős keret áll rendelkezésre jelenleg és a következő évek során is – fejtették ki.

“A biztonság megteremtése hosszú távú feladat, amelyre áldozni kell” – hangsúlyozza a stratégia, kiemelve: “a holnap fenyegetéseire ma kell elkezdeni a felkészülést”. Az ország védelme összetett, egymással szorosan összefüggő biztonsági elemekből épül fel – a katonai mellett gazdasági, politikai, társadalmi, környezeti, kiber- és információs dimenziók alkotják.

Az NKS kiemeli: a honvédelem ügyét nem lehet a biztonság más területeitől elválasztva, külön kezelni. Így a stratégia hatálya a védelmi ágazat mindazon tevékenységeire és szervezeteire kiterjed, amelyek részt vesznek az ország védelmében, illetve a szövetségesi kötelezettségvállalásainkhoz kapcsolódó képességek biztosításában, de alapvetően a Magyar Honvédség részére biztosít iránymutatást – olvasható a dokumentumban.

The post Megjelent az új Nemzeti Katonai Stratégia appeared first on .

Amerikai harci gépek a II. világháború óta első ízben hajtottak végre bevetést idegen repülőgép-hordozóról – közölte a CNN hírtelevízió az Egyesült Királyság védelmi minisztériumára hivatkozva.

Amerikai F-35B típusú vadászgépek a Queen Elizabeth brit repülőgép-hordozóról szálltak fel ezen a héten, és hajtottak végre légicsapásokat az Iszlám Állam (IÁ) dzsihadista szervezet állásaira a Közel-Keleten. A bevetésben brit harci gépek is részt vettek. A CNN felhívja a figyelmet arra, hogy utoljára a II. világháború idején, 1943-ban fordult elő, hogy amerikai katonai repülőgépek más ország repülőgép-hordozójáról szálltak fel. Akkor is egy brit hajóról, a Victoriousról indultak bevetésre a Csendes-óceán déli részén.

A Queen Elizabeth a brit királyi flotta legnagyobb hadihajója. Ez volt tíz év alatt az első harci bevetése, és egyben az első bevetése az Iszlám Állam ellen.

A 65 ezer tonnás Queen Elizabeth-en tizennyolc amerikai és brit F-35B típusú vadászgép van, ennél több modern harci gépet hadihajó még sosem szállított a fedélzetén. Az F-35B típusú, legkorszerűbb vadászgépek függőlegesen is fel tudnak szállni, ezért nagyobb számban kisebb anyahajókon is elférnek.

The post Ilyet nem műveltek az amerikai harci gépek a II. világháború óta appeared first on .

Oroszország reméli, hogy a NATO, amely folyamatosan fejleszti infrastruktúráját az orosz határok mentén, hajlandó lesz áttekinteni a feszültség csökkentését célzó javaslatait – mondta Vlagyimir Putyin.

Putyin szerint Moszkva a kockázatok csökkentésére, a kiszámíthatóság biztosítására, valamint a nézeteltérések párbeszéd és konkrét megállapodások révén történő rendezésére törekszik, egyebek között a fegyverzetellenőrzés kérdéseiben. Mint mondta, a Moszkva által kidolgozásra javasolt új “biztonsági egyenletnek” összefüggéseiben kell figyelembe vennie a stratégiai stabilitást befolyásoló valamennyi tényezőt.

Hangsúlyozta: az orosz fél “arra számít, hogy a józan ész és a konstruktív kapcsolatok kialakításának szándéka velünk végül győzedelmeskedni fog”. A politikai akarat és a kompromisszumkészség pozitív eredményeként említette a hadászati támadófegyverek csökkentéséről kötött orosz-amerikai Új START szerződés hatályának meghosszabbítását 2026-ig.

A konferencián Szergej Sojgu védelmi miniszter “robbanásveszélyesnek” nevezte az Európában kialakult helyzetet, és feszültségcsökkentő lépéseket sürgetett. Mint mondta, az orosz fél javaslatot tett arra, hogy a hadgyakorlatok helyszínét távolítsák el az érintkezés vonalától, és hirdessenek moratóriumot a közepes és kisebb hatótávolságú rakétáknak az európai szárazföldre telepítésére.

“Hadd emlékeztessek rá, hogy az állítólag a Kalinyingrádi megyébe telepített (orosz) 9M729-es rakétákról és a romániai és lengyelországi amerikai rakétavédelmi bázisokon lévő MK-41-es univerzális rakétaindítókról volt szó. Megerősítjük, hogy készek vagyunk együttműködni ezen a területen” – hangsúlyozta a miniszter.

Sojgu szerint a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták európai telepítése visszatérést jelentene ahhoz a helyzethez, “amikor az európaiak a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti konfrontáció túszaivá váltak”. Nem helytállónak minősítette azt az amerikai állítást, miszerint az Egyesült Államok globális rakétavédelmi rendszere nem irányul Oroszország és Kína ellen. Rámutatott, hogy Európában a NATO a regionális rakétavédelmi rendszert Oroszország feltartóztatásának elemeként “adja el”.

Hangot adott véleményének, miszerint fennáll a veszélye annak, hogy a világon új konfrontáció alakul ki, amely veszélyesebb lehet, mint a hidegháború. Kifogásolta, hogy a nemzetközi jog alkalmazását egyoldalúan bevezetett szankciók és egyoldalúan kitalált szabályokon alapuló rend alkalmazása váltja fel.

Valerij Geraszimov vezérkari főnök arra figyelmeztetett, hogy az Egyesült Államok és szövetségeseinek flottagyakorlata az orosz határok közelében “nyilvánvalóan provokatív természetű”. “Ily módon incidensek előfeltételei jönnek létre, ami nem kedvez a katonai feszültség csökkentésének” – mondta Geraszimov, aki példákat hozott fel arra, hogy NATO-tagországok hajói az elmúlt hónapokban megsértették az orosz területi vizeken való békés áthaladás jogát, illetve az államhatárt.

Geraszimov hangsúlyozta, hogy az orosz nukleáris politika védelmi jellegű, és Moszkva csak arra válaszul tartja fenn magának az atomfegyver bevetésének jogát, ha Oroszország vagy a szövetségesei ellen nukleáris vagy más tömegpusztító fegyvert alkalmaznak, illetve ha konvencionális fegyverekkel követnek el ellene olyan agressziót, amely az állam létét fenyegeti.

Alekszandr Bortnyikov, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) igazgatója jelentős fenyegetésnek nevezte, hogy nemzetközi terrorszervezetek megerősítették az együttműködésüket hackercsoportokkal. Mint mondta, fennál a veszélye annak, hogy terroristák az informatikai infrastruktúra kritikus fontosságú elemeit vegyék célba a segítségükkel. Bortnyikov szerint különösen veszélyes, hogy nehéz idejében beazonosítani a kibertámadások valódi forrását, ami éles konfliktust provokálhat ki államok között. Úgy vélekedett, hogy ezt a problémát csak nemzetközi összefogással lehet megoldani. Kifejezte Oroszország készségét arra, hogy a kölcsönösség és kétoldalú megállapodás alapján segítsen az Egyesült Államoknak hackerek felkutatásában.

The post Putyin szerint a NATO-nak mérlegelnie kell az orosz feszültségcsökkentési javaslatokat appeared first on .

Minden migrációs útvonalon továbbra is emelkedő tendenciát mutat az Európába irányuló illegális határátlépések száma, az év első öt hónapjában 47 100-an kíséreltek meg az Európai Unió területére jutni, 47 százalékkal többen, mint egy évvel ezelőtt – közölte az EU határ- és partvédelmi ügynöksége (Frontex).

Az uniós ügynökség májusi bevándorlási adatokat rögzítő jelentése szerint az illegális határátlépések száma elérte a 10 500-at, ami több mint kétszerese az előző év azonos időszakának adataival.

A Földközi-tenger középső medencéjében kialakult, főként Olaszországot érintő útvonalon az előző év azonos időszakához képest májusban kétszer annyi, mintegy 4200 illegális határátlépést jeleztek. A területen illetékes hatóságok az előző hónapban 1550 illegális bevándorlóról számoltak be. Az első öt hónap migrációs adata szintén közel kétszerese a tavalyinak, januártól május végéig több mint 15 700-an próbáltak meg itt Európába jutni. A bevándorlók között főként tunéziaiak és bangladesiek voltak.

A Földközi-tenger nyugati medencéjében húzódó, Spanyolországot érintő migrációs útvonalon májusban, az előző év adatainál 50 százalékkal több, mintegy 1350 illegálisan érkezőről számoltak be a hatóságok, amíg áprilisban 300-ról. Ezen a migrációs útvonalon az év első öt hónapjában 4500 körül volt a feljegyzett illegális határátkelők száma. Ez 21 százalékkal több, mint az előző év azonos időszakában. Ezen az útvonalon elsősorban algériaiak és marokkóiak próbáltak Európába jutni.

A Spanyolországhoz tartozó Kanári-szigeteken májusban körülbelül 550, önmagukat legtöbb esetben mali és marokkói állampolgároknak valló emberek által elkövetett illegális határátlépést jegyeztek fel. Az adat közel azonos az egy évvel ezelőtt feljegyzett számoknak. A január és május közötti időszakban közel 5250 illegális bevándorló érkezett a Kanári-szigetekre, kétszer annyi, mint tavaly.

A Földközi-tenger keleti medencéjében, Görögország tengeri és szárazföldi határán a múlt hónapban mintegy 1400 illegális határátkelési kísérletet észleltek, ez több mint háromszorosa az előző év azonos hónapjában feljegyzett számoknak. Az év első öt hónapjának összesített adatai azonban az egy évvel ezelőtt feljegyzett számoknak mintegy felére, 6200-ra csökkent. Itt főként szír és török állampolgárok próbáltak bejutni az EU területére.

A Nyugat-Balkán országaiban az előző hónapban 2900 illegális határátlépésről számoltak be, ami kétszer magasabb a tavaly májusi adatoknál. Az idei év első öt hónapjában azonosított illegális bevándorlók száma az EU nyugat-balkáni országokkal közös határán meghaladta a 14 700-at, ami több mint kétszerese az előző év azonos időszakában feljegyzett számoknak. Az esetek többségében szíreket és az afgánokat állítottak elő a régióban.

The post Frontex: továbbra is emelkedik az EU-ba irányuló illegális határátlépések száma appeared first on .

Összesen több mint húsz személyautót lopott Németországtól Szlovéniáig több országból az a két zalaegerszegi férfi, aki a kocsikat továbbadta vagy alkatrészeire szedte – jelentette be a Zala Megyei Főügyészség szóvivője.

Pirger Csaba közlése szerint egy jelenleg 34 éves zalaegerszegi férfi 2017-ben és 2018-ban Ausztriában, Németországban, Csehországban, Szlovákiában és Szlovéniában ismeretlen személyek megrendelésére, anyagi haszonszerzés érdekében tulajdonított el különböző gépkocsikat, majd azokat Magyarországra hozta. A gépkocsik későbbi sorsa nagyrészt ismeretlen maradt, egy részüket 53 éves társával egészben értékesítette, más részüket pedig szétbontotta, majd alkatrészenként értékesítette.

A fiatalabb férfi beszerzett a gépjárművek fedélzeti számítógépéhez csatlakoztatható eszközt, kulcsprogramozót, illetve számos ajtónyitó és indítókulcs-funkcióval is rendelkező távirányítót, amelyekkel manipulálni tudta a feltört kocsik elektronikáját. A járművekbe legtöbbször a vezetőoldali ablak betörésével vagy a gépkocsi zárjának felnyitásával jutott be, majd a csatlakoztatott eszközökkel 15-20 másodpercen belül el tudta indítani az autót.

Kibérelt egy zalaegerszegi műhelyt, ahol elrejtette, majd szétbontotta a lopott kocsikat, itt 2018 augusztusában számos alkatrészt foglaltak le a nyomozók. A férfi hozzájutott egy ideiglenes forgalmi rendszámhoz is, amit a lopott autókra téve használt, de volt, hogy rendszámot tulajdonított el, és azt használta, hogy a mozgása kevésbé legyen nyomon követhető.

A vádirat szerint – ismeretlenül maradt társaival – egyebek közt Pozsonyból, Bécsből, Drezdából, Düsseldorfból, Mariborból, Brnoból lopott autókat a férfi, néhány nagyobb értékű kocsit azonban nem sikerült elindítania. Jellemzően Ford Focusokat vitt el, de több Jaguar, Land Rover és Range Rover is szerepel a listán, az eltulajdonított járművek értéke meghaladja a százmillió forintot.

A Zalaegerszegi Járási Ügyészség lopás és más bűncselekmények miatt emelt vádat a férfi és társa ellen.

The post Zalaegerszegen szedtek szét külföldön lopott autókat appeared first on .

Az Egyesült Államok és Németország együtt szegül ellen Oroszország provokációinak – jelentette ki Antony Blinken amerikai külügyminiszter.

Az amerikai diplomácia vezetője a német fővárosban szerdán kezdett bemutatkozó látogatásán Heiko Maas német külügyminiszterrel folytatott megbeszélése után, kettejük közös tájékoztatóján kiemelte, hogy hazáját összefűzi Németországgal a régi barátság és az emberi jogok és a demokrácia értéke iránti megingathatatlan elkötelezettség.

Ennek jegyében “egységben szállunk szembe Oroszország veszélyes és provokatív tevékenységével, legyen szó akár Ukrajna területi épségének megsértéséről, Alekszej Navalnij (orosz ellenzéki aktivista) fogságba ejtéséről vagy a demokráciák elleni dezinformációs műveletekről” – mondta Blinken.

Ugyanakkor a többi között arról is szólt, hogy Washington továbbra sem ért egyet Berlinnel az orosz földgázt Ukrajna megkerülésével Németországba szállító Északi Áramlat-2 vezetékrendszer megítélésében. Az ilyesmi “barátok között időnként előfordul” – tette hozzá az amerikai külügyminiszter. Kifejtette: Washington nem a már több mint kilencven százalékban elkészült beruházás befejezését akarja megakadályozni, hanem azt akarja elérni, hogy Oroszország ne használhassa fegyverként az energiahordozókat Ukrajna vagy más országok ellen.

Maas kiemelte, hogy a vitás ügy rendezésére lehetőséget kínálhat Angela Merkel kancellár közelgő amerikai látogatása. Az amerikai külügyminiszter a többi között azért látogatott el Berlinbe, hogy részt vegyen a több mint fél évtizede polgárháború sújtotta Líbia helyzetének békés rendezését szolgáló, 2020-ban az ENSZ irányításával elindított berlini nemzetközi konferenciasorozat újabb tanácskozásán. Ezzel kapcsolatban Maas az előző, Donald Trump vezette amerikai kormányzat tevékenységére utalva megjegyezte, igen üdvözlendő, hogy az Egyesült Államok az utóbbi évekkel ellentétben ismét fokozottabban aktív. A tanácskozással kapcsolatos elvárásokról az amerikai és a német külügyminiszter is azt emelte ki, hogy valamennyi külföldi fegyveresnek távoznia kell az észak-afrikai országból, és elő kell készíteni a december 24-re tervezett parlamenti választást.

The post Blinken: Amerika és Németország együtt dacol Oroszország provokációival appeared first on .

A Fejér Megyei Főügyészség többszörösen minősülő emberölés bűntettének kísérlete és más bűncselekmény miatt vádat emelt és fegyházbüntetést, valamint közügyektől eltiltást indítványozott azzal a férfival szemben, aki 2018. december 31-én a Fejér megyei Mezőszentgyörgyön gázrobbanással próbálta feleségét megölni.

Az ügyészségi közlemény szerint a sértett közös háztartásukból elköltözött, amit a vádlott ideiglenesnek tekintett. Amikor a férfi tudomást szerzett arról, hogy a nő házasságuk felbontása iránt keresetet nyújtott be a bíróságra, úgy döntött, hogy a nő által lakott ház szerelvényeinek megrongálásával bírja rá a feleségét a visszaköltözésre. Ennek érdekében a fürdőszoba víz- és gázcsövét megrongálta, azonban a nő a gázszag miatt ezt észlelte.

Amikor a vádlott azzal szembesült, hogy a nő válási szándéka végleges, elhatározta, hogy a házban gázrobbanást idéz elő, s ezzel a házastársa életét kioltja. Ennek érdekében, amíg a felesége a munkahelyén tartózkodott, másolt kulccsal a házba bement, a gázcsövet átfúrta, a gázcsapot kinyitotta, majd egy égő gyertyát helyezett alá és távozott a helyszínről. A sértett hazaérkezése előtt a gáz berobbant, megrongálta a fürdőszoba falait, az ott lévő tárgyakat.

A lakótérbe került gáz megfelelő koncentrációban, elektromos szikra esetén magában hordozta újabb robbanás reális veszélyét. A sértett a házba lépésekor azonban észlelte a gázszagot észlelte és az udvari gázcsapot elzárta.

The post Fegyházbüntetés vár a feleségét gázrobbanással megölni akaró “férfira” appeared first on .

A terrorszervezetek tavaly megkísérelték kihasználni a koronavírus-járványt a gyűlöletpropaganda terjesztésére és a közintézményekkel szembeni bizalmatlanság fokozására – áll az Európai Unió bűnüldöző hatóságának (Europol) jelentésében.

A terrorizmus helyzetét és tendenciáit vizsgáló jelentés szerint az elmúlt években fokozódtak az ellentétek a politikai megnyilvánulások terén, ami társadalmi szempontból is polarizációhoz vezetett az Európai Unióban. Ezt a tendenciát a járvány tovább erősítette, így megnőtt az egymással szembeni intolerancia, amely a kiszolgáltatott társadalmi rétegeket arra ösztönözheti, hogy erőszakhoz folyamodjanak. A szélsőséges eszméket hirdetők kihasználták a járvány okozta társadalmi elégedetlenséget, hogy az interneten fokozottabban tudják terjeszteni a járvánnyal kapcsolatos összeesküvési elméleteket és félrevezető információkat is – vélték a kutatás készítői.

Ylva Johansson, az Európai Bizottság belügyi kérdésekért felelős tagja szerint az Europol jelentése is arra világít rá, hogy a járvány alatt megnőtt az online radikalizálódás kockázata. Ez különösen igaz a szélsőjobboldali terrorizmusra – tette hozzá.

Az Europol elemzésében olvasható, hogy a szélsőjobboldali csoportok elsősorban a sokszínűség és a demokratikus alkotmányos rend ellen lépnek fel. A radikális jobboldaliak új narratívákat építenek be ideológiájukba, hogy beszivárogjanak olyan közösségekbe is, amelyek nem feltétlenül osztják nézeteik teljes körét. Az identitárius mozgalmaknak például sikerült elérniük a fiatalabb, képzettebb lakosságot – emeli ki a jelentés.

Rámutatnak a készítők arra is, hogy a baloldali és anarchista terrortámadások száma 2020-ban nem növekedett ugyan, de a közrendet fenyegető veszély továbbra is jelentős néhány országban. Az Európai Unió 25 baloldali és anarchista terrortámadásából 24-et Olaszországból jelentettek, a fennmaradót pedig Franciaországból. A merényletek magán- és köztulajdont, például pénzügyi intézményeket és kormányzati épületeket céloztak, és egy levélbomba-kísérlet is volt köztük.

Az olyan témák mellett, mint az antifasizmus, a rasszizmusellenesség és a vélt állami elnyomás, a baloldali narratívákban újak is megjelentek, köztük a technológiai és tudományos fejlődéssel kapcsolatos szkepticizmus, a járványellenes intézkedések és környezetvédelmi kérdések.

A jelentés kitér arra is, hogy a dzsihadista terrorizmus továbbra is a legnagyobb fenyegetést jelenti az Európai Unióra nézve, az Irakban és Szíriában még mindig aktívan tevékenykedő Iszlám Állam terroristacsoportnak ugyanis több európai támogatója is akad, akiket a szervezet merényletek elkövetésére buzdít. Az uniós hatóság szerint a múlt évben 12 ember hunyt el kizárólag magányos elkövető által véghezvitt merényletben.

“A magányos elkövetők tetteit motiválhatta a járvány következtében megnövekedett stressz, de szerepet játszhatott a Mohamed prófétát ábrázoló karikatúrák újrakiadása körüli vita, valamint a különböző országokban egyes jobboldali szereplők iszlámellenes fellépése” – tette hozzá a jelentés.

The post A terrorszervezetek kihasználták a járványt a gyűlöletpropaganda terjesztésére appeared first on .

Költségvetési csalás alapos gyanúja miatt letartóztatott négy férfit a Pécsi Járásbíróság, a gyanúsítottak 4,6 milliárd forint áfát nem fizettek be a költségvetésbe.

A Pécsi Törvényszék közleményében azt írta, a nyomozás eddigi adatai szerint a gyanúsítottak 2017. január és 2020. december 31-e között közösen, “egy hierarchikusan felépített, konspiratív módon tevékenykedő, mobiltelefon-kereskedelemre létrehozott bűnözői csoportot” működtettek.

A bűnszervezet célja az volt, hogy – a csoport által kialakított fiktív számlázási láncolat felhasználásával – az Európai Unióban beszerzett mobiltelefonok után az első belföldi értékesítést terhelő általános forgalmi adó (áfa)megfizetésének elmulasztásával az egyik gyanúsított vezetése alatt álló gazdasági társaság versenyelőnyhöz jusson. A gazdasági társaság az általános forgalmi adó megfizetése nélkül forgalmazott mobiltelefonokat jelentősen a piaci ár alatt – a külföldről történt nettó beszerzési ár alatt – tudta továbbértékesíteni.

A több gazdasági társaságot mozgósító cégláncolat működtetése, a látszólagos gazdasági események végzése, illetve a cégek nevében kiállított fiktív számlák és befogadásuk következtében a gazdasági társaság olcsóbban jutott telefonokhoz, mint amilyen áron azokat a bűnszervezet tagjai külföldről beszerezték. A gyanúsítottak így összesen 4,6 milliárd forint áfát nem fizettek be a költségvetésbe.

A bíróság tájékoztatása szerint tartani lehetett attól, hogy a gyanúsítottak – szabadlábon hagyásuk esetén – megszöknének, elrejtőznének. A bűncselekmény konspiratív jellegére figyelemmel tartani lehetett attól is, hogy a gyanúsítottak a büntetőeljárásban részt vevő más emberek jogellenes befolyásolásával, tárgyi bizonyítási eszközök, elektronikus adat megsemmisítésével vagy elrejtésével veszélyeztetnék a bizonyítást. Egyikük – hasonló bűncselekmény elkövetése miatt – felfüggesztett szabadságvesztés és másik büntetőeljárás hatálya alatt is áll, nála az is feltehető, hogy újabb szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekményt követne el – közölte a törvényszék.

A Pécsi Járásbíróság hétfőn rendelte el a négy férfi letartóztatását egy hónapra különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó, bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalás alapos gyanúja miatt, amelyet ketten bűnsegédként követtek el. Az ügyész a bíróság végzését tudomásul vette, míg a gyanúsítottak és védőik a letartóztatás megszüntetéséért és enyhébb kényszerintézkedés elrendeléséért jelentettek be fellebbezést, így a bíróság határozata nem végleges.

The post Költségvetési csalás gyanúja miatt letartóztattak négy embert Pécsen appeared first on .

Magyar rendőrök indultak Észak-Macedóniába és Szerbiába, hogy segítséget nyújtsanak a határőrizeti feladatok ellátásában – közölte az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK).

A közleményben kiemelték: a magyar rendőrség elkötelezett abban, hogy megakadályozza az illegális bevándorlók bejutását Magyarországra, az Európai Unió területére, ezért felajánlotta támogatását a nyugat-balkáni országoknak. A Szerbiába induló 50. és az Észak-Macedóniába induló 62. magyar rendőri kontingens tagjait a Készenléti Rendőrség központi objektumában Czukor Gergely rendőr alezredes, az ORFK határrendészeti főosztály osztályvezetője búcsúztatta.

A magyar rendőrök fő feladatként járőrszolgálatot látnak el a jogellenes határátlépések megelőzésére és felderítésére, továbbá közreműködnek az embercsempészek és az illegális bevándorlók előállításában. Nemcsak a határ közvetlen közelében teljesítenek szolgálatot, hanem az ország belsejében is. A kontingens terepjárókkal, éjjellátó készülékekkel és hőkamerákkal segíti az érintett határszakaszok védelmét.

Az észak-macedón kontingensben szolgálatot teljesítő harminc, és a szerb kontingensben szolgálatot teljesítő húsz rendőr magyar szolgálati felszereléssel látja el feladatait, intézkedési jogosultságukat a fogadó ország rendvédelmi szervének irányítása, felügyelete mellett gyakorolják.

Az ORFK beszámolt arról is, hogy az Észak-Macedóniából és a Szerbiából hazatérő kontingensek tagjaira a magyar állampolgárokkal azonos járványügyi szabályok vonatkoznak. Amennyiben a külszolgálatról visszatérő rendőrök részére szükséges koronavírusteszt, annak költségeit a rendőrség állja – írták.

The post Újabb magyar rendőri kontingens indult Észak-Macedóniába és Szerbiába appeared first on .

Az Egyesült Államok és az Európai Unió “agresszív” politikája miatt erősödik a bizalmatlanság Európában – vélekedett Vlagyimir Putyin egy Németországban megjelent írásában, amely szerint a Krím félsziget “kilépett” Ukrajnából.

A Die Zeit című liberális német hetilap hírportálján a Szovjetunió elleni náci hadjárat kezdetének 80. évfordulója alkalmából közölt vendégkommentárban az orosz államfő úgy vélte, hogy a Vörös Hadsereg “hősei” nemcsak szülőföldjük függetlenségét és méltóságát védelmezték, hanem “megmentették Európát és az egész világot a rabszolgaságtól”, és nem azért léptek német földre, hogy bosszút álljanak a németeken, hanem hogy “beteljesítsék nagy és nemes felszabadító küldetésüket”.

A világháború szörnyűségei ellenére az európai nemzeteknek sikerült visszatérni a kölcsönös bizalomhoz és tisztelethez, és elindultak az integráció felé, hogy lezárják a huszadik század első felének “európai tragédiáit” – írta Putyin. Kiemelte: “reméltük, hogy a hidegháború vége győzelem lesz egész Európának”, és megvalósul a “Lisszabontól Vlagyivosztokig” egységes kontinens eszméje.

Oroszország éppen ebben a szellemben, a “közös értékek és érdekek” által összetartott “nagy Európa” kiépítésének logikája alapján igyekezett formálni kapcsolatait az európaiakkal. Azonban egy más megközelítés érvényesült, amelynek alapja a konfrontációra építő “hidegháborús relikvia”, a NATO bővítése – fejtette ki Putyin, rámutatva, hogy öt bővítési hullámban 14 új tagot vettek fel a szervezetbe, köztük egykori szovjet tagköztársaságokat.

Úgy vélte, az erősödő bizalmatlanság fő oka a katonai szövetség kiterjesztése keletre, azaz Oroszország határai felé. Hozzátette: sok ország “ultimátumot” kapott, választania kellett a “kollektív Nyugat” és Oroszország között. Ennek az “agresszív politikának” a következményeit szemlélteti a 2014-es “ukrajnai tragédia”, amelyben Putyin szerint Európa tevőlegesen támogatott egy “fegyveres, alkotmányellenes államcsínyt” Ukrajnában.

“Ezzel kezdődött minden” – vélekedett az orosz elnök, aki szerint az Egyesült Államok által szervezett és az Európai Unió tagállamai által támogatott puccs vezetett Ukrajna megosztottságához és ahhoz, hogy a Krím félsziget “kilépett” Ukrajnából. Ugyanakkor Oroszország mindennek ellenére továbbra is nyitott a “fair és kreatív együttműködésre” – fejtette ki az orosz elnök.

The post Putyin szerint a Krím félsziget “kilépett” Ukrajnából appeared first on .

Szerdától megszűnt a határellenőrzés Magyarország schengeni belső határain – közölte a rendőrség.

Az Országos Rendőr-főkapitányság kommunikációs szolgálata közleményében köszönetét fejezte ki a türelemért, a megértésért és azért a toleranciáért, amelyet a járványhelyzet miatt bevezetett intézkedések következtében tanúsítaniuk kellett mindenekelőtt a szomszédos országokba ingázóknak vagy az üzletembereknek, illetve mindazoknak, akiknek külföldre kellett utazniuk.

A koronavírus-járvány miatt a kormány tavaly szeptember elsejétől állította vissza ideiglenesen Magyarország teljes schengeni belső határszakaszán a határforgalom-ellenőrzést és a határőrizetet. Ezt azóta többször meghosszabbították, legutóbb június 23-áig. A rendőrség közleménye szerint korlátozás nélkül utazhat Magyarországra állampolgárságtól függetlenül az, aki – a polgári légijárművel történő beutazást leszámítva – Horvátország, Ausztria, Románia, Szerbia, Szlovákia és Szlovénia területéről lép Magyarországra.

Ugyancsak korlátozás nélkül utazhat, aki a Magyarországra belépés során hitelt érdemlően igazolja, hogy a határátlépésre jelentkezés napját megelőző hat hónapon belül átesett a Covid-19 betegségen vagy felmutatja – akár applikáción keresztül – védettségi igazolványát, valamint az azon feltüntetett személyazonosság igazolására alkalmas hatósági igazolványát. Beléphet vele a felügyelete alatt álló 18 éven aluli is.

Beléphet továbbá az is, aki a védettségi igazolások elismeréséről szóló rendelet szerinti ország által kiállított védettséget igazoló hatósági igazolvány felmutatásával igazolja a koronavírus elleni védettségét, valamint a felügyelete alatt álló 18 éven aluli is.

A rendőrség honlapján részletes tájékoztató olvasható többi között a magyar állampolgárok, a magyar állampolgársággal nem rendelkezők határátlépéséről, a sporteseményekre és a kulturális rendezvényekre belépés szabályairól, a Magyarországon átutazókra vonatkozó szabályokról, a repülőtérre vagy repülőtérről történő tranzit speciális szabályairól.

The post Megszűnt a határellenőrzés Magyarország schengeni belső határain appeared first on .

Oroszország agresszív és provokatív politikája a Fekete- és az Azovi-tengeren, a Krím félsziget megszállása és militarizálása állandó veszélyt jelent Ukrajnára és szövetségeseire – jelentette ki Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter.

A kijevi diplomácia vezetője hangsúlyozta, hogy ezért minőségileg új együttműködésre van szükség a NATO és Ukrajna között a Fekete-tengeren.

Kuleba arra reagált, hogy az orosz védelmi minisztérium közlése alapján egy orosz őrhajó figyelmeztető lövéseket adott le egy brit romboló felé a Fekete-tengeren, az Oroszország által 2014-ben Ukrajnától önkényesen elcsatolt Krím félsziget partjai közelében. Az orosz fél szerint a brit romboló megsértette Oroszország határait. Egy SzU-24M típusú repülőgép később figyelmeztető bombavetést is végrehajtott a romboló útvonalán, amely ezt követően elhagyta Oroszország területi vizeit – közölte az orosz védelmi tárca.

Az Ukrajinszka Pravda hírportál hozzáfűzte, hogy a “HMS Defender” elnevezésű brit romboló Ukrajna, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok különleges erőinek egy közös tengeri hadgyakorlatában vett részt. A jövő héten kezdődik a “Sea Breeze-2021” elnevezésű ukrán-amerikai hadgyakorlat a Fekete-tengeren, amelyen idén rekordszámú, 32 ország vesz részt mintegy ötezer katonával, 32 hadihajóval és 40 repülőgéppel. Az Egyesült Államok haditengerészetének hatodik flottája kedden erősítette meg hivatalosan, hogy részt vesz a hadgyakorlaton. Szerdán Oroszország washingtoni nagykövetsége a Twitteren arra szólította fel az Egyesült Államokat, hogy mondjon le idén a “Sea Breeze” hadgyakorlatról, mert az még inkább fokozza Kijev “militarista érzelmeit”.

The post Kijev szerint Oroszország állandó veszélyt jelent a Fekete-tengeren appeared first on .

Tagadta a brit védelmi minisztérium, hogy az orosz haditengerészet figyelmeztető lövéseket adott volna le a Fekete-tengeren egy brit hadihajó irányában.

Nem sokkal a londoni cáfolat előtt az orosz védelmi minisztérium közölte, hogy egy orosz őrhajó két figyelmeztető lövést adott le a HMS Defender nevű brit romboló felé, miután a brit királyi haditengerészet hajója három kilométerre behatolt az orosz területi vizekre a Fekete-tenger északnyugati térségében. A moszkvai bejelentés szerint a műveletben egy Szu-24M típusú orosz katonai repülőgép is részt vett, amely ugyancsak figyelmeztetésként négy bombát vetett a tengerbe a HMS Defender nyomvonalában.

A londoni védelmi minisztérium sajtóosztálya szerda délutáni reagálásában közölte ugyanakkor, hogy a HMS Defenderre senki nem adott le figyelmeztető lövést, a brit romboló folytatja “az ártatlan célú áthaladást az ukrajnai területi vizeken” a nemzetközi jognak megfelelően. A tárca közleménye szerint a brit fél úgy tudja, hogy az oroszok tüzérségi gyakorlatot tartottak a Fekete-tengeren, és erre előzetesen fel is hívták a hajózó közösség figyelmét.

A brit védelmi minisztérium a kommüniké végén megismétli, hogy a HMS Defender felé senki nem adott le figyelmeztető lövést. A közlemény megfogalmazása szerint a tárca nem tudja azonosítani azokat az állításokat sem, hogy a brit hadihajó nyomvonalában bombákat dobtak volna le.

Ben Wallace brit védelmi miniszter személyes nyilatkozatban is cáfolta az incidensről szóló beszámolókat. Wallace a tárca Twitter-oldalán ismertetett közleményében leszögezte: a HMS Defender rutinjellegű áthaladást hajtott végre Odesszából Georgia felé a Fekete-tengeren. A miniszter szerint a brit hadihajó – ahogy ezen az útvonalon ez szokás – nemzetközileg elismert forgalomelkülönítő folyosón haladt, és ezt a tengeri folyosót brit idő szerint délelőtt háromnegyed tízkor biztonsággal el is hagyta.

Áthaladása idején a HMS Defendert szintén rutinjellegű módon orosz hajók kísérték, és az orosz fél tudatta a brit hajóval, hogy tágabb környezetében kiképzési célú gyakorlat folyik – áll a brit védelmi miniszter nyilatkozatában. A londoni védelmi tárca szerdai ismertetése szerint Odesszában a HMS Defender fedélzetén írták alá brit és ukrán illetékesek azt a memorandumot, amely az ukrajnai haditengerészet képességnövelését célzó, tavaly októberben kötött kétoldalú egyezmény végrehajtásáról intézkedik.

A brit védelmi minisztérium tájékoztatása szerint az egyezmény egyebek mellett rakétaeladásokról, a majdani új és a már szolgálatba állított ukrajnai haditengerészeti járőrözési és légi eszközrendszerek integrálásáról, valamint nyolc, rakétákkal felszerelt gyorshadihajó közös gyártásáról szól. Szerepel a megállapodásban egy új ukrán haditengerészeti támaszpont kiépítése a Fekete-tengeren – ez lesz az ukrán haditengerészet elsődleges flottatámaszpontja -, valamint egy új támaszpont létesítése az Azovi-tengeren is. A szerződés alapján a Babcock International nevű brit védelmi ipari vállalatcsoport részt vesz a korszerű ukrán fregattkapacitás létrehozását célzó programban is, emellett a brit kormány elad Ukrajnának két felújított hajót, amelyek tengeri aknák felkutatására és megsemmisítésére alkalmasak.

The post London cáfolja, hogy Oroszország figyelmeztető lövéseket adott volna le egy brit hadihajó felé appeared first on .

Figyelmeztető lövéseket adott le egy határsértő brit romboló felé egy orosz őrhajó a Fekete-tengeren – közölte az orosz védelmi minisztérium.

Egy SzU-24M típusú repülőgép később figyelmeztető bombavetést hajtott végre a romboló útvonalán, amely ezt követően elhagyta Oroszország területi vizeit. A moszkvai tájékoztatás szerint az orosz Fekete-tengeri Flotta a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) határőrszolgálatával közösen határsértő hajót fordított vissza.

Az orosz katonai tárca szerint a HMS Defender romboló a Fekete-tenger északnyugati részén, a Fiolent-fok közelében közép-európai idő szerint 10 óra 52 perckor sértette meg a határt, és három kilométer mélyen hatolt be az orosz felségvizekre. A brit hajó a tájékoztatás értelmében nem reagált arra a figyelmeztetésre, hogy fegyvert fognak használni ellene. Az őrhajó 11 óra 06 perckor és 11 óra 08 perckor adott le figyelmeztető lövést, a figyelmeztető bombavetés 11 óra 19 perckor történt, a brit romboló 11 óra 19 perckor hagyta el az orosz felségvizeket.

Valerij Geraszimov vezérkari főnök még az incidenst megelőzően, a IX. moszkvai nemzetközi biztonsági konferencián arra figyelmeztetett, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei hadihajóinak manőverei az orosz határok közelében “nyilvánvalóan provokatív természetűek. Ily módon incidensek előfeltételei jönnek létre, ami nem kedvez a katonai feszültség csökkentésének”.

A tábornok példaként hozta fel, hogy 2020. október 13-án a Dragon irányítható rakétákat hordozó brit romboló Szevasztopoltól két kilométerre nyugatra megsértette az orosz felségvizeken való békés áthaladás jogát azzal, hogy a fegyverzetirányító és légi célfelderítő radarjait az áthaladás közben sugárzásra kapcsolta.

Geraszimov felidézte továbbá, hogy az amerikai John McCain rombolóhajó november 24-én a Japán-tenger északnyugati részén, a Nagy Péter-öböl közelében, Vlagyivosztoktól 93 kilométerre délre, megsértette az orosz államhatárt, 2,4 kilométerre behatolva az orosz felségvizekre. A vezérkari főnök kifogásolta, hogy jelentősen megnőtt a NATO-országok haditengerészeti aktivitása az orosz határok közelében.

“A Fekete-tengeren és a Balti-tengeren gyakorlatilag állandó jelleggel nagy hatótávolságú, nagy pontosságú rakétafegyverekkel felszerelt hajók tevékenykednek, valamint felderítő, járőröző és csapásmérő repülőgépek, valamint drónok repülnek” – mondta.

A washingtoni orosz nagykövetség kedden a Twitteren arra szólította fel az Egyesült Államokat és szövetségeseit, hogy mondják le a június 28.-július 10. között Ukrajna területén és a Fekete-tenger medencéjében Sea Breeze – 2021 kódnéven megtartandó nemzetközi hadgyakorlatot. A misszió szerint a manőverek mérete és “agresszív jellege” nem segíti elő a régió biztonságát, “megnöveli a nem szándékos incidensek kockázatát”, és ösztönzi Kijev “militarista hajlamait”. Az orosz diplomáciai képviselet szerint a fekete-tengeri országok a régió problémát anélkül is meg tudják oldani, hogy külső segítséget “erőltetnének” rájuk.

A kijevi amerikai nagykövetség korábban adott ki tájékoztatást, hogy a hadgyakorlaton az Egyesült Államok mellett 31 ország vesz majd részt, mintegy ötezer katonával, 32 hajóval és 40 repülőgéppel.

The post Figyelmeztető lövéseket adott le egy orosz hadihajó egy brit romboló felé a Fekete-tengeren appeared first on .

Előzmények Tito Jugoszláviája

A második világháború szovjet érdekszférájából kiemelkedett Jugoszlávia, mint a sztálini eszméktől eltérő és bár a szocialista gazdasági rendszerben működő, mégis a nyugati befektetők számára nyitott gazdasági rendszert működtetett. Ezt az önállóságot többek között annak is köszönhették, hogy a Tito vezette kommunista partizán mozgalom lényegében maga szabadította fel a Balkán rájuk eső részét a német és kollaboráns erőktől. A Jugoszláv Népfelszabadító Antifasiszta Tanács által kidolgozott program egy föderalista alapokra helyezett államot vázolt fel. A tagköztársaságok: Szlovénia, Horvátország, Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia és Crna Gora szabad társulási joggal rendelkeztek, tehát akár az elszakadás lehetősége is nyitott volt számukra. Szerbián belül pedig létrehoztak két autonóm régiót,  Vajdaságot és a számunkra fontosabb Koszovót, ezek azonban ekkor még csak részleges autonómiával bírtak, mozgásterük nem volt egyenlő a tagköztársaságokéval. Tito a föderáció létrehozásakor gondosan ügyelt arra, hogy a ne egy teljesen központosított, egy adott etnikum által dominált államszerkezetet hozzon létre. Ismerte a térség múltját és jól tudta, hogy az új föderáció egyik fő gyengesége lehet a túlzott centralizációra adott nacionalista reakció a tagköztársaságok részéről, ami a felbomláshoz vezető egyenes út (mint ez később majd látható is lesz). Így Tito a kommunista internacionalizmus köntösében hozta vissza a régi délszláv identitást, aminek korábban is azt a szerepet szánták, hogy egységesítse a régió népeit.

Az említett önállóság több szempontból is megnyilvánult. A Kominform 1948. júniusi határozata után a Szovjetunió és a kommunista blokk országai minden formális kapcsolatot megszakítottak Jugoszláviával. Persze a félig nyílt és ismert találkozók és egyeztetések folytatódtak tovább a szovjetek részéről, például az 1956-os magyarországi események kapcsán. Emellett az állam részesült a Marshall segélyből, és az 1960-as években elkezdett piaci elemeket is beépíteni a gazdaságba. Az ország egyik központi tagja lett az el nem kötelezettek mozgalmának, ami a bipoláris megosztottságtól távolmaradó államokat tömörítette magába, ezzel is kivonva magát a szovjet érdekszférába való betagozódás alól. A föderalizmus erősítése és a centrális irányítás kiküszöbölése végig kísérte a titoi politikát. Az albán-kérdés így mindig jelen volt, hiszen a jelentős albán népesség igyekezett elérni a köztársasági státuszt. A szerbek megbékítése érdekében csak a fokozatos jogosultsági körök kibővítésével juthatott előre Tito, úgymint az albánság helyi és szövetségi intézményekbe való bevonása. Ennek csúcspontja az 1974-es alkotmánymódosítás, ami erősítette a föderalista jelleget és erős, majdnem a köztársaságokkal azonos jogokat, saját parlamentet, oktatást és közigazgatást adott Koszovónak. A megnövekedő külföldi adósság és az infláció nehéz helyzetbe hozta a tagállamokat, különösen a lemaradt és fejletlen Koszovót. A helyzetet tovább súlyosbította Tito 1980-ban bekövetkezett halála, ami az első állomása volt Jugoszlávia szétesésének.

A dezintegráció folyamata és főbb állomásai

Tito halálával elveszett az a fajta politika, ami az egységes délszláv állam ideológiáját képviselte, ezen tovább rontott a magas infláció és annak hatásai. Mindezek eredményeképpen megerősödtek a nacionalista és önrendelkezés párti irányzatok az egyes tagállamokban. Ez alól a szerbek sem jelentettek kivételt, akik között megjelent a történelem során többször is előkerülő Nagy-Szerbia ideálja, ami egy államba fogja össze a szerbeket függetlenül attól, hogy Jugoszlávia mely területén helyezkednek el. Ez persze egy abszolút szerb hegemóniát követelt meg, egy centralizált vezetéssel, aminek a többi köztársaság nem kívánt a része lenni. A szerb dominancia élharcosa Szlobodan Milosevics volt, aki a 80-as évek elején Szerbiai Kommunista Szövetség elnökeként, majd az 1989-ben elnökként képviselte a szerb érdekeket. 1989 júniusában a rigómezei csata 600. évfordulóján elmondott beszédében tovább tüzelte az indulatokat, és a szerbség védelmére és egyesítésére tett ígéretet.[1]

A függetlenedési törekvések egyre jobban felerősödtek. A tagköztársaságok a közösségből igyekeztek kikerülni, a területükön élő szerb lakosság pedig ellenkezőleg, az általuk belakott részt kívánta bent tartani a szerb fennhatóság alatt. Először a szlovénok és a horvátok kiáltották ki függetlenségüket 1991-ben, majd ezen évben Macedónia is (ma Észak-Macedónia). A Jugoszláv Néphadsereg azonnal a műveleteket indított a határok megszilárdítására, megakadályozva ezzel a szerb népesség más államba kerülését. A leggyorsabban Szlovéniában értek véget a harcok, mivel itt a lakosságban nem volt releváns arányban a szerb népesség, így nem is lehetett a helyiek támogatására számítani, továbbá ez volt a legmesszebbi tagállam Belgrádtól és nehezen volt fenntartható a harc. Ez a gyors lefolyás nem jellemezte a horvát és boszniai harcokat, melyek egészen 1995-ig elhúzódtak, és egy rövid ideig a szövetséges bosnyák és horvát fél egymással is harcolt. Mindkét államban a helyi szerbek népszavazással Szerbiához kötötték magukat, ez Horvátország esetében csak déli és dél-keleti részeket érintette a Krajinai Szerb Köztársaság formájában, míg a Boszniai Szerb Köztársaság, Bosznia-Hercegovina teljes területét lefedte. A szerb fél végül meggyengült az elhúzódó harcok és a nemzetközi elszigetelődés miatt, így 1995-ben a horvátok a Vihar hadművelet keretében elfoglalták a Krajinát. Az Egyesült Államok közvetítő szerepének fontos szerep jutott a konfliktus megoldásában. Az amerikai erőfeszítések és a nemzetközi nyomás hatására megkezdődött tárgyalások végén Alija Izetbegovic bosnyák, Franjo Tudjman horvát és Slobodan Milosevics szerb elnök aláírták a daytoni egyezményt 1995. november 20-án, amely egyben a háború lezárását is jelentette.

A koszovói függetlenség történelmi háttere

A második világháború alatt a megszálló olaszok támogatták a Nagy-Albánia tervét és Koszovót Albániához csatolták. A megszállás alatt a szerbek ellen etnikai tisztogatás indul, ezeket a sérelmeket torolják meg majd az albánokon 1999-ben. A háború végével a terület elvették Albániától és bár a délszláv egység kommunista köntöse elfedte, de a nemzeti érzelmek megmaradtak a koszovói albánok köreiben. Az 1974-es új alkotmány az autonómia új szintjét jelentette, ez azonban megerősítette a nemzeti öntudatot, ami Tito halálát követően tüntetések sorozatában öltött testet, önállóságot követelve. A 60-as és 70-es évek demográfiai robbanása és a kivándorló szerb lakosság következtében, egy szinte tiszta etnikumú államalakulat körvonalazódott ki. Így a szerbek aggodalommal nézték az 1981-es tüntetéseket. Az elszakadási törekvéseket az 1989-es alkotmánymódosítással próbálták gátolni, amiben megfosztották Koszovót autonómiájától, ezzel megkezdte tetőzését a Milosevics -féle centralizálódás. A teljes biztonsági és katonai apparátust szerb felügyelet alá vonták, az oktatási és közigazgatási rendszerrel egyetemben. Az egyes megmozdulásokat rendre elfojtották a szerb rendőri alakulatok és hatalmas tisztogatásokat hajtottak végre a közintézményekben, ahonnan teljesen kiszorultak az albánok. A lehetetlen helyzet sokakat kényszerített kivándorlásra. Ez által erősödött a külföldi diaszpóra, amely a hazai ellenállás, és a központi szerb egészségüggyel és oktatással szemben létrehozott párhuzamosan működő szervek pénzelésében jelentékeny szerepet vállalt.

1. ábra: Koszovói népesség növekedése. (Forrás: https://www.worlddata.info/europe/kosovo/populationgrowth.php)

A koszovói albánok, látva a Boszniában zajló háborút és annak hatásait, kérvényezték a területük ENSZ védnökség alá helyezését és a Boszniára érvényes repüléstilalmi zóna kiterjesztését, de ezt elutasította a nemzetközi szervezet. A békés ellenállás lehetősége egyre hatástalanabbnak tűnt, az agresszív fellépést támogató albánok létrehozták a Koszovói Felszabadítási Hadsereget (továbbiakban UCK-t), ami félkatonai szervezetként jött létre, és albán önvédelmi erőként határozta meg magát. Kisebb támadásokat és merényleteket hajtottak végre a szerb rendőri és katonai szervek, valamint a szerb szimpatizáns albánokkal szemben. Az albán fegyveres csoportok számának és tevékenységének növekedésével exponenciálisan nőtt a bevetett biztonsági erők száma és a retorziók súlyossága is, aminek sokszor a civil albánok estek áldozatául. A kezdetben gerilla hadviselést alkalmazó UCK végül már nyílt harcot is felvállalt a Jugoszláv Hadsereggel és a rendőri alakulatokkal. A szerbek terrorellenes akciói a lakosság körben menekülthullámot indítottak el. Ez, valamint az elkövetett atrocitások a nemzetközi közösség figyelmét ráirányították a konfliktusra. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1199-es határozata mindkét felet a békés rendezésre szólította fel. Milosevics engedett a nyomásnak, miután az akkori NATO főtitkár Javier Solana beavatkozással fenyegetett. Richard Holbrooke amerikai diplomatával való megegyezése során a harcok beszüntetésére tett ígéretet a szerb államfő. Beleegyezett abba, hogy az EBESZ KVM missziója Pristinába települjön és a NATO ellenőrizze a térség légterét. Az egyezség és a szerb csapatok kivonása nem segített a helyzet megoldásában, mivel az UCK visszatért a kiürített területekre és folytatta tevékenységét.

1999. február 6-án került sor a rambouvilett-i Koszovó konferenciára, ahol az érintetteken kívül a területen élő kisebbségek képviselői is jelen voltak. Az Összekötő csoport, ami a felek közötti közvetítő államokat foglalta magába (Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország, Orosz Föderáció) kiállt a szerb szuverenitása mellett, ugyanakkor felszólalt a kisebbségek jogaiért is. Egy 3 éves átmeneti időszakra tettek javaslatot, amely időszak alatt az autonómia jegyében az albánok választásokat tartanak és aztán népszavazáson döntenek a terület státuszáról. Egy NATO kontingens biztosította volna a békés átmenetet és felügyelte volna az UCK leszerelését. Az egyezményt mindkét fél elutasította, az albánok államuk bizonytalan jövőbeli helyzete miatt, a szerbek pedig a NATO erők jelenlétét kifogásolták, mivel úgy látták az csak az albánok érdekeit erősítené. Eközben Belgrád mintegy negyvenezer fegyverest vont össze Koszovóban és Koszovó körül. Így nem maradt más választása a nemzetközi közösségnek, mint a fegyveres beavatkozás a humanitárius katasztrófa megelőzésére. A beavatkozást még a szerb-orosz viszonyból eredő kapcsolatok sem tudták megakadályozni, az oroszok levették a kezüket Milosevicsről.

Március 24-én megkezdődtek a légi támadások, amivel párhuzamosan zajlott a „Patkó hadművelet”, aminek célja a koszovói albánok elűzése volt déli irányba, ezzel homogenizálva a területet és megfosztva az UCK-t a civilek közegétől, ahonnan támogatást remélhetett. A NATO légi hadművelete célt ért, és a jugoszláv vezetés beleegyezett abba, hogy kivonja katonai és rendőri erőit a tartományból és átadja annak ellenőrzését a NATO Koszovói Biztonsági Erejének (KFOR – Kosovo Force). A kivonulást a Katonai-technikai Megállapodás (Military Techincal Agreement – MTA) írta elő. Az egyezmény szerint fokozatosan zajlott le a szerb erők felváltása a szövetséges csapatokkal, ami 1999. június 20-ra végbe is ment.

Műveletek

Az alábbi fejezetben bemutatom a 78 napig tartó,Allied Force hadműveletben a szövetség által megfogalmazott célokat, a rendelkezésre álló eszközöket. Röviden kitérek arra, hogy melyek voltak a nemzetközi közösség motivációi. Ezzel szemben áttekintem a szerb fél terveit és lehetőségeit. Ezt követően a légi hadjárat lefolyását ismertetem, majd pedig az abból levont tapasztalatokból következtetek arra, milyen hatással voltak a műveletek a NATO-ra és a szembenálló félre.

A nemzetközi közösséget motiváló tényezők

Az UCK és szerb biztonsági erők közötti harc 1999-re egyre nagyobb méreteket öltött. A sorra megbukott tárgyalások után a NATO-nak nem maradt más választása, mint a fegyveres beavatkozás. Ekkorra már 300 000 embernek kellett elhagynia lakhelyét, ami egy masszív menekülthullámot eredményezett és ez erősen aggasztó volt, különösképpen az Európai Unió számára, amely a frissen függetlenedő kelet-európai államok felé kívánt nyitni, és az ezen országok közvetlen szomszédságában zajló háborút magára nézve is fenyegetésként érzékelte.

A Clinton adminisztráció igyekezett elkerülni azt a hibát, amit Bosznia esetében követett el, ahol a beavatkozás késleltetése miatt a polgárháború elmélyülhetett. 1998 októberében a NATO előkészületeket tett egy korlátozott, főleg katonai célpontokat érintő légi hadjárat elindítására, „Determined Force” néven. Az ebből eredő nyomás vette rá Milosevicset arra, hogy Richard Holbrooke amerikai főtárgyalóval kiegyezve kivonja erőit Koszovóból. Az UCK erők azonban visszaszivárogtak az egyes területekre és az addig megtett lépések a béke felé semmissé váltak.

A NATO és a JSZK eszközeinek és céljainak összehasonlítása

A NATO politikai céljai teljesen egybevágtak az elbuktatott rambouilett-i konferencia pontjaival, tehát az erőszak és az etnikai tisztogatások beszüntetését, a szerb biztonsági erők kivonását és helyükre nemzetközi NATO békefenntartók települését, ebből adódóan a menekültek visszatérését és a békés politikai átmenet elindítását akarta kikényszeríteni a szövetség. A hadműveleti tervet a politikai célokhoz igazították és eleinte korlátozott célokkal terveztek, mivel úgy gondolták az első csapások jobb belátásra késztetik a szerb vezetést. Ennek pont az ellenkezője történt, és a szerbek nagyszabású műveleteket indítottak a koszovói albánok ellen és a növekvő erőszak a menekültek számának megugrását eredményezte. Milosevics a szerb lakosság teljes támogatását élvezte és igyekezett a közhangulatot a NATO ellen hangolni. Eleinte abból indult ki a szerb vezetés, hogy a NATO korábbi fenyegetéseit sem váltotta be, és reménykedett egy esetleges megosztottság kialakulásában is a szövetségen belül a műveletek lefolytatásának mikéntjével kapcsolatban. Amikor nyilvánvalóvá vált a NATO eltökélt és egységes fellépése, a végsőkig kitartás vált a szerb stratégia alapjává.

A szövetség műveleteit a rugalmas reagálás érdekében hat fázisra osztotta fel. Az első fázis tartalmazta az erők átcsoportosítását január 20-i kezdettel. A második fázisban a légi uralmat kívánta megszerezni és fenntartani a NATO, az integrált légvédelmi és a vezetési rendszerek, energiaellátó központok elleni precíziós támadásokkal. Ezzel megteremtve a szabad mozgás lehetőségét és megtartva a kezdeményezést, lehetőséget teremtve a politikai döntés kikényszerítésére. Miután a fentebb leírtak alapján a szerbekből pont az elérni kívánttal ellentétes reakciót váltottak ki a támadások, így ezt követte a harmadik fázis. Itt támadó légi hadműveletekkel kezdték bomlasztani és pusztítani a szerb hadsereget és a rendőri erőket, különös tekintettel a Koszovóba telepített egységekre. Ennek célja a lakossággal szembeni atrocitások visszaszorítása volt a fegyveres erők műveleti képességeinek csökkentésén keresztül. Ebben a szakaszban kezdték meg a katonai és kiszolgáló infrastruktúra pusztítását az egész ország területén. A további fázisokat nem vezették be. A negyedik fázisban eszkalálták volna a nyomásgyakorlást és további stratégiai célokat támadtak volna szerte Jugoszláviában. Ezt követték volna az ötödikben stabilizáló műveletek, végül pedig az erőket és műveleteket csoportosították volna át.

Tehát a műveletek fő célja a fegyveres erők lefogása, pusztítása, elszigetelése volt, ezekkel gyengítve azokat és csökkentve az agresszió mértékét. Az eszkalálódó szárazföldi műveleteket követően a NATO kiterjesztette a stratégiai célpontok körét és az integrált légvédelmen túl, már a magasabb szintű vezetés-irányítási pontokat és a jugoszláv hadsereg műveleti képességeit biztosító logisztikai erőkre és üzemanyagraktárakra is mértek csapásokat. Ezzel szemben a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság sokkal inkább a túlélés stratégiáját követte, hiszen minden optimizmus ellenére felismerték a NATO technikai és mennyiségi fölényét. A légvédelem bevethetőségének megőrzése prioritást képzett a stratégia megalkotása során, ezt pedig az erők és eszközök folytonos manőverezésével kívánták elérni. Mindezzel párhuzamosan pedig az ellenfél katonai és politikai döntéshozatalát akarták elbizonytalanítani a légvédelem váratlan felbukkanásaival.

A felek eszközei, fegyverzete, annak alkalmazása és elhelyezkedése

A 13 NATO-tagállam (Belgium, Kanada, Dánia, Franciaország, Németország, Olaszország, Hollandia, Norvégia, Portugália, Spanyolország, Törökország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok) mindegyike hozzájárult a légicsapások kivitelezéséhez. Először 370 repülőgép állt a szövetség rendelkezésére a csoportosításban, ebből 270 csapásmérő volt. A legszélesebb körű gépparkkal az Egyesült Államok sorakozott fel, ebbe tartoztak: F–14 vadászrepülőgépek, F–15, F–16, F–18 és F–117A vadászbombázók, A–10 közvetlen légi támogató repülőgépek, EA–6B elektronikai harc repülőgépek, B–52 hadászati bombázók, KC–135 és KC–10 légi utántöltő repülőgépek, valamint AWACS légi felderítő-repülőgépek. Az Egyesült Királyság Harrier GR7-es és Tornado vadászbombázókkal, Franciaország pedig Mirage 2000-es és Super Etendard vadászrepülőgépekkel volt jelen a műveletekben. Kanada CF–18 vadászbombázókat, Spanyolország pedig F–18 vadászbombázókat és KC–130 légi utántöltő repülőgépek küldött. A fennmaradó országok mind F-16-os vadászbombázókkal vettek részt. A gépek az akkori legmodernebbnek számító fegyverzettel voltak felszerelve, ebbe a körbe tartozott a JDAM (Joint Direct Attack Munition), amit az amerikai haditengerészet és légierő közösen fejlesztett ki. Ez lényegében egy olyan GPS navigációs rendszerrel ellátott rendszer volt, amelyet hagyományos töltetekre szereltek fel, ezzel létrehozva egy nagy pontosságú eszközt, amit akár rossz időjárási körülmények között is alkalmazhattak. Az erős felhőzet gyakran okozott kihívást a pilótáknak, ilyenkor nagyban rá voltak utalva a JDAM-hez hasonló precíziós fegyverekre, illetve a műholdas rendszerekre, amelyek a felderítésben és a kommunikációban játszottak fontos szerepet. A precíziós csapásmérés a megítélés szempontjából is fontos volt a NATO-nak, hiszen a járulékos veszteségek csökkentése nem csak a műveletek sikerességét és jó nemzetközi megítélését segítette elő, de a szerb lakosság számára is rámutathatott arra, hogy nem ellenük, hanem a kormányuk ellen irányul a támadás, akik bűntetteket követnek el. Ez a másodlagos cél kevésbé tekinthető eredményesnek, hiszen a mai napig vannak ellenérzések a szerb lakosság körében az intervenciót illetően, ennek példája a lelőtt F-117-es és F-16-os gépek maradványainak kiállítása. A szövetséges gépek több, mint 38 000 fordulót repültek,- ebből 10484 csapásmérő volt- amely során nem szenvedtek veszteséget.

A haditengerészet is jelen volt a műveletek során. Az USA 6. flottája és a többi ország kisebb hadihajói és tengeralattjárói, mind jelen voltak az Adriai-tengeren. A manőverező repülőgép- hordozóknak központi szerep jutott, mivel ezekről indították a BGM-109 Tomahawk robotrepülőket, melyek a korban a legmodernebb pilótanélküli eszköznek számítottak. A USS Theodore Roosevelt hordozónak és a kísérő hajóknak kiemelt szerep jutott, hiszen az innen indított Tomahawkok és repülőgépek sokkal nagyobb hatótávolsággal bírtak és több időt tudtak a levegőben tölteni. Itt fontos megemlíteni az EA-6B elektronikai harcirepülőgépet, mely az egyes támadó gépeknek kiváló fedezetet nyújtott korlátozva a légvédelmi rendszer radarjait és az ellenfél szárazföldi erejének rádiókommunikációját. Szárazföldi műveltek nem zajlottak az Allied Force hadművelet alatt, de 3000 főnyi tengerészgyalogos és a bosznia-hercegovinai SFOR is rendelkezésre állt szükség esetén.

A daytoni-i megállapodás korlátozásokat szabott ki a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság haderőjére, 90 000 főben maximalizálva annak létszámát és a páncélozott szállító harcjárművek, valamint a harckocsik létszáma is meg volt határozva. Az akkori haderő három hadseregre és egy speciális rendeltetésű hadtestre oszlott, utóbbi terrorellenes műveleteket látott el. A 3. hadsereg „Pristina” hadteste, amelyet gépkocsizó, lövész és légvédelmi dandárok alkották, délen és délnyugaton volt jelen, tehát az általunk tárgyalt Koszovó térségében diszlokált. A szerb speciális rendőrség jelenléte is indokolt volt, lévén az UCK gerilla műveletei ellen szükséges volt az egyes területeken az állandó rendfenntartás, amely képességgel általánosan a rendőrség bírt. A rendőri létszám körülbelül 14-16 000 főre tehető. A légvédelem három hadtestbe szerveződött, nekik volt a feladatuk az ország két légvédelmi körzetének védelme. 240 repülőgéppel rendelkezett a légierő, ezek többnyire akkora már kissé korszerűtlen MIG21-es harcászati vadászrepülőgépek és néhány, a kor fejlettségi színvonalát elérő MIG29-es elfogó-vadászrepülőgépek voltak. A légvédelem is dominánsan szovjet gyártmányú rakéta komplexumokból állt. A légvédelem magába foglalta (NATO kód szerint), az SA-6 Gainfullal felszerelt rakéta ezredet, és egy SA-3 légvédelmi rakétaosztályt, valamint egy kevésbé fejlett SA-2-es rakétaosztályt. A légi ellenségről az információt a korai felderítő, értesítő és riasztó rendszer biztosította.  Ezeket a stratégiai fontosságú katonai objektumok, repülőterek, kikötők, városok, szárazföldi erők csoportosítási körzetei, ipari telepek környékén helyezték el. A haditengerészet ekkorra 15 000 főből és 8-10 kis hajóegységből állt, szerepük nem volt jelentős hatással a harcok menetére. A légvédelem ugyanakkor a maga előnyére tudta használni a terepet és a környezeti adottságokat. A hegyekkel övezett vidéken könnyebb volt elrejtőzni, különösen, ha a hegyek miatt a felhőzet sűrűbbé vált.  A terepen, a kiterjedt radarhálózaton kívül, még fedett megfigyelők is segítették a védekező felet, akik az egyes európai bázisokat figyelték meg. Az Allied Force hadművelet jó összehasonlítási párja lehet a Sivatagi Vihar hadművelet a légierő alkalmazása szempontjából. Ezt már akkor felismerte a politikai vezetés és korábban, a hidegháború alatt integrált légvédelmi rendszereket vásárló Iraktól szerzett be adatokat az amerikaiak légvédelem ellen alkalmazott taktikáiról és az irakiak személyes tapasztalatairól.  Ezekből kiindulva a jugoszláv hadvezetés egy olyan taktikát dolgozott ki, amely a légvédelmi tüzérség, a föld-levegő rakéták és a hordozható RBS-70 légvédelmi rendszereket ötvözve egy 10 000 láb alatti halálzónát hozott létre. A korábbi Delibarete Force művelet parancsnoka General Michael Ryan „különösen nagy” veszteségeket jósolt a művelet megkezdése előtt, ezt azonban cáfolták az első időszak sikerei.

A hadjárat lefolyása és a kiemelkedőbb események Irányítás és parancsnokságok

A műveletet az Észak-atlanti Tanács közvetlenül irányította. A katonai tevékenység főparancsnoka a szövetséges erők európai legfelsőbb parancsnoka (SACEUR) Wesley Clark négycsillagos amerikai tábornok volt, aki a közvetlen vezetést a szövetséges fegyveres erők dél európai főparancsnokára (CINCSOUTH), James O. Ellis Jr. tengernagyra ruházta. A légi hadműveletek operatív vezetését a Szövetséges Légierő Dél-Európai Parancsnoksága (COMAIRSOUTH) végezte Nápolyból. A légierő parancsnoka Michael Short altábornagy volt. A napi harctevékenység közvetlen irányítása az 5. Szövetséges Harcászati Légi Parancsnokság (5. ATAF, Vicenza) feladatát képezte, melynek parancsnoka (Air Commodore) David Wilby tábornok volt.

A hadjárat első időszaka

A támadás március 24-én este 20 órakor kezdődött meg, amikor első körben Tomahawk robotrepülőgépeket indítottak hajók fedélzetéről és tengeralattjárókról. Ezt követően indultak meg a merevszárnyas gépek által végzett bombázások. A csapások főként az elektromos művek, katonai kommunikációs létesítmények és Montenegró, Szerbia és Koszovó területén található repülőterek, valamint légvédelmi rakétatüzelő állások ellen irányultak. Különös figyelmet fordítottak arra, hogy a lézer vezérlésű bombák robbanóereje a lehető legkisebb legyen, ami még elég a célok megsemmisítéséhez, de nem okoz számottevő járulékos veszteséget.  Ezen felül, ha a pilóta nem tudta teljes biztossággal megerősíteni, hogy tisztán látja a célt, nem oldhatta ki a bombát, és vissza kellett térnie a bázisra. A légi csapásokat intenzív elektronikai zavarással készítették elő. Többek között támadás érte a Podgorica és Pristina térségében lévő légvédelmi objektumokat, Kragujevacnál a Zasztava gyárat, ami hadiipari termékeket is gyártott. A légvédelem tevékenysége alacsony volt, köszönhetően a felderítő és rávezető lokátorok blokkolásának, illetve, hogy az alacsonyan repülő, nehezen észlelhető robotrepülőgépek is eredményesen működtek. Az este során két MIG29-est is lelőttek. A támadás után a NATO kivárt  a kiváltott, számukra kedvező politikai hatásra. A szerb álláspont nem változott, így a műveletek folytatódtak. A második napon már jóval intenzívebbek voltak a támadások, a nagyobb nyomásgyakorlás érdekében. Itt már katonai reptereket is célba vettek Nisben és Golubovciban. A harmadik napon már nagyobb hangsúly került a szárazföldi erők elleni csapásokra és a célpontok túlnyomó többsége Koszovó területén kívül helyezkedett el.

Az első szakasz bár hozott korlátozott sikereket katonailag, de a politikai célhoz nem került közelebb a szövetség. A művelet kezdetben a légierő legyőzése és a légtér feletti ellenőrzés megszerzése érdekében zajlottak. Az elektronikus hadviselésnek és a repülési magasságnak köszönhetően a légvédelem nem tudott érdemben reagálni a NATO tevékenységére.

A hadjárat második szakasza

A hadjárat második szakasza már a fizikai térben és  időben is kiterjedtebb volt. Nappal hajtották végre a támadásokat és a Jugoszlávia egészét támadták. A repülési magasságot csökkenteni kellett annak érdekében, hogy a rejtésben és mozgásban lévő légvédelmi eszközök felderítését és megsemmisítését eredményesen lehessen folytatni. Március hónapban már több mint 500 repülőgépet vetett be a NATO. Támadás érte Belgrád környékét, a Somber repülőteret és Nist. A hónap végén a NATO nagyköveti tanácsa megegyezett a célpontok listájának kibővítésében és a légi csapások intenzitásának növelésében. A bővített lista magában foglalt üzemanyag-feldolgozó és -ellátó rendszereket, energetikai központokat  az elektromos ellátóhálózat főbb elemeit, valamint a közlekedési infrastruktúrát. Az új kijelölt célpontok között volt a pancsovai olajfinomító, amit március 30-án ért találat, illetve az újvidéki Öreg hidat is lerombolták április 1-én. Ekkorra már jelentékeny veszteségeket okoztak a jugoszláv erőknek, de azok képesek voltak kitartani. Repülőiket átmentették kényszer repülőterekre, és a hadianyagot a kiemelt védelmet képező kórházak és iskolák környékén raktározták el, ezzel egyfajta védelmet biztosítva azoknak, hiszen egy ilyen negatív erkölcsi és nemzetközi jogi következményeket magában hordozó támadást a NATO nem kockáztatott meg. A szárazföldi erők elleni csapások kezdtek egyre inkább a középpontba kerülni a célpontok meghatározásakor, harcjármű telepek és csoportosítási létesítmények ellen vetették be a szövetséges légierőt.

A NATO 50. évfordulója során megtartott gyűlésen a tagok elkötelezték magukat, hogy nem hajlandóak veszíteni, és a növekvő albán áldozatok miatt növelni kívánták a nyomást Belgrádon. A politikai és katonai elitet akarták meggyengíteni, ezzel lefejezve a jugoszláv hadigépezetet. Milosevics hatalmi négy „pillérének” megtörésére fordította erőfeszítéseit a NATO. Ezek voltak a gazdasági rendszer, a politika, média és a biztonsági erők. Milosevicsnek és pártjának közvetlen üzleti érdekei is voltak például a médiában, így egyfajta ellene és a propagandája elleni támadásként értékelhető az április 21-i belgrádi televízió épülete elleni támadás, amire a NATO előzetesen figyelmeztette az alkalmazottakat, de így is számos áldozattal járt. Milosevics pártjának székházát ugyanebben a támadásban semmisítették meg és találat érte privát újvidéki rezidenciáját is. Az elkövetkező napokban GBU-28-as bunkerromboló bombával pusztították el a pritinai repülőtér földalatti hangárját. Május 2-án pedig a honvédelmi minisztérium és a hadsereg főparancsnokságának épülete ellen intéztek támadást. A precíziós műszerek és a műholdas kapcsolat azonban nem minden esetben tudta kiküszöbölni a felderítési hibákat, mint amilyen a szófiai lakónegyedet ért rakétatámadás volt. A NATO országok állam- és kormányfői aggodalommal tekintettek az ilyen esetekre, különösképpen Jacques Chirac akkori francia elnök, aki ellenezte a belgrádi elektromos hálózat központjai elleni romboló jellegű támadásokat. A konszenzus megteremtése érdekében a CBU-104(V)2/B kazettás lőszer bevetése mellett döntöttek, amely nem halálos eszköz. A grafitbombaként is ismert eszköz grafitport és -szálakat terít szét a célterületen,ezzel zárlatokat okozva. F-117-es gépek Jugoszlávia szerte Obrenovac, Nis, Bajina Basta, Drmno, Novi Sad településeken vetették be CBU-104-es lőszereiket a helyi hálózati rendszer ellen, ezáltal az ország területének 70%-a ideiglenesen áram nélkül maradt, ez kihatott a katonai kommunikációs vonalakra és összezavarta a szerb vezetést. A műveletek itt már láthatóan magasabb fokon zajlottak és a szerb népesség is már közvetlenül érintve volt, nem csak a félresikerült támadások, de az áramkimaradások miatt is. Az energiaipar rombolása és a korábban a boszniai háború miatt bevezetett nemzetközi szankciók egyre növekvő mértékben károsították a gazdaságot. A kragujevaci gyár felszámolása 15 000 munkanélkülit eredményezett és Belgrád ipari telepein található 50 gyár elpusztítása további ezreket fosztott meg a megélhetésüktől, csökkentve a NATO iránti bizalom kiépülésének lehetőségét. Az elektronikai hadviselés áldozatául esett a civil telekommunikációs szektor is. A cyber hadviselés egy korai példája is látható, amely a jugoszláv banki rendszert vette célba és precedens értékkel bírt.

Az F-117-es lelövése, egy újabb magyar a délszláv válságban

A csökkentett észlelésű repülőgépek iránti igény hamar kialakult. Először Pjotr Ufimcsev tanulmányában állította, hogy a teljesen sima és a meghatározott szögekbe állított felületi elemek képesek arra, hogy olyan szögben verjék vissza a radarsugarakat, hogy azokból csak nagyon kevés jusson vissza a kibocsájtó radar vevőegységébe, így „láthatatlanná”, azaz nehezen észlelhetetlenné téve a repülőgépet. A szovjetek mellőzték ennek a fejlesztését, így került a technológia az amerikaiakhoz. Lockheed megrendelést kapott a légierőtől egy lopakodó repülőgép kifejlesztésére, s ennek eredményeként jött létre az F-117A Nighthawk repülőgép, amely prototípusa 1981-ben végrehajtotta a tesztrepülését. Fejlett GPS technológiával és bevetéstervező rendszerrel látták el, így képes volt az önálló berepülésre. Újfajta anyagokat használtak a borításhoz, amely elnyelte a rádióhullámokat. Azonban gyenge fegyverzet, alacsony terhelhetőség jellemezte, amihez kiábrándító aerodinamika társult csökkentve a manőverezési képességet. A műveletek negyedik napján kis kötelékben szállt fel pár F-117-es, amelyeket visszafelé SZ-125-ös rakétacsapás ért. Dale Zelko alezredes katapultált, de sikeresen kimenekítették.

A repülőgépet a hosszúhullámú kereső radarok szerencsés helyzetben képesek észlelni, azonban a célpont pontos bemérésére szolgáló radarok nem. A jugoszláv légvédelem ütege, amely lelőtte a gépet azonban nem szokványos alegység volt. A parancsnoka, Dani Zoltán, egy székely származású tiszt, aki behathatóan tanulmányozta a lopakodó technológiát és az F-117-est is. Ezek után átalakította az SZ-125 Nyeva rakétához tartozó radarokat, hogy azok pontosan igazodjanak az F-117 méreteihez és szögeihez. Ezekre a módosításokra a parancsnokságtól Dani többszöri kérés után sem kapott engedélyt, így azokat saját szakállára hajtotta végre. Az így átalakított radar képes volt bemérni és célra vezetni a rakétát. Segítette emellett őket az is, hogy az időjárás miatt az F-117-es felszínét vízcseppek borították, melyek kissé megtörték a sima felületét, illetve nem kellett félniük attól sem, hogy más repülőgépek megtámadják az üteget, mivel csak az F-117-esek voltak aznap a levegőben – erről a szerb rádióamatőröknek köszönhetően tudtak. Miután bemérték a célt és kilőtték a rakétát, az F-117-es védtelenné vált, s mivel nem rendelkezett semmilyen önvédelmi rendszerrel, nem védhette ki az érkező rakétát.

A háború vége

Június elejére a Jugoszláv hadsereg és a polgári lakosság is kellőképpen kifulladt a növekvő veszteségek miatt. Június 2-án Marti Ahtisaari finn elnök az Európai Unió képviseletében és Viktor Csernomirgyin Oroszország balkáni nagykövete Belgrádba repült, ahol ultimátumot adtak át Milosevicsnek, amely az amerikai, orosz és európai felek közös követeléseit és egy békejavaslatot tartalmazott. Milosevics beleegyezett a nemzetközileg megalkotott békejavaslat elfogadásába. A béke feltételeként a már korábban is ismert követeléseket fogalmazták meg. A szerb fegyveres erők kivonását Koszovóból, a helyükre NATO biztonsági erők telepítését, és egy átmeneti etnikai albán vezetést, amely elismeri Jugoszlávia területi integritását. Az egyezséget már másnap ratifikálta a szerb parlament.

Az egyezség engedélyezett egy száz fős szerb kontingenst, amely a térségben maradva segíti majd General Sir Michael Jackson hadnagy vezette aknamentesítést. Az egyezség életbelépése utáni 48 órában ki kell vonni minden légvédelmi eszközt egy Koszovó határától számított 15 mérföldes sávban, ezzel megelőzve minden félreértést. A szerződés a területeken szektorokra osztotta szét a békefenntartókat, nemzetiség szerint amerikai, olasz, német, brit és francia szektorokra, amely egységek nehéz technikával is rendelkeztek volna.

Külön kérdés volt a bombázások beszüntetésének időpontja, amit a szerb csapatok kivonáshoz kötöttek és nem akarta elsietni a NATO, attól tartva, hogy újra fellángolnak a harcok. A szerbek által elfogadott tűzszünet után Belgrádot nem érte támadás és a műveletek a jugoszláv hadsereg egységeire korlátozódtak. A szerb fél vonakodott a kivonulás megkezdésével, ugyanis egy ENSZ nemzetközi békefenntartó erő bevetését kérte a NATO csapatok mellett, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsa által kiadott határozatot a műveletek lezárásáról, ezzel nagyobb biztosítékot szerezve arra vonatkozóan, hogy a NATO tartja magát a vállalásaihoz. Ez meg is akasztotta a részletek megtárgyalását, és rövid időre kiújultak a harcok az UCK-val. Június 7-én a Pastrik hegynél, nyílt terepen elhelyezkedő szerb csapatokat komoly támadás érte B-52-es bombázókról. A várt hatás bekövetkezett, másnap a BT határozatot (1244) adott ki a csapatok kivonására és a háborús bűnöket tárgyaló eljárás elindítására, ahol magát Milosevicset is megvádolták. A hat oldalas dokumentumban mandátummal ruházzák fel a NATO-t, hogy a Kosovo Force keretében kezdje meg a békefenntartó feladatok ellátását és az irányítás átvételét, a nemzetközi közigazgatás létrehozását Koszovóban, továbbá az UCK lefegyverzésének felügyeletét. Egy 5km széles ütköző zóna lett kialakítva Koszovó körül, elzárva ezzel bármilyen katonai művelet útját. A szövetség végül beszüntette a légi műveleteket, amint Belgrád elkezdte kivonni a csapatait a térségből. A bevonuló NATO csapatok sorra fedeztek fel különböző létesítményeket, ahol a szerb rendőri erők vetették alá kínzásnak az albán lakosságot, de fény derült a lapušniki táborban elkövetett szerbek elleni atrocitásokra is. A Jugoszláv Szövetségi Köztársaság attól félve, hogy végleg elveszíti Koszovót, 1999. június 9-én aláírta a kivonását biztosító katonai technikai megállapodást (Military-Technical Agreement), amely megnyitotta a válság rendezésének útját.

Összegzés

A Jugoszláv Szövetségi Köztársaság bukásának több oka is volt. A folytonosan növekvő károk és katonai veszteségek mellett Belgrád elvesztette vezető szerepét Koszovóban és nehezen tudott úrrá lenni a történéseken. A szalonképtelen kezelési módok és gyenge vezetés miatt az ország elvesztette minden nemzetközi támogatottságát, különösképpen az orosz fél részéről. A vereséget előidéző másik tényező a politikai elit támogatásának elvesztése volt, akiknek az ipari és pénzügyi szektorban meglévő érdekeltségeik fizikailag is sérültek, ezáltal nem volt érdekük a konfliktus fenntartása. A Milosevics- féle vezetés számára pedig nyilvánvalóvá vált, hogy a kitartás stratégiája nem tartogat számukra sikert.

A technikai és mennyiségi fölény ellenére a NATO-nak több kihívással is meg kellett birkóznia. A légvédelem rejtése azáltal, hogy a radarok nem bocsájtottak ki jelet, meglehetősen sikeresnek bizonyult, amely párosult ezen eszközök állandó mobilitásával. A kisebb egységek által is hordozható légvédelmi eszközök alkalmazása pedig 15 000 láb magasságba kényszerítette fel a NATO gépeket. A magasan történő repülést tovább nehezítették a rossz időjárási körülmények és a hegyvidékes terület, így egy idő után az elsődleges cél, tehát a légvédelem teljes elpusztítása, nehézkessé vált és a hangsúly is áthelyeződött az infrastruktúra rombolására. A rossz látási viszonyok miatt több félresikerült támadást is végrehajtottak, ilyen volt például a belgrádi kínai nagykövetség ellen elkövetett bombázás, amely diplomáciai bonyodalmakat okozott és hűvössé tette a viszonyt a NATO országok és Kína között. Kiváltképp fájó pont volt, amikor tévedésből egy menekültoszlopot ért csapás. Különösen fontos volt a média által állandóan közvetített konfliktusban, hogy a járulékos veszteségek elkerülésére nem volt elég csupán törekedni, de már elvárásként jelent meg. Az etnikai tisztogatásokat csak részben sikerült megakadályozni és sokkal inkább lehet azt mondani, hogy a menekültek visszatérése volt a tényleges siker.

Megjelentek tervezési hibák is a műveletben, melyek ütemezésekor nem vették figyelembe azt, hogy milyen történeti és kulturális jelentőséggel bír a szerbek számára Koszovó, ezért rövid távú műveletekkel terveztek kezdetben, remélve a gyors kapitulációt. A NATO tagállamok politikai vezetése közötti konszenzus is hiányzott. Sokan nem akartak jelentős erőt alkalmazni, amely szükséges lett volna a humanitárius katasztrófa lefékezéséhez. A nézeteltérés olyan stratégiai tervezés alapját képező kérdésekben is jelen volt, mint a fegyverhasználatra vonatkozó szabályok, vagy pedig a szárazföldi erők alkalmazása, melyet az USA vehemensen ellenzett. Ezek mind gátolták a hatékony fellépést.

A műveletek történelmi jelentőségűek voltak, mivel a második világháború óta ez volt a legintenzívebb háborús tevékenység, amit egy nyugati szövetségi rendszer vívott, emellett pedig az első alkalom, hogy csak a légierő alkalmazásával sikerült az ellenségre saját akaratát rákényszerítenie az egyik félnek.

A 11 hétig tartó nemzetközi hadműveletben összesen 2 300 légicsapást mértek, melyben 995 objektum sérült meg. 1 150 harci repülőgép 420 000 robbanóanyagot szórt le a célpontokra, beleértve 20 000 nehéz légi bombát, 1 300 cirkálórakétát, 37 000 kazettás bombát – köztük uránium tartalmú töltetekkel. Az ENSZ szakosodott szervezete 2002-ben készített egy jelentést a környezeti hatásokról Szerbiában és Montenegróban. Maga a tanulmány az uránium tartalmú lövedékek hatásáról szól. A jelentés kimutatta, hogy az uránium tartalmú lövedékek bár a talajban vannak, de nem jelentenek közvetlen veszélyt, a szennyezettség alacsony mértéke miatt.

A koszovói háború hatásai ma is érezhetők, s a dialógus megkezdődött a felek között, de még mindig szükséges a nemzetközi katonai jelenlét. 2008. február 17-től Koszovó de facto független Szerbiától, önálló biztonsági szervekkel és közigazgatással. Komoly gondot jelent a szervezett bűnözés, amely felszívta a volt UCK katonák egy részét. A Balkán-félsziget még mindig tartogat biztonsági kihívásokat, nemcsak a szomszédos államok, de Magyarország számára is, mivel egy esetlegesen eszkalálódó helyzet erodálná a biztonsági környezetünket. A tárgyalások jelenleg lassú mederben folynak és belátható időn belül nincs esély arra, hogy a koszovói államiság elismerésre kerüljön Belgrád által.

Irodalomjegyzék

Andrew J. Bacevich, Eliot A. Cohen: War over Kosovo, Columbia University Press, New York, 2001.
Gian Gentile: How Effective is Strategic Bombing?: Lessons Learned From World War II to Kosovo, New York University Press, New York, 2001.

Benjamin S. Lambeth: NATO’s air war for Kosovo, RAND, Santa Monica, 2001.

Czifra Dóra: Humanitárius intervenció és államépítés Koszovóban, Dél–kelet Európa – South-east Europe International relations quarterly, vol. 1. no. 4 (winter 2010/4 tél)

Csengeri János (2013):   „Operation Allied Force” a NATO légi háborúja a délszláv válság megoldása érdekében 1, Repüléstudomány közlemények, XXV. évfolyam 1.szám 114-125.

Csengeri János (2013):   „Operation Allied Force” a NATO légi háborúja a délszláv válság megoldása érdekében 2, Repüléstudomány közlemények, XXV. évfolyam 2.szám 127-128.

Dr. Törő Lajos: A délszláv háború történelmi okai, eseményei és következményei. Hadtudományi Szemle, 2015. VIII. évfolyam 1. szám

Juhász József: Volt egyszer egy Jugoszlávia. A délszláv állam története, Osiris, Budapest, 1999.

Korom Mária: A Jugoszláv Szövetségi Köztársaság (Szerbia) NATO bombázása-ahogy a szemtanú látta. Hadtudományi Szemle, 2016, IX. évfolyam 2. szám

Kovács Zoltán: Koszovó államiságának létrejötte, valamint annak regionális és globális következményei. Doktori (PhD) értekezés, 2019.

Magyar István ezds. (2001): A NATO jugoszláviai légi támadó-hadművelete Hadtudomány XI. évfolyam 3-4. sz.

Sergio Balanzino: NATO humanitárius segély a koszovói válság áldozatainak, NATO tükör, 1999. nyár, 2. szám

General Wesley K. Clark (Supreme Allied Commander): When force is necessary: NATO’s military response to the Kosovo crisis, https://www.nato.int/docu/review/1999/9902-03.htm#FN2, Letöltés ideje: 2021. 04. 18.

Kosovo Air Campaign (Archived) Operation Allied Force, https://www.nato.int/cps/en/natohq/topics_49602.htm, Letöltés ideje: 2021. 04. 17.

RAND Corporation: Operation Allied Force, Lessons for the future, https://www.rand.org/pubs/research_briefs/RB75.html#fn1, Letöltés ideje: 2021. 04. 18.

The Aviationist, Flying the Prowler to war, https://theaviationist.com/special-reports/flying-the-prowler-to-war/, Letöltés ideje: 2021. 04. 17.

The Heritage Foundation: Lessons from the war in Kosovo, https://www.heritage.org/europe/report/lessons-the-war-kosovo, Letöltés ideje: 2021. 04. 19.

 

Címlapkép: Nis, 2019. március 25.
Milorad Dodik, a boszniai Szerb Köztársaság elnöke, a háromtagú boszniai államelnökség soros vezetője (b) és Aleksandar Vucic szerb elnök a NATO Jugoszlávia elleni légicsapásainak huszadik évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen a dél-szerbiai Nisben 2019. március 24-én. A katonai szövetség a jugoszláv haderő Koszovóból való kivonását kényszerítette ki az 1999. március 24-én indított légicsapással.
(Forráss: MTI/EPA/Djordje Savic)

A Operation Allied Force – A NATO légi műveletei és azok hatása a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság ellen bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.